Béranya baby boom

A kis Faith Margaret világrajöttének híre igencsak nagy meglepetést okozott, miután a bulvármagazinok oldalain egyetlen fotó sem jelent meg az édesanyjáról, Nicole Kidmanről pocakosan. A kislány csak négy nappal maradt le Zachary Levon Jackson, Elton John és David Furnish kisfia után, és ezzel immár hivatalossá vált: a sztárok az örökbefogadás mellett a béranyaságra szavaznak. A sort még 2008-ban Ricky Martin nyitotta – ráadásul egyedülálló apaként – Matteóval és Valentinóval, őket követte 2009-ben Sarah Jessica Parker két ikerlánya, Marion és Tabitha. De béranyától született gyerekeket ölel magához többek között Robert De Niro, Dennis Quaid vagy az Így jártam anyátokkal humorzsákja, Neil Patrick Harris is. A sztárok örömében mégsem osztozik mindenki: az Elton John apaságáról szóló BBC-riportban egy keresztény politikus „családvédő” nyilatkozatával osztotta meg a brit közvéleményt, Nicole Kidman leghevesebb támadói pedig saját honfi társai. Nicole Kidman és férje, Keith Urban ugyanis egy szerencsétlen megfogalmazással a probléma elevenébe nyúltak: a béranyára – surrogate mother helyett – az eléggé hivatalosan és mechanikusan hangzó gestational carrierként (amely körülbelül a „terhességet kihordónak” fordítható) utaltak. Vagyis azáltal, hogy mintegy megtagadták az anyaságot a segítőjüktől, és figyelmen kívül hagyták az anya-gyermek között kialakult köteléket – szólnak a kritikus hangok –, azt a nézetet erősítik, hogy a női test tárgyként kezelhető, és a születendő gyermek sem más, mint fogyasztói termék, életidegen pénzügyi tranzakciók és személytelen, reproduktív technológiák eredménye. Ráadásul nem is kevés pénzről van szó: az Egyesült Államokban, ahol a béranyaüzlet virágzik, egy sikeres terhesség után átlagosan 80 ezer dollárt kapnak a gyereket kihordó nők, akik önként, legfeljebb pénzhiány nyomására jelentkeznek béranyának.

Egy újfajta kiegészítő?

„Nem kellemes látvány, hogy Elton John kisfiával van tele a bulvársajtó, ez a gyereket árucikké silányítja, amellyel úgy lehet dicsekedni, mint egy új házzal vagy egy új autóval. Jó hír, hogy a béranyaság lehetősége nyitva áll a meddő nők előtt, de aggasztó, ha a hírességek úgy »vesznek« gyerekeket, mint ha azok dizájnerkiegészítők lennének.” A brit Daily Telegraphnak nyilatkozó Jo Hemmings pszichológussal egyetértve sokan attól tartanak, hogy a béranyaság divathullámot indít el. Ám a béranyaság mégsem hasonlítható a botoxinjekciók népszerűségéhez vagy az ölebmániához. Elton John esetében jól példázza az elkötelezettséget, hogy 2009-ben már megpróbáltak partnerével örökbe fogadni egy HIV-pozitív ukrán kisfiút, a tervük azonban az ukrán törvények miatt meghiúsult (Elton John korára hivatkoztak, ráadásul nem ismerték el az énekes és szerelme házasságát).

Elton John

Nicole Kidman

Amikor végül béranyától született gyerekük, a pár megígérte, hogy fiuk előtt nem titkolják el születése körülményeit, sőt a szülőanya a közös életük része lesz. Ez pedig több, mint amit sok örökbe fogadó szülő megtesz. Míg a sztárvilágban az örökbefogadás az önzetlenség és az együttérzés egyértelmű bizonyítéka (lásd Angelina Jolie vagy Madonna példáját), addig a béranyaságot – vagy akár a lombikprogramot – választók megítélése nem ilyen egyértelmű: ha Nicole Kidman százezer dolláros gyémántgyűrűt kap a férjétől, az romantika; ha százötvenezer dollárt költ arra, hogy közös gyermekük megszülethessen az ő és a férje sejtjeiből: a sajtó kikiáltja róla, hogy az anyaságot szentségteleníti meg.

Sarah Jessica Parker

Sarah Jessica Parkerről pedig sokan azt feltételezték, hogy szingliikonként – a terhességi csíkok és dagadt bokák rémétől fenyegetve – hiúságból nem vállalta a szülést. A fanyalgók mintha megfeledkeztek volna arról, hogy fiát, James Wilkie-t hat évvel korábban ő maga hozta világra. Nicole Kidman pedig vetélések sora, egy méhen kívüli terhesség és két évvel ezelőtti, nehezen összejött teherbe esése után választotta a béranyaságot. Nem mellesleg mindkét színésznő – Sharon Stone-hoz vagy Angela Bassetthez hasonlóan – már negyven év fölött járt, ami jelentősen csökkentette az esélyeiket arra, hogy természetes úton váljanak édesanyává. És bár a hollywoodi csillagok életének majd minden részletét ismeri a nyilvánosság, ők legalább ezt, az egyik legszemélyesebbet szeretnék maguknak megtartani. Miközben a pletykalapok oldalain celebbabák mosolyognak mindenfelé, Sarah Jessica Parker kivételével nehéz olyan híres, negyvenes mamát találni, aki a nyilvánosság előtt felvállalná a teherbe esés nehézségeit – és éppen ez az, ami miatt könnyen sebezhetővé, rosszindulatú megjegyzések céltáblájává válnak. A titkolózás, annak a látszatnak a fenntartása, hogy a híresek és szépek teste nem lehet túl öreg vagy alkalmatlan az anyaságra, még inkább eltávolítja őket az átlagembertől. Így nemcsak azt hiszik el róluk, hogy ébredéskor is olyanok, mint a filmvásznon, de azt is, hogy képesek a béranyaság mellett is inkább kényelemből vagy karriervágyból dönteni, semmint kényszerből.

United colors of Hollywood

Hollywoodban egykor a sztárság és az anyaság egymást kizáró fogalmak voltak, és a sikeres színésznők, mint Judy Garland vagy Marilyn Monroe elvetették megfogant gyereküket. Ez mára megváltozott, bár az álomgyár szépség- és fiatalságkultusza miatt sok fiatal színésznő termékeny éveit ma is inkább a szakmai sikereire áldozza. A hollywoodi, béranyától született babák körüli hírverés önmagában persze még nem elég, hogy választ adjon a béranyasággal kapcsolatban felmerülő, számos etikai és pszichológiai kérdésre. Egy pozitív üzenetet mégis biztosan hordoz: a béranyaság demokratizálja a gyermekvállalást. Aki megteheti, legyen férfi vagy nő, hetero- vagy homoszexuális, egyedülálló vagy párkapcsolatban élő, annak nem kell lemondania a gyereknevelés boldogságról. És egyszer talán teljesen mindennapos és elfogadott lesz az a változatosság, amelyről Sarah Jessica Parker egy interjúban így beszélt: „A fiam olyan iskolába jár, ahová a gyerekek a legkülönbözőbb családi háttérrel érkeztek. Néhány barátjának két apukája van, némelyiknek két anyukája.

Ricky Martin

Van, akit egy szülő nevel, van, akit egy fehér–afroamerikai szülőpár. Kérdezni is szokott – ez így van jól –, de nem ás a dolgok mélyére. Jól érzi magát ebben a sokszínű világban.”
 

 FOTÓ: RED DOT – CORBIS, PABLO ALFARO – GETTY IMAGES