Hogy vagy, Viki?
Egyelőre furcsán. Tegnap beszélgettem egy régi, jó barátommal, aki néhány éve még szintén a médiavilágban dolgozott, és megtörtént vele az, ami velem: egyik napról a másikra elküldték az addig biztosnak tűnő munkahelyéről. Azt mondta, hogy két fázis van: az elsőben az ember jól érzi magát, élvezi, hogy azt csinál, amit akar, és olyanokat, amikre korábban nem volt ideje, mert dolgozott. Eljön azonban egy-két hónap múlva a második fázis, amikor az ember azt érzi, hogy nincs rá szükség, és az rossz.
És mit teszel majd akkor, ha ez nálad is bekövetkezik?
Azt mondta a barátom, hívjam fel, és megmondja, mi a teendő a második fázisban. Egyébként remélem, még a második fázis előtt el tudok helyezkedni. Eddig mindig szerencsés voltam. Ha véget ért egy munkám, feladatom, állásom, már rögtön jött is a következő lehetőség. Mondjuk, egyelőre fogalmam sincs, mi lesz, ez az igazság. A férjemmel azon viccelődtünk, hogy egy darabig háztartásbeli leszek.
Mit szólt a történtekhez?
Valójában örül a kialakult helyzetnek. Ferivel és a kislányunkkal, Bertával már évek óta nem volt egy normálisnak mondható hétvégénk sem, mert én mindig dolgoztam, a déli és az esti hírek idején is adásban voltam. Tudod, ez a helyzet már jó ideje lelkiismeret-furdalást okozott. Pláne hogy Berta most már óvodás, így még kevesebb időt tudtunk hármasban együtt tölteni. Érlelődött már bennem a döntés, amelyet az RTL Klub most meghozott helyettem.
Számítottál erre? Voltak figyelmeztető jelek?
Gyomorgörcs. Volt már sajnos egypár munkahelyváltásom, és voltak munkahelyi konfliktusaim. Így megtanultam értelmezni azokat a jeleket, amelyeket ilyenkor az agyam küld figyelmeztetésként. Van az egyes, a kettes és a hármas típusú gyomorgörcs. A hármas, amely egyébként kifejezetten kellemetlen, jelzi a nagy és elkerülhetetlen változást. A munkahelyemen volt egy-két olyan szituáció, amely után a hármas típusú gyomorgörcsöt éreztem, szóval nemcsak sejtettem, hanem biztos voltam abban, hogy megszűnik az állásom. Az egyik ilyen után este közöltem a férjemmel, hogy készüljön, nemcsak hogy lesz ezentúl hétvégénk, hanem kizárólag az lesz. Nem telt el negyvennyolc óra, és behívtak arra a bizonyos beszélgetésre.
Fájt a döntés?
Mit is mondhatnék? Fájt. Hogyne fájt volna. Más, ha te döntesz. Ráadásul hiányozni fognak a kollégáim is. Az ember a fél életét a munkahelyén tölti, és szerencsés, ha azt mondhatja, hogy szeret bejárni. Én szerencsés voltam.
De Feri és Berta biztosan nagyon értékelik, hogy „megkaptak” téged…
Most lesz az első olyan hétvégénk, amikor nem rohanok el otthonról az RTL-be. Nekem is hozzá kell szoknom és a családomnak is. Nagyon várom, ez jó érzés. Örülök, hogy a családi sportnapon az oviban végre én is ott lehetek szombaton, hogy nem kell szomorkodva lemondanom a hétvégi programokról azokkal, akiket szeretek. Persze az álmaimban, amikor arról ábrándoztam, hogy de jó lenne nekem is egy-két szabad hétvége, hazudnék, ha azt mondanám, hogy pont így gondoltam……
Nem hiányzik majd a képernyőzés? Máté Krisztina azt mesélte nekem, miután leköszönt a TV2-nél, attól rettegett, hogy ezek után minden ipari kamerába bele fog mosolyogni. Te hogy állsz ezzel a kérdéssel?
Tudom, mire gondolsz. Láttam már kollégát tönkremenni, miután elvették tőle a műsorát. Előre senki sem tudhatja, hogy reagál majd arra, ha többet senki nem mondja neki azt, hogy „három, kettő, egy, adás” és indul a főcím, amelynek minden taktusát ismered. Tudod, melyiknél adja be a rendező a nagytotált, mikor kezd el mozogni a kamera, mikor kell megszólalnod. Biztos hiányzik, de annyi minden van még ezen kívül. Más is túlélte, én is túl fogom. Vannak ennél fontosabb dolgok is.
Más hivatást el sem tudnál képzelni magadnak?
Én már szinte mindent el tudok képzelni. Bár sosem gondolkoztam pályamódosításon! Mióta dolgozom, rádióban vagy tévében volt munkám, ezt tanultam, ezt szeretem. Mindenesetre így még az egyes fázisban, kíváncsian várom, hogy mit tartogat számomra a sorsom. Ha pedig lesz kettes fázis, a férjem és a kislányom szeretete majd átsegít azon is.
