Oroszlán Szonja: Zárkózottak vagyunk

Oroszlán Szonja fáradhatatlanul dolgozik, és kiváló ösztönnel érzi meg, hogy miből lesz siker.
Elég kilépnünk az utcára, szinte azonnal szembesülhetünk Szonja népszerűségével. Film- és színházi plakátokon, kozmetikai termékeket reklámozó hirdetéseken mosolyog ránk, havonta minimum egy címlapon szerepel, mégis sikerült megőriznie a titokzatosságát, ami egy igazi színésznőnél elengedhetetlen. Beülünk miatta a nézőtérre, és felhangosítjuk a tévét, ha róla van szó.

Nem könnyű utolérni a színésznőt, és ma már arra is tudatosan figyel, hogy kinek miről beszél.  

– Milyen feladatok várnak rád 2009-ben? Lehet már valamit tudni a tervekről?

– Babonás vagyok, csak ha már dolgozom valamin, akkor vagyok hajlandó beszélni róla.

– A Madách Színházban új premierrel kezdted az évet. Milyen lány ez a Sophie?

– A darab 1966-ban játszódik Amerikában. Egy közép-amerikai kisvárosból származó, „hazafias” elveket valló, konzervatív lány. Vőlegénye van, konkrét elképzelései vannak az életéről, amiket jól összezavar a két szomszéd fiú.

– Két pasi oldalán játszol most. Csányi Sándorral régi a barátság, de nem játszottatok még együtt, Szente Vajk pedig évek óta partnered. Hogyan jellemeznéd őket?

– Két nagyon ellentétes karakterrel dolgozhattam. Vajk nagyon intenzíven próbál, tele van energiával, ötlettel, minden helyzetben pozitív ember. A Producerekben találkoztunk először. Csányi Sándor évfolyamtársam volt, ő a prózai osztályba járt, amikor én Szirtes Tamás musicalosztályában tanultam. Sanyival inkább hasonlítunk zárkózottságunkban. Mi magunkban építkezünk, lassan, tapogatózva. A főpróbahéten hajrázunk, amivel – azt hiszem – jól megleptük egymást is.

– Rendre megtalálnak a zenés szerepek, nem érzed aktualitását egy szólólemeznek?

– Sokat gondolkoztam lemezkészítésen, de még nem jött el az ideje. Ha egyszer ráveszem magam, az egy nagyon őszinte anyag lesz. Inkább színészlemez lesz, mint pop.

– A sok munka mellett hogyan tudsz leginkább kikapcsolódni?

– Rengeteget járok színházba, ha tehetem, minden héten. A legjobban az olvasás kapcsol ki, de igyekszem sok időt a családommal, a barátaimmal tölteni. A jóga pedig teljesen kikapcsol.

– Van-e szakmailag valami nagyon nagy vágyad, amely egyelőre nem teljesült?

– Nagyon sok vágyam van, inkább bele sem kezdek a felsorolásba…

– Magánemberként valami, amire nagyon vágysz?

– Sok helyen nem jártam még a világban. Nagyon szeretek utazni, új helyeket látni, kultúrákkal ismerkedni. Tervezek egy dél-amerikai túrát, de vágyom még Afrikába és Keletre is.

– Ha most kellene döntened arról, hogy idén nyáron hova utazz, akkor mit választanál?

– Nyáron Szentpétervárra megyek, a „Fehér éjszakák” opera-, balettfesztiválra. Megrögzött Dosztojevszkij-rajongó vagyok, muszáj tudnom, melyik regényhőse merre járt, valamint hogy ő mely utcákat koptatta, hol lakott. Emellett, mivel a zenét, a táncot nagyon szeretem, remélem, több előadást is megnézhetek.