Sokan furcsállották a második héten, hogy egy lassú dalt adtál elő. Elmaradt a táncolás, amire azt mondjuk, na ez olyan jó kis „király-l-norbis” volt.
Igen, egy lassú dalnál nem nagyon lehet tánci-táncizni, de meg akartam mutatni, hogy nekem van egy másik oldalam is.
 |
| Fotó: Sanoma Archív/RTLKLub Sajtóklub |
Olyan előadónak tűnsz, aki soha nem lépi át a határt.
Mire gondolsz?
Arra a határra gondolok, ami a magánéletet és a szakmai dolgokat elválasztja. Rólad nem lehet tudni, hogy van-e barátnőd, mit ebédeltél, kivették-e a manduládat…
Ez így van. Az embernek maradjon meg a magánélete. Azért hívják magánéletnek, mert ez rám tartozik és azokra, akikkel én megosztom. De nem igaz, hogy csak az éneklésről beszélek, például még nem mondtam, de szívesen kipróbálnám a színészkedést is.
Oké. Színészkedés, éneklés. Na de a modellkedés? Ez mégis hogy jött az életedbe?
Többen mondták, hogy ugyan nem vagyok az a tipikus szépfiú, de karakteres az arcom, és mi van, ha valamelyik ügynökségnek pont ez kell. Elvégeztem hát egy modelltanfolyamot, van róla egy oklevelem, megtanultam járni. Legalább ennyim van belőle.
Hét éve volt az első „modern” tehetségkutató Magyarországon. Mégis csak most, az X-Faktorra jelentkeztél. Miért vártál eddig?
Mert most éreztem azt, hogy ez az a műsor, ami igencsak kemény, itt vannak elvárások, és nem arról szól, hogy délutánonként otthon fekszünk és nézzük a tévét, hanem kőkemény próbák vannak. Azt gondolom, ha itt valahová eljutok, az már jelent valamit.
 |
| Fotó: Sanoma Archív/Tóth Beáta |
Van nektek egy lélekmentorotok is, Szily Nóra személyében. Szoktál vele beszélgetni? Miért jó, hogy van egy tanácsadótok?
Ő olyan, mint egy barát, akinek mindent elmondhatunk anélkül, hogy bármi kikerülne a sajtónak. Erre még rásegít, hogy a Nóra eredeti foglalkozása pszichológus, tehát olyan tanácsot ad, amit talán egy civil nem tudna.
Mi a legnehezebb számodra az X-Faktorban?
Az éneklés.
Vagyis nem vagy elég magabiztos? Nem hiszed, hogy itt a helyed?
Igen. Én nem rendelkezem olyan énekhanggal, mint a többiek.
De egyedi vagy és különleges!
Az biztos, és erről sokat beszélgettünk Ildikóval (Keresztes Ildikó, Norbi mentora a versenyben – a szerk.) is. Ő mindig nyugtat, hogy ne ezzel foglalkozzak, mert lehet, hogy én nem tudok olyat, mint a többiek, de ők meg nem tudnak olyat, mint én.
 |
| Fotó: Sanoma Archív/RTLKLub Sajtóklub |
Szoktad magad a többiek tudásához mérni?
Nincs értelme, hiszen mindenki más karakter.
Ha készülne egy Király L. Norbi-lemez, az milyen lenne?
Mindenféleképpen a rock stílus felé kalandoznék, de biztos, hogy azon is lenne egy lassú dal.
Azt mondják, ha az ember lassú dalt énekel, rá kell hangolódnia. Te hogyan éred el ezt? Hogyan tudsz sírni vagy mosolyogni a színpadon?
Amikor a második élő adáson a lassú dalt énekeltem, akkor az emlékeket ébresztett fel bennem, ezért jobban át tudtam adni magam a dalnak. Életem bizonyos szakaszaira gondoltam. És akkor mondtam is valamit és nem is. (nevet)
Miben változott meg az életed? Gondolom elég sok mindenben, hiszen irodistából lettél ismert énekes.
Az újdonság az, hogy brutálisan pörög az életem, csak éjszaka van pihenés. És már az egész életem a céltudatosság köré épül, vagyis hogy bizonyos célért olyannyira kell küzdenem, hogy beleszakadok. És mellette foglalkozni kell a rajongókkal, a médiával.
Hát még nem teheted meg, hogy ne foglalkozz „velünk”…
Ez így van. De szerintem ezt a műsor után sem tehetem meg. Mert ha igen, akkor nemcsak saját magamnak okoznék csalódást, de a rajongóknak is.
