“A médiában fogok dolgozni!”
Három héttel ezelőtt összefutottam egy régi ismerősömmel a belvárosban. Néhány percre megálltunk csevegni, leginkább illendőségből, nincs mit ezen szépíteni. Kérdezte, hogy mennek a dolgaim, mire mondtam, hogy szerencsére minden jól alakul az életemben, mire ő büszkeséggel a hangjában kezdte el mesélni, hogy hamarosan bizony ő is a médiában fog dolgozni.
Őszintén örültem a “bejelentésének”, és persze rögtön rákérdeztem, hogy mégis a média mely területén sikerült megtalálnia a számításait. “Az RTL Klubnál, ha minden jól megy” – jött a válasz, amit én kissé kétkedve fogadtam, mivel tisztában vagyok vele, hogy a médiában egyáltalán nincs szakmai tapasztalata. Ezek után tényleg nagyon kíváncsi lettem, hogy ezt mégis hogy sikerült összehoznia, de a lelkesedésem abban a pillanatban alábbhagyott, amint kimondta a következő mondatot: “Jelentkeztem a következő Való Világba, és visszahívtak.”
Ez a kiút a munkanélküliségből?
A tömény döbbenet ült ki az arcomra, szóhoz sem jutottam, nemhogy kérdést feltenni. Azt mondta, szerinte ez egyenes utat jelent a médiába, értelmes nőnek tartja magát, valamit csak sikerül majd kezdenie az ismertséggel. Na, ezzel van nekem bajom, nem a műsorral. Azzal, hogy sokan életük nagy esélyét, vagy éppen a problémáik/helyzetük megoldását látják egy realityműsorban, hogy ettől remélnek szebb, jobb, könnyebb életet. Hétezer ember jelentkezett – ha csak a brigád negyede az ismerősömhöz hasonlóan gondolkodik, az is rettentően sok. Visszatérve rá: amikor megkérdeztem tőle, tényleg nem lát-e más kiutat a munkanélküliségből, komoly arckifejezéssel közölte, hogy bizony nem, ő ezt már eldöntötte. Oké, elfogadom a véleményét (ki vagyok én, ugye), de ettől még nem feltétlenül kell egyetértenem vele.
Most tekintsünk el attól, hogy mennyire imádjuk utálni a Való Világot, vagy hogy hányszor hallottam az utóbbi hónapokban a kilences buszon a “helikopterezés” kifejezést reggelente. Nézzetek hülyének, de nekem tényleg halványlila fogalmam sincs arról, miért gondolja sok jelentkező, hogy a realityt követően bérelt helye van egy csatornánál – ha más nem, hát a tendencia… Eddig hat Való Világot éltünk meg/túl, és az egyes szériák versenyzői közül talán hárman, ha az RTL-nél dolgoznak. Nem az említett ismerősöm volt az egyetlen, akitől ezt a választ kaptam: mindegyikük gondtalan életet, sztárságot, celeblétet, élete nagy lehetőségét reméli a műsortól. Szerintem egy valóságshow – ha csak meg nem nyered a játékot – nem megoldás semmire, sőt: hiába a pénz, vannak problémák, amelyekre havi ötven darab húszezres nem jelent gyógyírt.
 |
| A Való Világ 6. válogatója |
Ez nem a Narnia krónikái
Ha azt nézzük, ki lett híres, és az eltelt évek alatt ki tett le tényleg valamit az asztalra, akkor Majka az egyetlen, aki elmondhatja magáról, hogy hosszú távon kifizetődő volt számára ország-világ előtt élnie az életét hónapokig. Ha pedig nem a hírnév felől, hanem a “médiában való elhelyezkedés” oldaláról közelítjük meg, akkor Milót emeljük ki, aki a ranglétrát végigjárva lett szerkesztő a csatornánál. Nem egy wannabe VV-s celebbel beszélgettem az utóbbi hónapokban, akik mind azt mondták, hogy bár szerették a játékot és most is simán beköltöznének, már tudják, hogy ez valójában semmit nem oldott meg – ideig-óráig kezelte a “tüneteket”. Egy szónak is száz a vége: a Való Világgal az égvilágon semmi probléma nincsen, ameddig az ember a helyén tudja kezelni a műsort. Azzal van a gond, hogy néhány hónapon belül lesz egy új VV Aureliónk (tudjátok, a fiú, aki már saját magával is alig áll szóba), vagy épp egy VV Cristofelünk, aki elhiszi magáról, hogy – csak azért, mert főműsoridőben volt a képernyőn – már sztár, akinek alanyi jogon járnak bizonyos dolgok – mondjuk, egy jó állásajánlat.
A Narnia krónikáiban, na, ott tényleg megnyílik az ember előtt a világ, amint kinyitja a szekrényajtót. De ez itt még egyelőre a való élet, ahol a produktum nyitja az igazán nagy kapukat.
