Jimi Hendrix zenéjén nőttem fel, apukám zenész volt, és hát abban az időben a rockzenéjük mi másból táplálkozott volna, mint fiatalkoruk nagyjainak tiszteletéből? Gyerekkoromban, este, elalváskor nálunk nem Halász Judit szólt, hanem Hendrix, Led Zeppelin és Rolling Stones. Zenéjük a vérembe ivódott, számomra ők ugyanolyan ikonok, mint apámnak voltak. Jimi Hendrix volt a nagy mester, akinek a zenéjét próbálták megfejteni, akiről éjszakákat beszélgettek, és feltekerve a hangerőt százszor is meghallgatták egy-egy számát.
Nemcsak az apámékra, de több generációra is így hatott Hendrix, pedig zenei pályafutása alig három évig tartott. A zenén túl pedig még a showbizniszt is sikerült megreformálnia, ő volt az első, aki olykor a fogaival tépte a húrokat, máskor meg fogta, és felgyújtotta gitárját a színpadon.
Rázós ifjúkor
Persze neki sem kezdődött egyszerűen, hiszen hátrányos helyzetű családból érkezett. Szülei elváltak, őt alkoholista anyja nevelte, míg szellemi sérült testvéreit intézetbe adta. A tizenöt éves kor fordulópontot jelentett számára: édesanyja az ital áldozata lett, ő pedig megvette első, kissé ütött-kopott akusztikus gitárját. A szégyellős és érzékeny fiú onnantól kezdve otthonra lelt saját zenéjében. Sosem tanult tanártól gitározni, autodidakta módon a nagyoktól, B. B. Kingtől, Little Richardtól, Wilson Pickett-től leste el a trükköket és alakította ki a saját stílusát.
Ezután a zenei pálya még nem indulhatott be, mivel a lázadó Hendrix kénytelen volt katonának állni egy időre – miután elkapták egy lopott autóval, a bíró a börtön helyett a katonaságot ajánlotta fel a fiatal fiúnak, s ő kapva kapott az alkalmon. Jelentkezett a hadsereghez, ahol a legendás 101-es ejtőernyős alakulathoz sorozták be. A katonaság azonban nem sokáig tartott: tizenhárom hónap után haza is küldték.
Több teória is született arról, hogy miért szerelték le, a hivatalos verzió szerint egy ugráskor eltörte a bokáját. Egy másik történet szerint rossz magaviselete és a szabályok ignorálása miatt nem maradhatott. A harmadik, legutóbbi variáció pedig az, hogy Hendrix homoszexuálisnak vallotta magát, a hadsereg pszichológusának azt mondta, hogy szerelmes egy katonatársába, és ezért küldték el. A katonaság azonban nem volt felesleges zenei karrierje szempontjából, mivel itt találkozott későbbi jó barátjával és zenésztársával, Billy Cox basszusgitárossal.
A nagy felfedezés
A kezdetekkor vad és kiforratlan játékát egyáltalán nem látták mindenhol szívesen. Lepukkant lebujokban zenélt, de előfordult, hogy kitessékelték szokatlan zenéje miatt. A fordulat New Yorkba költözve érte el: jelentkezett egy amatőr zenei versenyre, amit elsöprő sikerrel nyert meg. Itt kérték fel, hogy legyen az Ishley Brothers háttérzenekarának oszlopos tagja.
Hendrix azonban nem elégedett meg velük, rövid időn belül már Little Richard mögött szaggatta a húrokat. Betörhetetlen természete, az alkalmazkodókészség hiánya miatt azonban konfliktusai támadtak szinte mindegyik bandataggal, a szabálykövető Little Richarddal különösen, így innen is távoznia kellett.
Érdekes, hogy szinte minden zseni életében felfedezhető az a motívum, hogy jó párszor visszautasítják őket, mielőtt valaki meglátja bennük a lehetőséget. Így történt ez Hendrix esetében is. Ironikus módon a Rolling Stones menedzseréhez is eljutott, megmutathatta magát, ám Andrew Loog Oldham sem akart vele zenélni, majd a későbbi producer Seymour Stein is visszautasította. Később pedig nem győztek a csodájára járni.
Végül egy kocsmai zenélése közben figyelt fel rá az Animals basszusgitárosa, aki épp menedzserkedésre adta a fejét, és annyira lenyűgözte a fiatalember tehetsége, hogy már repítette is ki Angliába, ahol szerződést tolt elé. Így született a Jimi Hendrix Experience, ami alapjaiban rengette meg Angliában a zenei világot.
Rövid csillogás, nők és drogok
1967-ben robbant be a köztudatba, de csupán egy évig tartott ragyogó szárnyalása. Legnagyobb rajongója és barátja még a siker elején Eric Clapton lett, akit teljesen lenyűgözött virtuóz színpadi szereplésével, egymás példaképeivé váltak az első találkozásuk után. Olyan bandák csodálták Jimit, mint a Beatles, a Rolling Stones és a The Who, akiknek segítségével az első kislemez is napvilágot látott, természetesen a világhírű Hey Joe című számmal.
Jimi Hendrix életének utolsó két évében azonban szakmai és pénzügyi viharok söpörtek át felette. Menedzserével összeveszett, az Experience, három albummal a háta mögött, alig több mint egy év után feloszlott. A woodstocki világhírű koncertjét az amerikai himnusz legendássá vált feldolgozásával már más formációval adta elő.
Többek között a nők hozták a fejére a bajt, de legalábbis a heroint. Devon Wilson, a supergroupie, aki akkor hírességnek számított a zenekarok világában, adott először a kezébe heroint. Jimi egészen addig távol tartotta magát az illegális szerektől, ám ezután már nem volt számára menekvés, felfedezte a szerekben rejlő erőt, amitől a zenélés is egy másik dimenzióba lépett át, pszichedelikussá vált. Devon számára Jimi volt az igazi, amikor a férfi elhagyta, a nő végképp a drogok lejtőjére csúszott.
A nagy szerelmet azonban Jimi számára – persze a gitár után – Kathy Etchingham jelentette, aki tulajdonképp haláláig végigkísérte életét. Feleségül sosem vette, mivel mindig a zene volt neki az első, ezért Kathy inkább férjhez ment máshoz. Ám furcsa módon kapcsolatban maradt Jimivel, és – állítólag a férj tudtával – nem csak barátság volt köztük Kathy esküvője után is. Életének utolsó évében két nő állt Jimi mellett: az egyiket az utókor anyapótlékként látja, a másikat pedig ápolónőként, aki egy halálfélelemmel küzdő embert pátyolgatott.
Ebben az időszakban a már kiszámíthatatlan, állandó delíriumban élő férfi szakmailag sem találta a helyét, nem tudott még egy stúdióalbumot összehozni. Koncertjein gyakran eljátszotta azt, hogy egyszerűen a szám közepén lement a színpadról és vissza sem tért. Életének utolsó koncertjén – két nappal halála előtt – pedig egyenesen kifütyülte a közönség.
Tisztázatlan vég
Ahogy élete, úgy halála is rejtélyes. A hivatalos verzió szerint túl sok altatót vett be, amire még ivott is, és a saját hányadéka okozta fulladásos halálát. 1970. szeptember 18-án találtak rá Londonban, egy hotel alagsorában. Utolsó barátnőjével, Monikával bérelt ott egy apartmant, aki a halála után egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett a sajtónak. Állítása szerint Jimi még élt, mikor kijöttek a mentősök, de a jelentések szerint már halott volt addigra, az apartman pedig üresen állt, a barátnőt nem találták ott. Monika később öngyilkosságot követett el, amikor a Jimi halála ügyében tett nyilatkozatai miatt ki akarták kérdezni.
A találgatások során felmerült, hogy Jimi Hendrix öngyilkos lett, s ez a nézet sokáig tartotta is magát. Ám az idők során egyre több bizonyíték támasztotta alá azt a teóriát, hogy a menedzsere, Michael Jeffrey ölette meg. Mivel Jimi már jó ideje leszálló ágba került, a menedzsernek többet ért holtan, mint élve: egy kétmillió dolláros életbiztosítás kedvezményezettjeként állítólag bort és altatókat erőszakolt le a torkán, majd végül ő fojtotta meg egy sállal. Az is a bizonyítékok között merült fel, hogy a halála utáni napon kezdődött volna a Jeffrey elleni pere, amiben Jimi a menedzser piszkos ügyeinek kiteregetését tervezte.
Akárhogy is történt, a világ egy nagy tehetséget veszített el, akinek hatása olyan rövid idő alatt lett áttörő, ami egészen példátlan a rocktörténelemben.
