Kultúrbarbár dolog nem eljönni?
Este fél nyolckor már sorban állás van a kapuknál, és egy szerelmespártól azt is megtudjuk, hogy „aki életében egyszer nem jön el Sting-koncertre, az kultúrbarbár”, ezt mi felvont szemöldökkel fogadjuk, majd gondolatban rávágjuk: nekünk ez már a harmadik. Nem hazudunk, valóban harmadszorra nézzük meg Stinget. Egyszer az „össznépi felvonuláson”, vagyis a Kapcsolat koncerten, majd 2011-ben a szimfonikus zenekarral hallgattuk meg, most pedig az ős-Stinget készültünk megnézni, a Back To Basics turné budapesti állomásán. Vajon mi újat tud még mutatni az angol énekes? Sok időnk nincs ezt latolgatni, mert néhány perces csúszással este nyolc után a húrok közé csap Sting.
„Sting azért még mindig izmos és szexi”
Amint felcsendül az első dal – All This Time – a mellettünk ülő hölgy azonnal tudtunkra adja véleményét, miszerint „Sting azért még mindig izmos és szexi”! Nem vitatkoztunk, teljesen igaza van, és ami ennél is fontosabb, úgy énekli végig a kétórás koncertet, hogy abban egy hamis hang nincs. A magyar rádiók rongyosra játszott kedvencét, az Englishman in New York című dalt rögtön harmadikként elsüti, amivel végleg eléri, hogy a felettünk ülő szerelmespár felállva járja a barackpálinka által kiváltott esőtáncot. Azért tegyük hozzá, Stingnek remek humora van, mert a dal refrénjében úgy megnyomja angol akcentusát, mintha csak a Csengetett, Mylord? sorozatot néznénk eredeti hanggal.
Az öngyújtó még mindig játszik
A koncert közepén felcsendül a Fields of Gold, a Message in a Bottle és Shape of my Heart is. Utóbbi dal alatt épp arról elmélkedünk, milyen kár, hogy az okostelefonok kijelzője felváltotta a jó öreg csillagszórót. „Azt is az Első Emelet koncerten használtuk utoljára” – búslakodunk, amikor a mellettünk ülő hölgy előveszi narancssárga öngyújtóját, és magasba emeli a Shape of my Heart utolsó hangjaira.
Akik először vannak Sting-koncerten, azoknak egy életre szóló élmény a ma is tökéletes műsort lenyomó zenész show-ja – és akkor még a turné fiatal hegedűsét, Peter Tickellt nem is említettük, akinek jelenléte nélkül nem lett volna 100 százalékos az összhatás. Akiknek azonban ez a sokadik „Sting élőben”, pontosan tudják, hogy a brit zenész a végére tartogatja legnagyobb ütőkártyáját, a Desert Rose című dalt. Enélkül nem múlhat el Sting-koncert, az ugyanis olyan lenne, mintha egy falusi lagzin kihagynák az éjféli vonatozást, vagyis sértődve vonulna ki a közönség.
A kétszeri visszataps után kijelentjük: Sting bármikor jön Budapestre, mindig képes lesz telt házas koncertet adni. Egyszerűen azért, mert hibátlan és kifogástalan show-t nyom le, és a törzsközönsége – igazi romantikusok, harmincas szinglik, negyvenes elváltak, ötvenes optimisták – is örök.
| Sting a művésznevét még a Police előtti időkből kapta, gyakran viselt sárga-fekete csíkos pulóvere miatt. Ez a név annyira hozzánőtt, hogy évtizedek óta kizárólag hivatalos papírokon használja a polgári nevét, mert még a saját családja is Stingnek szólítja. 1977 januárjában Sting Newcastle-ből Londonba költözött, és nem sokkal később Stewart Copelanddel és Henri Padovanival – akit később Andy Summers váltott fel – közösen megalapították a The Police zenekart. 1978 és 1983 között 5 slágerlistás albumuk jelent meg, és hat Grammy-díjat nyertek el. Ugyan igazán sohasem váltak szét, utolsó albumuk megjelenése után azonban megegyeztek abban, hogy mindannyian a szólókarrierjükre koncentrálnak. Sting szólistaként már a kezdetektől óriási sikereket ért el, közel 100 millió eladott album, 10 Grammy-díj és számtalan elismerés fémjelzi munkásságát. 2012-es Back To Basics turnéján Sting visszatért basszusgitárjához és a nagyzenekari kíséretet korábbi, rockos háttérbandájára cserélte. |
