„Sikerült mindent megcsinálnom szombaton, amit szerettem volna. Ismét az volt a cél, hogy ne kapjak negatív kritikát, ami nagyrészt sikerült is. Láttam Ferón is, hogy amit elvárt, azt meg tudtam csinálni, és erre nagyon büszke vagyok” – kezdi Enikő, akit a fellépése előtti kisfilmben mentora, Nagy Feró szinte ordítva kérlelt, hogy felejtse el a színitanodás múltját. Enikő akkor még minden szavával egyetértett. Az adás után néhány perccel azonban már egy kicsit más álláspontra került. „Négyszemközt beszéltem Feróval, és azt mondtam neki, hogy nagyon jó, hogy a színházat egy évig csináltam és a tanodába jártam, mert ott sok érzelmet fel tudtam szabadítani, amit előtte nem mertem. De el kell fogadnom, hogy amit a színházban megtehetek, azt az X-Faktorban már nem.”
Aki figyelmesen hallgatja hétről hétre Enikő dalait, az észreveheti, hogy a dalszövegei szinte mindig olyanok, mintha a saját életéről énekelne. „Persze a műsorban tudatosan csinálok mindent, hiszen csak úgy van értelme. Nagyon fontos döntés, hogy az ember mikor mit énekel a színpadon. Igen, minden dalt az életemhez tudok kapcsolni, de a sorrendjük véletlenszerű” – mondja a lány, akit a szóbeszéddel ellentétben nem feltétlenül az motivál, hogy ő legyen az első. „Elsősorban nem a tárgyi nyereményekért jelentkeztem, nem az számomra a motiváció, hogy megnyerjem a kocsit, az utazást meg a havi egymilliót. Énekesnő szeretnék lenni, sokaknak szeretnék örömet szerezni. Hétről hétre az motivál, hogy úgy tudjak teljesíteni a színpadon, ahogy elvárom magamtól, és hogy ne kelljen párbajoznom. Ha sikerülne megnyerni a műsort, akkor nagyon boldog lennék, és megtisztelő lenne, hogy a nézők engem tartanak a legjobbnak.”
