Beteg volt, alig bírt kikelni az ágyból. Ez persze nem törte le annyira, hiszen az ágy amúgy is központi hely a lakásában. Voltaképpen abban él. Heverészik, ír, telefonál, eszik, olvas, kávézik és jó sokat alszik.
 |
| Fotó: Pénzes Kristóf |
– Nem vagy te lusta egy kicsit?
– Pontosítsunk, a föld nem hordott még a hátán ilyen lusta embert, mint én. Hobbim a heverészés. A nap legszebb pillanatai közé tartoznak az elalvás előtti percek. Ilyenkor annyira jó gondolataim vannak, de pontosan tudom, hogy nem kell megtartanom őket, így aztán szépen átúsznak az álmaimba. Az alvás, a pihenés nálam olyan, mint a drog: naponta többször kell. Ha tehetem, délután is alszom egy-két órát.
Úgy is mondhatnám, hogy az ágyban élek. Mellette a polcon könyvek, a kis notebook, ételek, ásványvíz, távirányító: szóval minden, ami nekem kell. Ám amennyire szeretek elaludni, annyira rühellem a felkelést. A biztonságos, kényelmes melegből kilépni, ráadásul készakarva! Ezért nyújtom a perceket. Persze a kávézás, a teázás és a fürdőzés legalább annyira kényelmes és jó – de ha az ember számol, a nap fele el is telt. Ráadásul az a fele, amikor mások élnek. Nekem a lényegi rész azonban este hat után következik, mikor már minden helyrezökkent, de akkor meg már megint húz vissza az ágy, ahol írok, olvasok és minden egyebet csinálok.
– És mikor mozdulsz ki?
– Ritkán. Nagyon meggondolom, hová megyek, a munkáimat heti egy-két napra redukálom. Az este és az éjszaka már teljesen más: de azért ott is megnézem, hová tartok.
– Ha nehezen is, de egyszer csak rászánod magad. Sokáig pepecselsz a tükör előtt?
– No, ez a másik: akárhogy nem megy az utcára az ember, és ez bizony sok időt igényel. Bár mióta annyi mindent felhalmoztam egy kis helyre, egyszerűbb a dolog: összerántani a legfelül lévő darabokat, és kész is a menetfelszerelés. Sokat nem agyalok ezen: a véletlen jó haverom, és szerencsére sok minden jól áll. Ami meg nem, azon lehet nevetni, és mindig a hatás a fontos. Szórakoztatnak a kiegészítők, az elrettentő ruhadarabok, ezért turkálok, varratok, bújom az internetet. Nagyon sok ajándékot is kapok: ez a másik véletlen elem, így bővül-dagad a hatalmas készletem.
– Akárcsak a parókáid? Emlékszel, hogy miért tetted fel először a fejedre?
– Ajándékba kaptam a barátnőmtől, aki hódítási célzattal vette, de a sztori rosszul sült el, így a póthaj nálam landolt. Én meg jó halmozóként elkezdtem egyre többet és többet venni. Úgy vagyok a parókával, mint más a táskáival: melyik külsőhöz milyen darab illik. Ez nem álcázás, szórakozás. A heverészés mellett nevetni szeretek a legjobban, ha máson nem, hát magamon. Mostanában amúgy ritkábban hordok parókát, kalapot, fejdíszt viselek.
| Névjegy Karafiáth Orsolya Budapest, 1976. szeptember 19. – költő, fordító, publicista, énekesnő • 1995-től 1999-ig az ELTE bölcsészkarán könyvtár és észt szakon, majd 1998–2002 között magyar–könyvtár tanárszakon tanult. Újságíróként működött, kritikái, recenziói, tárcái és interjúi rendszeresen olvashatók a Könyvhét, Litera.hu, a Magyar Könyvgyűjtő és az Elle hasábjain. Az Elektrik Bugi Kommandó együttesben énekelt. • Kötetei 1999: Lotte Lenya titkos éneke (versek) • Díjak, elismerések 2000: a Soros Alapítvány ösztöndíja |
– Gondolom, így is megismernek.
– Egyre többször, boltban, vonaton, itt-ott, még az ellenőrök is, ami azért elég ciki… De végül is nem bánom, nagyon sok kedvességet kapok, többször előfordult már, hogy séta közben odaugrott valaki, hogy dedikáljam neki a könyvemet. Szerencsére ez az ismertség még nem zavaró, bár az is tény, hogy idióták is vannak körülöttem fenyegető levelekkel. Úgy látszik, ez is elkerülhetetlen.
– Erre csak ráerősített a főzős szereplésed a tévében. Muszáj ezeket elvállalni?
– Általában az dönt, hogy éppen fut-e olyan projektem, amelyet reklámozni szeretnék. Ha igen, akkor adott a helyzet, amit érdemes kihasználni. A médiától nem határolódom el, viszont olyannak tartom, mint a tampont: nem fűznek különösebb érzelmi szálak hozzá, egyszerűen használnom kell.
– A média nemcsak a tévé, hanem az újság is, a fotó. Mindkettő közel áll hozzád.
– A fotózást, mármint ha engem fotóznak, nagyon szeretem. De kizárólag a megkomponált, kitalált képek érdekelnek. Ezek megmaradnak, és nem mindegy, hogy a nevedhez mi ugrik be rögtön. Fontos az illúzió. Huysmans mondata a sajátom: „A mesterkéltség az emberi szellem megkülönböztető jegye.” Ez így van. Ha tehát mesterkélt vagyok, mert az vagyok, miért ne lennék a végletekig. A lakás telis-tele van rólam készült fotókkal, képekkel, modellt is szeretek ülni, eddig két művész örökített meg, Pauer Gyula és Izsák Sipos Szilárd.
Az újságírás pedig a kenyerem, immáron főállásban is, hiszen egy havilap főmunkatársa lettem.
– Akkor viszont egyre többet kell kimozdulnod.
– Nem is baj, ha nem lenne kényszer, én tényleg nem csinálnék semmit, mint egy véglény élnék, és az meg kinek lenne jó? Amúgy szeretek cikkeket írni, interjúzni, sok érdekes embert az újságírás kapcsán ismertem meg. Egy-egy ímmel-ámmal elvállalt interjúból később munkák lettek, együtt gondolkodások, igazi értékek. Jó pár könyvet, kiállítást nem olvastam, néztem volna meg, ha nem lett volna kötelező, és ezek bizony nagyon hiányoznának.
– Sok díjat, elismerést kaptál már, de hogyan viszonyulsz a kritikákhoz? Mert gondolom, abból is jut bőven.
– Temérdek olvasói visszajelzést kapok, amely olyan, mint a befogadó kritika: kapok hideget-meleget. Van, aki odavan tőle, és van, aki utálja. Persze hiú ember lévén csak a dicséretet kedvelem, de nem nagyon tud megrázni az ellenkezője sem.
 |
| Fotó: Pénzes Kristóf |
– Semmi összeroppanás, „feladom, kész, vége” hangulat?
– Engem semmi nem ráz meg nagyon. Annyira belül pörgök, és elvagyok magammal, hogy a külső hatás akár pozitív, akár negatív, nem tud megrendíteni. Persze könnyen beszélek, egy ideje jócskán megvan a napi sikerbetevőm, ha ez nem lenne, valószínűleg másként állnék a dologhoz.
– Az éneklés mekkora szerepet tölt be az életedben? Szoktál még koncerteken nyeríteni?
– Most éppen nem énekelek, azt hiszem, ez jobb is így mindenkinek. Utoljára a lemezem kapcsán fakadtam dalra, a bonus, azaz a büntető tracket az Elektrik Bugi Kommandóval játszottuk fel, ahol az Anyacsászárnő kommandóssal, a band másik énekesnőjével szabadon kitombolhattuk-höröghettük-nyeríthettük magunkat. De a többi dalt valódi énekesek és színészek énekelték, hogy valódi dalok legyenek, ne a tőlem megszokott őrület. Inkább a dalszövegírásban élem ki magam, most például Soma új lemezén is van két szövegem.
– Szellemi dolgok helyett most beszéljünk a testről. Tőled származik a szó is: fitneszköltő. Fogyózol?
– Mindig fogyókúrázom, de szeretem a könnyebbik végén megfogni a dolgokat. Megtaláltam a megoldást: a fogyasztógépeket. Ez persze több mint karbantartás, az egészséges életmód újabban a mániám. Nem iszom alkoholt, csak teljes kiőrlésű pékáru érdekel, és még sorolhatnám. Sajnos kezdek szektásodni, mindenki unja már a dörgedelmeimet, de szerintem a boldog, kiegyensúlyozott élet alapja a rendes táplálkozás, a sok ásványvíz és a gyógytea. Nagyon szeretem az energiáimat, és muszáj őket megtartanom.
