Születésnapos sztár: Palya Bea

– A napokban ünnepelte a születésnapját. Mennyire tartja fontosnak az ünnepeket?

– Egyre jobban szeretem ezeket az alkalmakat, ez korábban nem így volt. Bár a karácsony és a húsvét ma sem a kedvencem, de a születésnapokat, évfordulókat szeretem, főleg, ha az ünneplés személyes. A barátaim, munkatársaim születésnapját összeírtam, és igyekszem figyelni rá, hogy ha más nem is, de legalább egy SMS mindig menjen. Hm, most, hogy a saját számból hallottam ezeket a mondatokat, úgy érzem, kezdek egészen asszonyos lenni…

– Mi volt a legemlékezetesebb ajándék, amelyet kapott?

– Épp a napokban kaptam három gyönyörű írást. Novellák egy férfi és egy nő megismerkedésének történetéről, de olyan humorral, olyan világot teremtve, amelynek színeit mi festettük, szavait mi találtuk ki. És papíron olvasva ez a világ még inkább élővé vált. Ennél személyesebb, mélyebb ajándékot még nem kaptam.

– A Skorpiókról az a hír járja, hogy a végletekig őszinték. Előfordult-e már, hogy az őszinteségével megbántott másokat?

– Nem magával az őszinteséggel, hanem azzal bánthattam, ha rosszul fogalmaztam. Sokat foglalkozom ezzel, tanultam is erről Mosonyi Szilárd barátom kreatívvalóságteremtés-tréningjén, hogy hogyan fejezzem ki az érzéseimet, de ne mondjak a másikról véleményt. Nagyon nagy, az eddiginél sokkal élesebb figyelmet kíván, és hihetetlen belső harcokkal is jár – főleg, ha élesben, helyzetben vagyok –, de megéri. Érzékelem is a változást.

– Azt látom, hogy legalább annyira népszerű, mint a popsztárok. Megállítják az utcán az emberek? Hogyan viseli a rajongást?

– Megállítanak, megismernek, szeretnek. Amit visszakapok az emberektől, leveleket, néhány mondatot az utcán, ajándékokat, az nagyon mély dolgokról szól. Ahogyan én alkotok, annak nincs köze az eladhatósághoz, a sztársághoz, ez szívzenélés, a belső utazásaim, harcaim, örömeim eredménye egy-egy dal. Néha meg az autizmushoz közeli idióta világomból adok valami jelet egy-egy számban, és mindehhez nagyon igényes, kidolgozott, talán nem is túl könnyen befogadható zenei nyelvet használok. Ebben is szigorú – és kísérletező is – vagyok. Ha valakit mindez megérint, az már „befektetett”, zenei és lelki kihívások elé állította magát, és talán a saját szívéhez került közelebb. Mindennek én csak szimbóluma vagyok, szimbolikus figurája, ahogy az egyik dalomban írom egy volt szeretőről. Persze én azért imádom a sikereimet, tobzódom benne, és azt is szeretem, hogy az emberek hallgatják a zenémet, veszik a lemezeimet. Sztártudatom viszont nincs. A sztárszisztéma – ha elhiszed, és belekerülsz – szomorú dolog, hisz elkülönít a többi embertől, a környezeted egyéb elemeitől, elhiteti veled, hogy te csalhatatlanul tökéletes vagy, jobb és szebb a többinél. Teljes magány, a kísérletezés megszűnése. Az igazi alkotómunka meg pont ennek az ellentéte, csatlakozhatom általa az élet áramlataihoz, közel hoz magamhoz, emberhez-állathoz-istenhez. Egyébként meg bevásárolok, kávézom, sétálok én is, mint mindenki, és gátlástalanul végigfutok a Batthyány téren sportruhában, ha loholok a szigetre, és a régi ismerősök nyakába is előbb ugrok, mint hogy ők kimondanák a „mostanában csak a tévében látunk…” mondat elejét.

– Mi az, amivel leginkább ki tud kapcsolódni?

– Jóga, víz, állatok, bizonyos zenék. Kevin Gardinerhez járok az Amrita Jógaközpontba, hihetetlen, amit ő tud, és ahogyan átadja. A jóga ászanáinál is neked magadnak kell megkeresni a megoldást, végigjárni az utat, ő csak fogja a kezed, de nem ő megy helyetted. Szóval semmi műguruság és rossz értelemben vett önfeladás. Az Iyengar-jóga nagyon is racionális rendszer, nincs benne ezoterikus-misztikus elem. Aztán van, hogy a cicáimat figyelem órákig. Az jó messzire visz, sokat tanulok tőlük. Csak vannak, és már ettől jól vannak. Persze én cselekvő maradok, imádok dolgozni, de a magamfajta hiperaktívnak nem árt kikapcsolni néha, nekem ezt tanulnom kellett. A kikapcsolás maximuma pedig a tenger, és inkább az óceán. A bent lévő vadállat őrjönghet ott, ordítok, rohangálok, bevetem magam a hullámokba, énekelek órákig a sziklákon. Aztán eszem egy nagy halat.

– Mindig mosolyog, és híres a jó humoráról. Mi az, amitől el tud szomorodni?

– Ha szemetet látok egy fa tövében, meg hogy a cápát visszadobják a vízbe, az uszonya nélkül. De igazán magamtól tudok elszomorodni, a félemeimtől. Egész jól állunk, én és az önbizalomhiányom, én és a saját bűntudatom. Egyre kevésbé vagyok szomorú, és alapjaiban sem vagyok már magányos. Megéri belül járkálni, felhozni onnan dolgokat. Olyan a saját valóságom, amilyennek teremtem azt.

– A világ számos helyére eljutott már, van-e olyan város, ahová nagyon szeretne még eljutni?

– Nem vágyom városokba. Egyszer régen Jeles András egy szalonban a beszélgetés végén felolvasta, hogy mit írt Ottlik Rómáról. Róma olyan, mint Kecskemét, színes tornyok itt és ott. Akkor nagyon kiakadtam Jelesre, meg az én imádott Ottlikomra is. Aztán idén nyáron az Azori-szigetek gyönyörű természeti tájairól beérve Lisszabonba azt vettem észre, hogy zavar a város, pont ugyanilyen, számomra tökéletesen érdektelen lovas szobor van Pesten a Hősök terén is. Meg villamos, autó, idegesen rohangáló emberek. Falusi lány vagyok, és az életem mostani szakaszában egyre inkább csak a fű-fa-virág, az állatok meg a tenger érdekel, és szerintem ez a szakasz el is tart életem végéig. A sok világváros látása után a kör megint bezárult, vissza akarok menni a természetközeli helyekre, éles tájakra vágyom, meg természetesen mozgó, gesztikuláló, táncoló és éneklő emberek közé.

– Milyen tervei, munkái vannak még 2008-ra, illetve mire készül jövőre?

– Hú, most épp kreatív időszak van, sorra betelnek a munkafüzeteim, dőlnek az ötletek, dallamok, szavak, kidolgozásra váró tervek. Sok új dalt tanulok, mindenfélét. Rengeteg lemezötletem van, kettőt vagy hármat meg is szülök belőle jövőre, és talán lesz könyv is.

A Skorpió típusú ember büszke, bátor, kitartó, határozott, de zárkózott. Nehéz teljesen kiismerni, mert létezik egy saját belső világa, ahova senkit nem enged be. Ha mégis, akkor az ritka eset, és az illető érezze magát megtisztelve. A Skorpió bizalma nagy kincs. Ő inkább mások gondjaival foglalkozik, a sajátját pedig megtartja magának. Röntgenszeme van, átlát mindenkin. Felesleges próbálkozás előle eltitkolni bármit. Ha akarja, ha nem, rájön a titkokra és a hazugságokra. Mivel hajlamos a bosszúállásra, nagyon kell uralkodnia magán, nehogy hibát kövessen el, ugyanis az ő haragja félelmetes és pusztító erejű. Jócskán van benne destruktivitás, kegyetlenség és kíméletlenség.
Sokszor az őszintesége is kegyetlen és kíméletlen. Könnyen megbántja a körülötte lévőket, de önmagát is gyakran bántja. Boncolgatja és folyton analizálja a saját viselkedését, cselekedeteit és azok okait. Utolérhetetlen abban is, hogy a lézersebész pontosságával eltalálja a másik gyenge pontját. Ezzel a képességével vagy él, vagy visszaél, vagyis segít és gyógyít, vagy élvezi, hogy fájdalmat okoz a másiknak. Mindenben szélsőséges. Nem ismeri az átmenetet. Vagy jéghideg, vagy tűzforró, vagy imád, vagy gyűlöl. Olyan, mint a kígyóméreg, amely kis mennyiségben, hígítva gyógyszer, de töményen gyilkos méreg. Ha szerelmes, akkor szenvedélye magával ragadó. Magnetikusan vonzó és ellenállhatatlan a másik nem szemében. A szex számára misztikus eggyé válás. A tabukat elutasítja. Provokatívan beszél mindenről, ami a prűdek szerint nem ildomos: szex, halál, vér, fekália stb. Küldetése, hogy ezeket a témákat megismerje, és eloszlassa a tudatlanságot és a félelmet. Élete tele van hullámhegyekkel és -völgyekkel. A mélypont elérése után mindig összeszedi magát. A legmélyebb pont az esély számára, hogy metamorfózison (átalakuláson) menjen keresztül. Azért van szüksége ezekre a szenvedésekre, mert ő csak saját bőrén megtapasztalva képes tanulni, és ezek a fájdalmak égetik ki belőle a „rosszat”, és edzik meg, mint az acélt. Ezáltal megtalálja lénye lényegét, végső soron az élet értelmét. Innentől bölcs, higgadt mesterré válik.

Előrejelzés a most, a születésnapján induló évre:

Ebben az évben, vagyis a következő 12 hónapban a legjobban arra kell vigyáznia, hogy kinek mit és hogyan mond. Hiába van igaza, nem mondhatja azt úgy, hogy megsértsen másokat. Óvatosan és diplomatikusan kell fogalmaznia. Ha indulatból beszél, akkor ez nem fog sikerülni. Ezért meg kell várnia, míg a dühe vagy haragja lecsillapodik, és csak utána szabad megszólalnia. Ha nem így tesz, öngólt fog rúgni. Hátrányos vagy kínos szituációba kerülhet, ha nem figyel a hármasságra: 1. kinek, 2. mit, 3. hogyan mond.

A másik sarkalatos téma a türelem lesz. Nem kell sietnie, kapkodnia, mert az idő szó szerint neki dolgozik. Meseszerűen pozitív fordulatok várhatók a következő 12 hónapban. Bármi egyik pillanatról a másikra megváltozhat pozitív értelemben. Ezért is fontos, hogy ne akarjon gyorsan dönteni, hanem adjon önmagának időt az átgondolásra. Ha bizonytalan, akkor tilos döntést hozni! Amíg nem látja a legjobb megoldást, addig ne lépjen. Meg fogja látni, hogy ha vár egy kicsit, rengeteg dolog eldől magától, a többi meg egyértelművé válik. „Az idő nekem dolgozik!” – ez legyen az év jelszava. Sokszor emlékeztesse magát erre! Különösen feszült időszakban.

A harmadik téma a kitartás. Ebben az évben (a következő születésnapjáig) az állhatatosság a legkifizetődőbb hozzáállás. Ha képes tovább folytatni, amit elkezdett, akkor elkerülhetetlenül jönnek a sikerek. Segít, ha hinni tud abban, hogy eljött a szüret ideje. Vagyis most már látni és élvezni fogja a munkája és kitartása gyümölcseit. Megdolgozott érte! Megérdemli! Élvezze!

Zene.lap.hu »
Palya Bea.lap.hu »
Horoszkóp.lap.hu »