A különleges zenei kavalkádot színpadra állító zenekar még soha nem járt hazánkban, ezért boldogan mondtak igent a Balaton Sound szervezőinek kérésére, hiszen mint mondták: ez jó lehetőség volt számukra arra, hogy hazánkba látogathassanak. Az interjúban azt is elárulták, hány nyelven énekelnek. Előrebocsátjuk: ebből a kérdésből egy kis vita alakult ki az együttes két tagja között.
– Nem igazán fesztiválzenekar vagytok, főleg nem egy ilyen típusú fesztiválon képzelném el a Pink Martinit. Hogyan éreztétek magatokat a Balaton partján?
China: – Melegen. Nagyon meleg volt. Komolyra fordítva a szót: érdekes élményt jelentett ez a szereplés. Általában színházakban lépünk fel, ahol a közönség rendesen fel van öltözve, teljesen más az atmoszféra. Itt az emberek bikiniben álltak a színpad előtt, egy jóval nagyobb térben, mint amit megszoktunk.
– Mit gondoltok, ez a közönség is ugyanolyan jól tudja fogadni a zenéteket, mint azok az emberek, akik egy színházban várnak titeket?
China: – Egy kicsit változtatni kellett a programon, itt a gyorsabb, ritmusosabb szerzeményekre volt szükség a repertoárban, hiszen az emberek arra vágytak, hogy táncolhassanak. Szerintem, ha erre valaki rá tud jönni, akkor a zenéje itt is megállja a helyét. Én úgy láttam, hogy a közönség élvezte a játékunkat.
– A fellépés során számos országból származó dal felcsendült. Tudjátok, hány nyelven énekeltek?
Thomas: – Persze.
China: – Nem.
Thomas: – Húsz.
China: – Nem. Tizenöt.
Thomas: – Húsz.
– Bármelyik is legyen, egyik sem kevés. China, énekelnél magyarul is?
– Nem tudom. Most, hogy láttam, Thomas milyen nehezen készül a fellépésen felolvasott néhány mondatára, és hogy hallottam, milyen nehéz a magyar nyelv, ezen azért elgondolkodnék. Nem vagyok benne biztos, hogy ki tudnám énekelni a szavakat.
– A japán nyelv sem egyszerű.
Thomas: – A japán könnyű.
China: – Valóban, a japán könnyű. Az arab azonban nagy kihívás. Azzal is meg kellett küzdeni.
 |
| Forrás: Stereomecmuasi.com |
– De azért megpróbálnál megtanulni egy magyar dalt?
– Talán.
– A repertoárotokban sokféle stílusú zenét játszotok. Hol van a határ, milyen zenét nem integrálnátok a programba?
Thomas: – Nincsenek határok.
China: – Technót. Ott nincsenek igazi hangszerek. Mi a technózenével ellentétes irányba haladunk: akusztikus hangszereken játszunk.
– Korábban azt nyilatkoztátok, hogy ha az 1960-as években az ENSZ-nek lett volna zenekara, akkor azok ti lettetek volna. Ez mit jelent?
Thomas: – Számos nyelven énekelünk, tökéletesen kifejezzük azt, ami az ENSZ-nek a célja. Kicsit olyanok vagyok, mint egy „világbanda”. Sok ország zenéjét szeretjük, több állam dalait játsszuk.
– Biztos számtalanszor hallottátok már a kérdést, de miért Pink Martini?
Thomas: – Mert vicces hangzása van.
– Inni is szoktátok?
Thomas: – Neeeeem. Nem nekem való.
China: – Én már próbáltam, és néha iszom is.
– China, úgy tudom, van magyar kötődésed is.
– Az anyósom barátja magyar származású. Most ők is Magyarországon vannak, egy hónapot töltenek itt. Eljöttek a fesztiválra is, hogy megnézzenek minket.
