Boldog születésnapot kívánok neked és feleségednek (Ditz Edit május 10-én született – szerk.). Gondolom, mindig együtt ünnepeltek. Vagy most lesz valami változás?
Köszönöm a jókívánságot. Így igaz, mindig együtt ünneplünk. Van egy ütése az órának május 9-e és 10-e között, az éjfél pillanata, amikor egyszerre van a születésnapunk. Míg korábban kettesben, most már a gyermekeink társaságában ünneplünk. Ilyenkor májusban, amikor kirobbanó formában van a kertünk, kiülünk a fák alá, játszunk és fotózkodunk a gyerekekkel. Hétvégére pedig szervezünk egy kisebb összejövetelt a barátoknak. Azért mi szervezzük, hogy eszükbe ne jusson meglepibulit csinálni. (Nevet.)
Nagyot sóhajtasz, ha kimondom, hogy fél évszázados lettél?
Egyáltalán nem, és nem tartom félelmetesnek ezt a kort. Inkább rácsodálkozom, hogy az idő múlása mennyire gyors, és hogy az, amit korábban nem tudtam elképzelni, hogy lehetek ötven is, vagy idősebb, az mennyire magától értetődő tud lenni. De ez csak akkor működik, ha el tudod fogadni az emberi élet korlátait és azt az esendőséget, ami azzal jár, hogy embernek születtél. Ha nem azon gondolkodsz, milyen idős vagy már, de képes vagy értékelni, hogy ennyi évet értelmes dolgokkal tudtál eltölteni a földön, mennyi boldog és nagyszerű pillanat adatott meg neked az életedben, és hogy hányszor sikerült megszökni a kisszerűség csapdájából az élet során. Ha arról van szó, ki mennyi idős, én arra gondolok, hogy lelki értelemben, intellektuálisan, mentálisan mi a kora az illetőnek. Arra figyelek, hogy én a saját mentális korommal legyek szinkronban, mert ebből fakadhat harmónia. Az élet ellentmondásossága tűnhet tragikusnak, és lehet benne humort is találni, ez a szemlélet rajtunk múlik – az öregedés nem. Jobb nem szomorú ténynek, hanem csendes sikernek elkönyvelni a szabadságban és teljességben megért kort.
Szavaidból azt veszem ki, hogy ötven után sem lesz tempóváltás, lassítás, menetelsz előre tovább.
Jobban esne otthon heverészni a kertben és sörözgetni, könyveket olvasni és a lányokkal lenni egész nap, de mindig történik valamilyen érdekes dolog, ami szembejön, ami elkezd foglalkoztatni. Így aztán nem nagyon tekintek vissza a múltba, nem arra koncentrálok, milyen gólhelyzeteket hagytam ki a múltban, hanem hogy milyen gólokat lőhetek a jövőben.
Ilyen lehet például a külföldi magyarokról szóló videó összeállítása?
| A Hungarian in Europe című dal a külföldre vándorlás nehézségeiről, szépségeiről és dilemmáiról szól. A dalhoz videoklip készül, azok közreműködésével, akik külföldön élnek, dolgoznak vagy tanulnak akár ideiglenesen, akár állandóan. |
Például. A Hungarian in Europe című dalunk megírásakor az foglalkoztatott, hogy miért döntenek úgy sokan, hogy külföldön jobban tudnak majd boldogulni – mert azért ez vérveszteség az országnak. Én azt mondom, el kell menni, világot kell látni, meg kell tanulni, hogy mitől működik máshol jobban a világ, és ezt a tudást haza kellene hozni. Abban reménykedem, a többsége haza fog jönni, és egy olyan attitűdöt, olyan szemléletet hoz magával, ami ennek a leragadt országnak segít feltápászkodni. Lehet, megéri idegenben élni, de az a gyanúm, hogy olyan lehet, mintha sohasem lennél teljesen otthon a világban. Én hiszek abban, hogy lehet egy országot rövidebb időszakon belül is másként formálni és működtetni. Az erre vonatkozó személyes kísérletekről nem szabad lemondani.
Te hogyan formálnád meg a mi országunkat?
Azt teszem, ami a dolgom. Jó minőségű tömegkulturális produkciókat létrehozni, a családi és az alkotó köreimben pedig azt az értékrendet képviselni, ami számomra fontos. Minden arról szól, hogyan gondolkodunk, hogyan cselekszünk, hogyan élünk a jogainkkal és a felelősségeinkkel – ebből áll össze a hétköznapi kultúránk, amitől vagy élhető, vagy élhetetlen a környezetünk.
Az X-faktor mentorságáról lemondtál, de már újabb projekteken dolgozol: musical és filmterv van készülőben, és a dalszövegírást is folytatod. A családoddal most mennyi időt tudsz tölteni?
Az X-faktor nagyon igénybe vett, hiszen az előző szériában szombaton és vasárnap is voltak adások. Nemcsak a családomat, de gyakorlatilag magamat sem láttam abban az időszakban, nem tarthattam pihenőnapot, elfogytam. Szórakoztató és tanulságos kirándulás volt, de sok időt vett el nemcsak a saját alkotói életemből, abból, hogy maradandót próbáljak létrehozni, hanem a családtól is. Sokszor éreztem azt, hogy hiányoznak a lányaim (Sára Lujza ötéves, Lenke Róza hároméves – szerk.). A feleségem csak küldte a fotókat a gyerekekről, olyan pillanatokról, amelyekben én nem tudtam ott lenni.
Utólag bánod?
Valamennyire bánom, persze, de azzal biztatom magam, hogy van még hátra elég sok az életünkből, amit együtt tölthetünk. Tudom, hogy mindig mindennek ára van, döntéseket hozunk, akadnak nyereségek és veszteségek – utóbbiba tartozik jó pár elszalasztott pillanat. Az a legmegdöbbentőbb élmény, hogy milyen tempóban növekednek a gyerekek. Sokszor érzem azt, hogy jó lett volna többet együtt lenni, mégsem érzem úgy, hogy a legfontosabb pillanatokból kimaradtam.
Ehhez azért egy kompromisszumképes, erős nő is kell, aki mögötted áll, és összetartja a családot.
Mi Edittel minden nagyobb jellegű vállalást előtte megbeszélünk. Más kérdés, hogy sokkal nehezebb végigcsinálni, mint ahogyan előtte gondoltuk. Sok kompromisszumot kellett kötni. A hosszú távú együttélésben nagy kérdés, hogy mennyire tudsz önmagad lenni, mennyire nagy benned az önmegvalósítás és a karriervágy, és ehhez képest mennyire tudsz a családi értékeknek megfelelni. Mostantól több támogatást tudok adni a feleségemnek, mint korábban. Néhány napot kettesben tölthettem vele Isztambulban, és a tegnapom is úgy alakult, hogy egész napot együtt voltam a lányokkal. Bicajoztunk, játszótéren jártunk, fogócskáztunk, bújócskáztunk.
Ez az élet értelme?
Ez is. Szerintem a legfontosabb kérdés az ember életében az, hogy rá tudunk-e lelni arra, amik lehetünk. Van, aki a szeretetben, van, aki a közösségben, van, aki az alkotásban, van, aki az anyagi javakban talál magára. Sokak boldogtalansága abból fakad, hogy nem jönnek rá, vagy csak túl későn, hogy igazából kik is ők, és mit akarnak az életüktől. Szabad és jókedvű embernek megmaradni nem egyszerű. A család ebben nagy segítség tud lenni. Bízom benne, hogy segíthetünk a lányainknak rátalálni önmagukra.
