A Jászai Mari-díjas színésznő féltve őrzi magánéletének apró titkait, amikor azonban kedvenc könyvéről, a zenéről vagy éppen a kertjéről mesél, sok mindent elárul magáról. Szavaiból egy törékeny lelkű, érzékeny művész alakja rajzolódik ki, aki bár roppant népszerű, egyáltalán nem vágyik arra, hogy sztárként kezeljék.
– Legutóbb Kiss Gergely vízilabdázó volt a Sztárváltó vendége. Gergely a montenegrói Kotor csapatában játszik, és azt kérdezte, melyik darabot ajánlja neki, ha majd hazatér.
– Ha ez a közeljövőben lesz, akkor Molière-től A mizantrópot ajánlom, amely Gothár Péter rendezésében megy az Örkény István Színházban. Ha november közepe után, akkor azt javaslom, jöjjön el a Pinceszínházba, ahol Valló Péter rendezésében Harold Pinter Árulás című darabját nézheti meg. Sőt, filmet is ajánlanék! Október 16-tól játsszák Fazakas Péter első nagyjátékfilmjét, a Parát, amelyben csodálatos kollégákkal játszom együtt.
– Egyszer azt nyilatkozta, reméli, hogy itthon nem számít sztárnak. Furcsa kijelentés ez az egyik legnépszerűbb színésznőtől.
– Ha kimondják a sztár szót, szinte összerándul a gyomrom, a celeb kifejezés hallatán pedig végképp rosszul leszek. Érdemes végignézni, kikre aggatják ezt manapság. Leginkább az zavar, hogy ez a szép kifejezés, hogy csillag, csak kevésszer találkozik a minőséggel. Számomra az ismertség nem lehet cél, esetleg következmény: csupán velejárója annak, ha az ember nyilvánosság előtt végzi a munkáját. Nem vágyom rá, hogy sztárnak hívjanak. Ha szeretnek, szimpatikus vagyok a közönségnek, és jegyet vesznek az előadásra, amelyben játszom, számomra az a legtöbb. Ennél többet nem kaphatok.
– Tudom, hogy az életben a harmóniát tartja a legfontosabbnak. Hogyan ápolja a lelkét? Van esetleg olyan könyv, amelyet gyakran kézbe vesz?
– Van egy kedvencem, ami nélkül nem tudok élni, de hogy mi ez, maradjon az én titkom. Az embernek a meggyőződése és a lelki erőforrásai ugyanolyan intim dolognak számítanak, mint bármi más a magánéletében. Ezen a könyvön kívül a szépirodalom, a filmművészet, egy-egy jó kiállítás is a segítségemre van. De feltölt egy vacsora a barátaimmal és az őszi erdőben tett hatalmas kirándulás is.
– …csakúgy mint a kertje.
– Hogyne! A kert mámorító hely számomra, igazi menedék. Fantasztikus érzés, hogy ebből a csodaszép bolygóból – legalábbis abból, amit az emberiség meghagyott belőle – egy zsebkendőnyi a miénk lehet. Mérhetetlen feltöltődés már az is, ha csak kinézek az ablakon. Számomra a kert a harmónia alapköve. Van egy csodálatos fogadott öcsém, Krisztián, aki kertész. Vele szoktam dédelgetni a növényeimet, jobban mondva nagy boldogan a keze alá dolgozom.
– 2006-ban jelent meg az első szólólemeze – Nőstény álom címmel –, amely a kritikusok és a közönség egyöntetű véleménye szerint is roppant jól sikerült. Várható folytatás?
– A siker csak részben az én érdemem. Hrutka Róbert zeneszerző és Bereményi Géza szövegíró zsenialitását dicséri. Gézához és Róberthez is régi barátság fűz, így kézenfekvő volt, hogy őket kértem fel szerzőknek. Azt gondoltam, hogy kettejük találkozásából valami különleges dolog születhet, s úgy érzem, a végeredmény engem igazolt. Bár még egy kicsit szeretném élvezni ennek a lemeznek az örömeit, remélem, hogy lesz folytatása a dolognak. Éppen a napokban beszéltünk erről Róberttel, és ahogy mondta, ötletekből ezúttal sincs hiány.
– Más megnyílni énekesként, mint színészként?
– A zene külön dimenzió. Zenélni hatalom. A szóhoz képest olyan erő, amely mindenható. Kivételes öröm számomra, hogy ebben a közegben olyan kiváló zenészekkel mozoghatok, mint Jamie Winchester, Hrutka Róbert és a zenekaruk, valamint a Virtuózok vonósnégyes. Fantasztikus volt átélni, hogy mindenki, aki részt vett ebben a munkában, odaadással és örömmel tette, mint például Geszti Péter is, akivel egy duettet éneklünk a lemezen. Vagy mint Plitz Zoltán barátom, aki videoklipet készített a Szabó Edit című számhoz, saját sütésű szereplőkkel.
– Milyen zenét hallgat?
– Mindent, ami jó, például Tankcsapdát is. Nagyon szeretem azt a húsba vágó, elementáris zenét, amelyet játszanak. Lukács hangi adottságai elképesztőek. Sokan próbálják utánozni a stílusukat, de nem elég csak belevicsorogni a mikrofonba. Jól csinálni csak így, tehetséggel lehet. Az a fajta originális zenei és szövegvilág, amelyet Lukácsék meg tudtak valósítani, méltán avatta őket könnyűzenei ikonokká.
– Kinek adja át a Sztárváltó stafétáját?
– Lukács Lászlótól kérdezném, hogy készül-e már az új lemez, és mikorra várhatjuk.
Zene.lap.hu »
Színház.lap.hu »
Sztár.lap.hu »
