Carla Bruni, a férjfaló first lady

A tavalyi év legnagyobb érdeklődést kiváltó bulvárrománca kétségkívül Franciaország elnökéhez és egy modellből lett énekesnőhöz köthető. Nicolas Sarkozy és Carla Bruni szerelme megmozgatta a világsajtó fantáziáját: a szerkesztőségek számolatlanul ontották magukból a cikkeket, melyek sokszor a legapróbb részletességgel számoltak be a nem mindennapi kapcsolatról. A legtöbben egyáltalán nem lelkendeztek az elnöki nász miatt. Azt állították, hogy az eddig igen változatos szerelmi életet élő Bruni csupán újabb prédaként tekint az elnökre, aki előbb vagy utóbb kénytelen lesz osztozni rútul elhagyott elődjei sorsában. Bár azóta Nicolas és Carla örök hűséget esküdött egymásnak, sokan még mindig nem vennének mérget arra, hogy alaptalan volt a tollforgatók rosszmájúsága.

Mindent akart a dúsgazdag csemete

Nem mondhatni, hogy az olasz felső tízezer tagjai közé születő Bruni kisasszony a milliomosok szokványos életét élte volna. Bár a svájci elit gimnázium, majd az egyik legjobb francia egyetem, a Sorbonne még logikus állomásnak tűnt egy iparmágnás apa lányától, azt azonban már semmiképpen sem lehetett annak nevezni, hogy a szépreményű örökös tizenkilenc évesen úgy döntött, hátat fordít az iskolapadnak, és a kifutók felé veszi az irányt. A kilencvenes években aztán a világ húsz legkeresettebb modellje közt tartották számon, éves jövedelme 7,5 millió dollárra rúgott. A pénz és a siker önmagában persze nem elég a boldogsághoz. Carla mindent akart, s már csak egy világhírű férfi hiányzott az oldaláról.

Carla Bruni – 1985

Fashion Show – 1993

Korai hódításait még nem követte a sajtó túlzott érdeklődése, amikor azonban huszonévesen úgy döntött, hogy világsztár muzsikusok közül választ magának szeretőt, azonnal a címlapokra került. Először még megelégedett a világ egyik legeredetibb gitárosának tartott Eric Claptonnal, hamarosan azonban sokkal komolyabb trófeára vágyott, és kiszemelte magának a Rolling Stones énekesét, Mick Jaggert.

„Ha a húgom akar valakit, azt mindenáron megszerzi” – mondta róla nővére, s mi tagadás, a testvérke igen pontosan fogalmazott. Az első találkozás után szinte csak napok teltek el, s Carla máris szenvedélyes viszonyba kezdett a veterán énekessel, akit annyira megbabonázott vadiúj kedvese, hogy még egy világ körüli turnéra is magával cipelte őt. Az egyetlen bibi az volt csupán, hogy Jagger nős volt, ráadásul felesége éppen harmadik gyermeküket várta. A Stones-torok azonban úgy gondolta, megér néhány hét ajtócsapkodást a röpke románc. Mick elszámította magát, Carla ugyanis nyolc teljes évre csavarta az ujja köré, felesége, Jerry Hall pedig annyira besokallt hosszasan romantikázó férjétől, hogy beadta a válópert.

Apáról fiúra szállt a szerelem

„Szerelmes voltam, de ez az ügy túlságosan komplikált volt” – zárta le viszonyát Jaggerrel, s miután feldúlta a rocker házasságát, a népszerű francia művésszel, Charles Berlinggel gabalyodott össze. Végül Charles is könnyűnek találtatott, s a csillapíthatatlan étvágyú nő Donald Trump ingatlanmogul, Kevin Costner és Vincent Perez oldalán vigasztalódott. „Hogy én hűséges lennék? Legfeljebb saját magamhoz. Időről időre monogám vagyok, de általában a többférjűséget támogatom” – tárta fel magánéletének mozgatórugóját a Le Figaro című francia lapnak adott interjúban.

Ebben az időszakban a sajtó munkatársai minden este imába foglalták Bruni nevét, aki meglehetősen intenzív szerelmi életének köszönhetően futószalagon szállította a jobbnál jobb sztorikat. Ők sem sejtették azonban, hogy a flörtölgető hölgy jóval pikánsabb csemegét tartogat számukra. Ezúttal a francia értelmiségiek krémjéhez tartozó íróra, Jean-Paul Enthovenre vetette ki hálóját, s bár a kettejük közt lévő több évtizedes korkülönbség már önmagában is címlapra kívánkozott, az igazi bulvárbomba akkor robbant, amikor Carla az öregecske művészt lecserélte tulajdon fiára, a filozófus Raphaelre. Az ifjú Enthoven mély nyomot hagyott az eddig csapongó nőben, 2001-ben gyermekük született. Szinte természetesnek tűnik, hogy az anyaszereppel még csak ismerkedő egykori modell ebben a kapcsolatban sem találta meg a halálig tartó szerelmet, s szakított gyermeke apjával. Carla ekkora a közvéleménytől végérvényesen megkapta a kíméletlen férfifaló asszony címkéjét, amit csak tovább erősített, hogy Raphael exfelesége, Justine Lévy írónő novellát írt, melyben mások férjére vadászó imádkozó sáskához hasonlítja szépséges riválisát.

Megbabonázta a franciák elnökét

Úgy tűnik, ez már Carlának is sok volt, és a novellahős egy időre eltűnt a szenzációhajhász sajtó szeme elől. Otthon ülő lett, s az eddig olyannyira kedvelt partik látogatása helyett esténként Shakespeare-szonettek olvasgatásával töltötte az időt. Ahogy a férfiak, úgy a klasszikus szonettek is hamar kegyvesztetté váltak. Csakhamar visszavágyott a pezsgő társasági életbe, s egy vacsorán találkozott Nicolas Sarkozyvel, aki felébresztette benne a rövid ideig csendesen szendergő ragadozót.

Vélhetően ezen maga Bruni lepődött meg a legjobban, aki a találkozó előtt nem volt túlságosan hízelgő véleménnyel a francia elnökről. Nicolast egyenesen Napóleonhoz hasonlította, meg volt róla győződve, hogy szemernyi humorérzéke sincs, ráadásul a politikája sem volt az ínyére. Bruni annyira kiborítónak találta Sarko bevándorlási törvényjavaslatát, hogy hangos kirohanást intézett ellene a sajtóban, a választási küzdelemben pedig nyíltan riválisát, a szocialista Ségolène Royalt támogatta. A partin mindenesetre elég közel kerülhettek a politikai álláspontok, Carla ugyanis Nicolas oldalán távozott. Sarkozy nem sokat vacakolt az udvarlással. „Te vagy az én Marilyn Monroe-m, én meg a te Kennedyd leszek” – duruzsolta a nő fülébe, aki bár először túlságosan közönségesnek találta a begerjedt Nicolas közeledését, rögtön elfogadta az egyiptomi Luxorba szóló karácsonyi meghívást. A fáraók földjén eltöltött napok alatt hamar egymásba szerettek, ez év februárjában pedig nagy titokban hivatalosan is összekötötték az életüket.

Ha hihetünk a hozzájuk közel álló forrásoknak, kapcsolatuk azóta is ugyanolyan hőfokkal izzik. Kérdés, hogy meddig tart az idilli állapot. A hírek szerint Sarko betegesen féltékeny könnyen megszerzett feleségére. Állítólag a mai napig sem tudja megállni, hogy ne tegyen gúnyos megjegyzéseket Mick Jaggerre, sőt a váltott szereplőkkel zajló love storyban epizodistaként szerephez jutó blueszenészről, Eric Claptonról is fröcsögő gyűlölettel beszél. Persze ne csodálkozzunk. A francia elnök vélhetően sosem fogja elfelejteni szerelme egyik korábbi nagy visszhangot kiváltó nyilatkozatát: „Férfiszelídítő vagyok, egy macska, ráadásul olasz is: a monogámia halálra untat.”