Feltörekvő énekesként, profi tánckarral a hátunk mögött kiállni egy tehetségkutató színpadára és elénekelni egy sokak által ismert és kedvelt dalt a világ egyik legegyszerűbb dolga – gondolják sokan a tévéképernyők előtt ülve. Pedig az igazság valójában az, hogy a tehetség bizonyos esetekben édeskevés. Gondoljunk csak bele: egy alig nagykorú fiatalnak sokkal nehezebb elénekelnie egy mély mondanivalójú dalt, mint mondjuk egy tíz évvel idősebb pályatársának – és nem azért, mert rossz előadó lenne, hanem mert a korából kifolyólag még sok mindent nem élt át, nem ment keresztül bizonyos dolgokon.
A csalódások eddig elkerülték
Jól tudja ezt az X-Faktor fiatal tehetsége, Batánovics Lili is, aki eddig szinte kivétel nélkül minden egyes produkcióját jól elénekelte. De épp ez az, hogy „csak” elénekelte, mert hiába a kiváló hang, valami mindig hiányzott. A szavaiból pedig kitűnik, hogy ezzel ő is tökéletesen tisztában van. „Hiába lépek ki magabiztos nőként (és nem húszéves lányként) a színpadra, és hiába éneklek a szívemhez közelálló nótát, egyszerűen az történik, hogy az élettapasztalataim hiánya miatt mégsem tudom százszázalékosan átadni az adott dal hangulatát” – magyarázza a csatorna székházában a mindössze húszéves lány.
Mielőtt bármit mondhatnék, mosolyogva hozzáteszi: nem arról van szó, hogy eddig búra alatt tengette volna a mindennapjait, szimplán csak arról, hogy a nagy csalódások ez idáig elkerülték. „Volt már néhány párkapcsolatom, és egyiknek sem a zöld szemű szörny felbukkanása vetett véget. Pedig ha így történt volna, most „könnyebb” lenne, hiszen tudnék néhány dolgot kamatoztatni a műsorban” – vélekedik Lili, aki mind az X-Faktorban, mind az életben szólóban „versenyez” jelenleg, vagyis szingli.
„Rengeteg fejfájást okoztam a szüleimnek”
A vizünk kortyolgatása közben azt is megtudom, hogy bár alapvetően vidám természetű lány, azért van, amikor nála is betelik a pohár. „Próbálok pozitívan élni, de igenis vannak problémáim. Amikor valami nem úgy sikerül, ahogy azt elterveztem, és azt érzem, hogy az egész világ ellenem van, akkor nagyon el tudok ám kenődni” – meséli. Mint mondja: szerencsés természetűnek tartja magát, hiszen minden gondján maximum egy-két nap leforgása alatt túllendül. „A problémáimat nem a családommal vagy a barátaimmal szoktam megbeszélni, hanem saját magammal. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy-két órára elvonulok a saját kis világomba, magamra zárom a szobaajtót, zenét hallgatok, közben pedig szépen lerendezek magamban mindent” – tudom meg a megfejtést az első ránézésre visszafogottnak tűnő lánytól.
Ez a visszafogottság azonban csak látszat – ezt nem én mondom, hanem ő maga. „Tudom, hogy sokan nem gondolnák rólam, de tizenévesen rengeteg fejfájást okoztam a szüleimnek a viselkedésemmel: az iskolában folyamatosan verekedtem a fiúkkal, ennek következtében pedig az ellenőrzőm tele volt intőkkel” – kuncog Lili, aki néhány hét alatt teljesen megváltozott, miután felvették a művészeti gimnáziumba. „Minden egyes nap reggel hattól este nyolcig az iskolában voltam, és tudtam, hogy fegyelmezetten kell viselkednem, és koncentrálnom kell a siker érdekében. Habár imádtam azt az időszakot, számtalanszor kerültem hullámvölgybe, mert azt éreztem, hogy nem bírom tovább a rám nehezedő nyomást. Kimondom: volt, hogy tizenévesen egyszerűen besokalltam. De szerencsére nem adtam fel – ezt többek között a szüleimnek is köszönhetem. És most már tudom, hogy megérte kitartani!”
