Janicsák Veca: “Bizalmatlan vagyok, ilyennek születtem”

Lelki szempontból milyen szerep adódott neked a csapatban?
A megértőé. (Nevet.) Hozzám mindenki szívesen jön tanácsért, vagy csak azért, hogy egyszerűen meghallgassam.

Tudtok egymással őszinték lenni?
Igen, és ennek nagyon örülök. Ez valószínűleg azért van, mert mi egymással tényleg nem küzdünk. Pedig mindannyian egy dolgot szeretnénk – de ez nem a győzelem. Hosszú távon  akarunk elismert énekesek lenni. Ez azonban nem most fog eldőlni, hanem hosszú hónapok vagy évek múlva. Pont ezért nincsen köztünk manipuláció, még lelkizés közben sem. Nem figyelem ki a másik gyenge pontjait, hogy aztán arra ráerősítek. Sőt én még azt is kikérem magamnak, ha a rajongói oldalamra valaki a másik kárára írogat. Például, hogy én milyen jó voltam, de a másik milyen rossz. Nálunk mindenkinek az az érdeke, hogy mindenki jó legyen – hiszen ettől lesz színvonalas, vagyis sikeres a műsor.

Mi lesz veled a műsor után, a mentoros Geszti Péter nélkül?
Hú, remélem, fogunk mi még együtt dolgozni… És nem csak azért, mert a lehető legjobbat hozza ki belőlem. Azon kevés emberek egyike, akinek sikerült megnyitnia, és ezáltal közel kerülnie hozzám. Szóval fontos lett nekem.

Miért vagy ennyire megközelíthetetlen?
Kiskoromtól bizalmatlan vagyok, ilyennek születtem. Mindig is szerettem magamban intézni a kis dolgaimat. Tudom, abszurd, de nekem ahhoz is idő kellett, hogy elhiggyem: számíthatok az anyukámra, a nővéremre.

Akkor biztosan nincs is sok igazi barátod.
Hárman vannak, mind lányok, és persze a nővérem. Vele tényleg él a vérszövetségünk. Anyukám arra is megtanított minket, hogy akár ellene is, de tartsunk össze a testvéremmel. Emiatt a meleg, családi fészek miatt várom már én is nagyon, hogy legyenek gyerekeim. Szeretném átadni az a sok szeretetet, amit mi kaptunk a nővéremmel. Ráadásul biztos vagyok abban, ha anyukám végre látni fogja, hogy Reginával mindketten a helyünkön vagyunk, merni fog végre magával is foglalkozni. Iparművészként teljesen háttérbe szorította miattunk a karrierjét, mindig azt mondja, mi vagyunk az ő életműve. De én nagyon remélem, hogy eljön az ő ideje is!

Az interjú folytatását keresd az e heti Maxima magazinban!