Elle: Melyik volt az a pont, amikor magad is rájöttél: nemzetközileg elismert, világszínvonalú modell lettél?
Palvin Barbara: Azt gondolom, valamikor a 2010/11-es őszi–téli divathetek után jött el ez a pillanat. Ez volt az első szezonom, mégis máris részese lehettem a Prada-show-nak, számos más bemutató mellett, mint például a Louis Vuitton, a Loewe, a Miu-Miu és a Nina Ricci. Ezek után a legnagyobb divatmagazinoknak fotóztak, úgymint Harper’s Bazaar, Numero, W, LOVE, MUSE és a Vogue francia, olasz, angol, orosz, német és spanyol kiadásai. Számos alkalommal szerepeltem címlapokon is. Az egyik legnagyobb lépésnek a Chanel-kampányt tartom, melyet további, nem kevésbé fontos állomások követtek, majd beteljesült egy újabb álom: a L’Oréal szépségnagykövetévé választottak.
Elle: Kik azok, akikkel a legjobban vártad a találkozást?
PB: Emlékezetes pillanat volt Karl Lagerfelddel dolgoznom. Amikor az első alkalommal hívott meg a show-ra, és ruhapróbára mentem, öltözködés közben átnéztem a másik szobába, megpillantottam, és rögtön elsírtam magam a meghatottságtól. Egyik ámulatból a másikba estem.
Elle: Hogyan tartod karban az alakodat, és hogy csinálod, hogy mindig üde a tekinteted a képeken?
PB: A pilates nekem bevált, de minden sportot szeretek. Az üde tekintet titka a sok alvás. Előfordul persze, hogy fáradt vagyok, de ilyenkor elképzelem és eljátszom a frissességet, ami aztán átüt a tekinteten. A munka legélvezetesebb része számomra egyébként is az, hogy különböző karaktereket formálhatok meg.
Elle: Kaméleontermészeted nyilvánvalóan az egyik olyan jellemző, amit szeretnek benned a munkaadók szerte a világon. Mi az még, amiben jobb vagy, mint más szép modellek?
PB: Én igazán nem tudom, az ügynökeimet kellene erről megkérdezni. Az biztos, hogy sok lány, attól kezdve, hogy megérkezik a munkára, folytonosan az „én vagyok A MODELL” attitűdöt sugározza, és úgy viselkedik, mintha szívességet tenne. Komolyabbnak és felnőttebbnek mutatják magukat, mint amik. Én viszont mindig azzal megyek oda, hogy ők a kliensek, én dolgozom nekik, alázatos vagyok. Felszabadultan viselkedem, ami egy-egy hosszú nap végére mindenkire átragad.
Elle: Azt mondtad, hosszú távon is Magyarországon szeretnél élni. A családodon kívül mik azok a dolgok, amik miatt szeretsz itt lenni?
PB: Igazából nehéz erre válaszolni, de hazaérkezni mindig nagy öröm számomra, olyan, mintha a levegő is más lenne itthon. Én külföldön mindig elmondom, hogy itt a legjobbak az ételek! De komolyan, fontos nekem Magyarország. Ez számomra a nyugalom szigete, az a vágyam, hogy itt ne kelljen munkával foglalkoznom, itt csak Barbi lehessek, most épp a 18 éves Barbi, aki pont leérettségizett.
Elle: Nyíltan, őszintén, szerelmesen mutattad be a barátodat, Kristófot a nyilvánosságnak a tévén keresztül. Erős szálak fűznek hozzá?
PB: Sokan mondták, hogy különleges a kapcsolatunk, mert nagyon fiatalok vagyunk, mégis tudunk áldozatokat hozni a másikért. Három és fél éve barátok voltunk, amikor összejöttünk, és egyszer sem csaltuk meg egymást. Ő egy tizennyolc éves fiú, lehetne úgy, hogy élni akar, de meghozza azt az áldozatot, hogy esetenként egy hónapot vár rám. Idősebb emberek is mesélik, hogy nem bírják ki, ha ilyen sokat távol vannak egymástól, mi viszont – ha sokszor keserves is – megoldjuk a nehézségeket. Nekem nagyon fontos Kristóf, mert szeretem, és mert elég régóta ismerjük egymást ahhoz, hogy tudjam, ő is önmagamért szeret.
Elle: Milyen veszélyek leselkednek egy fiatal lányra abban a párhuzamos univerzumban, amit jobb híján divatvilágnak nevezünk?
PB: Én biztonságban érzem magam. Egyrészt mert az ember jellemén múlik, hogy mibe keveredik bele, másrészt mert az ügynökségem vigyáz rám. Méhész Balázs és Baráti Vince, az ICON Model Management vezetői tizenhárom éves korom óta ismernek, láttak felnőni, nagyon szoros, baráti viszony alakult ki közöttünk, sőt olyan, mintha a testvéreim lennének. És ott a családom, a szüleim és a nővérem, akikre mindig számíthatok.
Elle: A modellmunkák mellett mivel foglalkoznál még szívesen?
PB: Hat évig tanultam népdaléneklést, sorban nyertem a versenyeket, most ezt felfüggesztettem egy időre, de folytatni szeretném. És ahogy már sokszor mondtam, színésznő szívesen lennék. Nem szeretném feltétlenül iskolában tanulni a mesterséget, mert ösztönösen jól működik ez bennem. Mindezek után pedig még ott a matematika. A számokkal szívesen foglalkozom.
