Görög Zita: Már lazulhatok

Legutóbb a Kolosy téri piac környékén láttam őt, pocakjában Lottival, a kezét húzkodó Milussal: igazi kis anyuka volt. Ma a város átellenes részén, egy reggeli műsor után csaptam le rá, és bár elsőre nem látszott: ismét vérbeli anyuka volt. Az adás után, a stúdió előterében beszélgettünk.

– Milyen apropóból voltál ma itt?

– Szívügyem a környezetvédelem, és erről volt szó a reggeli műsorban: egyszerűen képtelenek vagyunk fölfogni, hogy ha a mentalitásunkon nem változtatunk, ez a fajta civilizáció nem lesz fenntartható. Én magam is megpróbálok környezettudatosan élni, odafigyelni az apró részletekre, és fölhívni erre mások figyelmét is.

– Honnan hoztad ezt a szemléletet?

– Gyerekkorom óta érzem, hogy valami nincs rendben a világgal, de eleinte még nem látjuk át a dolgokat. Másrészt magam is bekerültem egy olyan szakmába, amely a külcsínről szól, és volt jó pár évem, amikor kevesbé érdekeltek a lelki dolgok. Valahogy képesek vagyunk elveszni a részletekben, a fogyasztásban, szép ruhákban, gyönyörű sminkekben. A média is azt hirdeti, hogy akkor vagy boldog, ha megvan mindened, ha szép vagy, és ismert. Ha megnézed, a tinik többsége híres akar lenni, de azt már nem tudja, miért.

– Mit gondolsz, hol csúszunk el?

– Az impulzusok visznek félre bennünket, az, hogy nincs egyensúlyban a lelki és a fizikai létünk: itt van például az öltözködés, ami ma sajnos amolyan önkifejezés. Pedig azt gondolom, aki a külsejének él, a lelkével keveset foglalkozik.

– Te most mit tartasz szem előtt, amikor benyúlsz a szekrénybe reggel egy ruháért?

– A hangulatom szerint választok, egyébként pedig azt veszem észre, hogy van három nadrágom és öt felsőm, amelyeket pörgetek, amelyekben jól érzem magam. Másrészt a terhesség után, a fogyás-hízás időszakából ezek maradtak meg. Sok minden változott: míg régen arról szólt az életem, hogy minden városban vettem magamnak valamit, addig ma már az esik jól, ha egy-egy szép darabot olcsón tudok megszerezni. Valószínűleg ez is kapcsolódik a környezetvédelemhez, mert látom, mennyire iszonyatos a túltermelés. Annyira felesleges az a rengeteg ruha és kacat, amelyekkel feldíszítjük magunkat, és amelyektől a boldogságot várjuk! Hiszek abban, hogy igenis figyelnünk kell magunkra, befelé is, ha tisztességesen akarunk élni.

– Gyerekeidnek, Milkónak és Lottinak mekkora szerepük van abban, hogy ennyire gyökeresen megváltozott a gondolkodásmódod?

– Nem a gyerekek miatt változott meg, de korábban nem tettek fel nekem ilyen kérdéseket. Hiába mondtam el bizonyos mondatokat, azok sosem kerülhettek be a lapokba, mert mindig elbulvárosították a velem készült anyagokat.

– Volt Görög Zita, aki szép, magas és csinos…?

– Valahogy úgy: volt Görög Zita modell, de az embert nem vették észre mögötte.

A cikk folytatását megtalálod a legújabb Maximában. Keresd az újságárusoknál!
www.maximanet.hu