Sztárok

D. Tóth Kriszta: Jégre vittük egymást

Önnek volt gyermekkori álma? Ami rettentő izgalmasnak és teljesen elérhetetlennek tetszett 3-4-5 éves fejjel? Mert nekem volt. Én, kérem szépen, elhatároztam, hogy egyszer, ha majd nagy leszek, jégtáncosként fogom elkápráztatni a közönséget...
Fotó: Lábady István
Fotó: Lábady István

Láttam magam, ahogy siklom a jégen csillogó ruhában, a korcsolyám éle jégport hint a levegőbe, ahogy szórom a piruetteket. Önkívületben néztem Vitray Tamás közvetítéseit a jégtánc-világbajnokságokról. Olyannyira beleéltem magam a képzeletbeli kűrbe, hogy egyik este még a homlokom is fölrepedt, amikor nekiestem az asztal sarkának, mert megcsúszott a lábam a parkettán az egyik dupla leszúrt Rittberger közben. Álmom megvalósítását egy valami nehezítette, de az nagyon. Kaposváron egy darab jégpálya nem volt akkoriban. Anyámék végül hat-hét éves koromra elégelték meg az otthon előadott kűröket, és elvittek korcsolyázni a budapesti Városligetbe. Aki most újabb homlokrepedésre számít, annak csalódást kell okoznom. Ugyanis tehetségesnek bizonyultam – már ami a korcsolyával súlyosbított két lábon állást illeti. Egyetlenegyszer sem estem el, ellentétben drága anyámmal, aki hatalmas (elnézést a következő kifejezésért, de nem találtam nála adekvátabbat…) seggessel nyitott. Bevallom, a mai napig tartja magát az elképzelésem, hogy amennyiben lett volna jégpálya szülővárosomban, nos, akkor ma nem újságíró lennék, hanem minimum műkorcsolya-világbajnok.

No, de vissza a célszemélyhez. Lola per pillanat nem korcsolyabajnok akar lenni, hanem trombitás. El is indult ezen az úton, amikor születésnapjára megkapta az ajándékok világbajnokát: egy műanyag trombitát, amelyet azóta is naphosszat használ, rendeltetésszerűen. De persze nem lennék igazi anya, ha nem akarnám beteljesületlen álmomat a saját gyerekemre lőcsölni… Így aztán, trombita ide, muzsika oda, bizony elvittem Lolát a kaposvári műjégre. Merthogy ma már van ilyen, és nem is akármilyen. Remek hely, különösen Mikulás napja idején. A Télapó ugyanis sosem mulasztja el felkeresni a korcsolyás gyerekeket. Így esett, hogy a tavalyi sorozatos Mikulás-fiaskók után Lola idén a jégcsarnokban várta a szakállast. Egészen addig, amíg rá nem csatoltuk a csizmájára a kétélű gyerekcsúszkát. Mert onnantól kezdve se nem látott, se nem hallott. A kezemet hetvenöt másodperc után elengedte, furcsa, önelégült mosolyt öltött, és apró karjaival egyensúlyozott a jégen. Remekül, és láthatólag biztonságban érezte magát. Az én lelkemet meg langyos, puha hájjal kenegették: „Lám, ami nekem nem adatott meg, azt az én dedem majd megvalósítja!” A Mikulástól is siklás közben, kutyafuttában vette el a csokoládét. A szánkójára nem akart fölszállni, a krampuszok nem érdekelték. Semmi sem érdekelte. Csak siklott körbe-körbe, és úgy csillogott a szeme, mint még soha. Otthon aztán összebújtunk, és megmondtam neki, hogy nagyon büszke vagyok rá. Miután tisztáztuk, hogy mit jelent az, hogy „büszke”, közölte, hogy ő is büszke rám. Nem tudom, hogy pontosan miért, de jólesett. Elbizakodottságomban közben megszületett a döntés: a következő alkalommal megpróbáljuk egyélű korcsolyával. Mint a nagylányok!

Olvassátok el Lola korábbi történeteit blogunkban!

A lelkesedésem, persze, Lolára is átragadt. „Nagylánykorcsolyázni megyünk, papi!” – újságolta a nagyapjának. És valóban: a kölcsönzőben kikértem a lehető legkisebb nagylánykorcsolyát. 25-ös méret, nagyon helyes látvány, vastag zoknival éppen jó volt. Fölszerelkeztünk, és elkezdtünk a jég felé tipegni. Sokan voltak, így aztán sokan látták, ahogy megsemmisült a kettőnkben addig fölhalmozódott önbizalom, lelkesedés és elbizakodottság. Jégre lépés után három másodperccel elvágódtunk. Lola bepánikolt, én pedig megmakacsoltam magam. Megfogtam két kis kezét, és belenéztem a szemébe. Lassan tolatni kezdtem a jégen, ő velem szemben, miközben tartottam erősen – a kezét és a tekintetét. Apró csusszanásokkal haladtunk, görnyedt háttal, izzadva. Egészen addig, amíg megint el nem estünk. Akkorra teljesen elment a kedve az egésztől. „Le akarom venni a nagylánykorcsolyát, mama!” A lányom nem szereti a kudarcot. A sikert szereti. És ezért egyáltalán nem hibáztatom. Én viszont nagyon akartam. A következő tizenöt percben megtettünk nyolc métert, elestünk négyszer és lefogytam másfél kilót. Végül megkegyelmeztem magunknak. Visszacsatoltam Lolára a csúszkát, és lihegve figyeltem, ahogy elindul körbe-körbe. Miközben ő „korcsolyázott”, én azon tűnődtem: lehet, hogy talán mégsem kellene erőltetnem ezt a jégtáncbajnok dolgot nála. Végső soron egy trombitavirtuóz gyermek édesanyjának lenni sem kis dicsőség…

További kiemelt témáink a Nők Lapja január 14-én megjelenő, 3. számából:

Molnár Andrea és Katus Attila
A táncparkett és a nézők, valamint a Nők Lapja kedvencei.

Nők Lapja Novella
Jövő heti számunkban részleteket olvashattok a nemrég megjelent Nők Lapja Novella írásaiból, melyeket Matyi Dezső és szerkesztő kollégánk, Grecsó Krisztián ajánl olvasóink figyelmébe.

Tamással, sülve-főve
…és most sűrűn kevergetve is, ugyanis rizottókat készítünk.

Presser Gábor
60 éves, 40 éve áll színpadon, január 24-i koncertjét mégsem eddigi munkássága összefoglalójának szánja. „Csak” 1 koncertnek…

A heti szerkesztő, Lazarovits Szilvia ajánlásával
Férfitípusok – a nők évezredében

Régen volt a nyuszi, meg a macsó, a „meleg barna szemű”, az apatípus meg a nőfaló. Az örök agglegény és a mama kedvence. Manapság tudományos igénnyel kategorizáljuk, katalogizáljuk a férfiakat: parazitaszingli, bumerángkölyök, Pán Péter, metroszexuális, retroszexuális, überszexuális… csupa-csupa szexuális. Van ebben valami fölényes attitűd. Kivívtuk az egyenjogúságot, hát akkor beszélhetünk róluk úgy, mint ők a nőkről, mondjuk, például a szőkékről. Bizonyára helyén valók ezek a skatulyák, de én mégis jobban szeretem azokat a jelzőket, hogy: magas, csinos, jóképű, becsületes, kedves, megértő.

Továbbá: Szépség, Konyha, Egészség, Horoszkóp, Társkereső és még sok minden más!         

Ne felejtsétek: Nőnek lenni jó!

 

Még több az e heti Nők Lapjából:

Katus Attila és Molnár Andrea: A pletykákon csak nevettünk »
(F)első osztályú rizs »
Megnézzük, mit eszünk »
Az überszexuális, a bumerángkölyök és a nyuszi »
Hollywoodi anyaminták »
Hogyan születik a baba? »

 

nlc.hírlevél

Iratkozz fel az nlc hírlevelére, hogy ne maradj le a legfrissebb sztárhírekről!

FELIRATKOZOM

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése