Mostanában nem a barátnőjének, hanem a cellatársának, Tibornak – aki korábban kamionsofőr volt – önti ki a szívét a 4,5 évre ítélt Damu Roland. Állítja, elkerülhetetlen, hogy a rabtárs az embernek ténylegesen is a társává váljon, egyrészt mert rengeteg időt töltenek együtt, másrészt egymás intim életének is a szemtanúivá válnak, hiszen az illemhely is a zárkán belül van. Nemcsak a titkait osztja meg a vele élő fogvatartottal, hanem a benti élettel járó feladatokat is. „Ő tölti nekem a cigi hüvelyébe a dohányt, mert én nem szeretem ezt csinálni, viszont megeheti a kenyeremet” – mesélte Damu a kettőjük közötti üzletet. A konyhán dolgozó színész hetente csak kétszer szokott sétálni, mert helyette inkább a naplóját írja, valamint naponta ír levelet a pszichiátrián megismert kedvesének. Hetente négyszer nyolc percet telefonálhat a börtönből, és havonta kétszer kaphat pakkot. „Idebenn az ember mindent másképp lát. (…) Ami kinn értéktelen, az itt nagy jelentőséggel bír. Minden hiányzik: a sétálás, a gyerekem, az édesapám, a szerelmem (…), és leginkább a bocsánatkérés, hogy idetettek ártatlanul” – vallotta be az időközben megizmosodott Damu.
