Átok vagy áldás a tehetség?

“A gyerekek tízéves korukig olyannak tartják magukat, amilyennek mi mondjuk őket.

Bagdy Emőke: A tehetség érdeklődés valami iránt, amit szívesen és magasabb szinten művelünk, mint mások. A korai ígéretesség megcsillanása még nem tehetség, csak potenciál, amelyet két dolog határoz meg legfőképp: egyrészt a rendszeres gyakorlás, fejlesztés, másrészt ennek a ráfordításnak a szeretete, a motiváció egyenletessége. A környezet részéről feltétel a szülők támogató magatartása, a pedagógusok fejlesztő munkája. Nem árt, ha emellett a tágabb szociális környezet is elfogadó, megerősítő. Tévedés, hogy a tehetség utat tör magának. A tehetséget 20 százalékban a magunkkal hozott készség és 80 százalékban a motiváció határozza meg. Ettől függ, hogy a tehetségígéret valóra váltja-e magát.

Hogyan ébred rá valaki, hogy valamiben tehetséges? Hosszú évek során, vagy jön egy olyan ihletett pillanat, amely előhívja az addig szunnyadó képességet?

B. E.: A felvillanó módon felszínre törő tehetség ritka. Inkább a mindennapokban figyel fel rá a környezet, a szülők és a pedagógusok. Esetleg már az óvodában is kitűnik, hogy a gyermek jobban rajzol, a hallása remek, a hangja szép, gyorsan számol, ügyesen szaval… Már ekkor segítheti a szülő a gyermek korai érdeklődését pozitív megerősítéssel. Ne feledjük, hogy tízéves korukig önismereti zárlatban élnek. A “ki vagy te?” kérdésre nem tudnak másként válaszolni, mint a felnőtt világtól hallottak ismétlésével. Olyanoknak tartják magukat, amilyeneknek mi mondjuk őket. Nagy felelősség ez minden gyermek esetében, még inkább a tehetségeseknél.

A céltudatos nevelés kifejlesztheti az átlagon felüli képességeket?

B. E.: Van olyan elképzelés, hogy bárkiből kihozható bármely területen tehetség rendszeres tanítással, gyakorlással – de ez nem igaz. Kell lennie valami többletnek, amely genetikai ajándék.

A tehetség kibontakozása című, legújabb könyvében tehetséges fiatalokkal végzett kutatása tapasztalatairól is beszámol. Miért épp a 15–17 éves korosztályt választotta ennek célcsoportjául?

B. E.: Ők a pubertás második, érettebb szakaszában vannak. Azt vizsgáltuk, mennyire határozza meg felismert tehetségük a jövőképüket, pályaorientációjukat. Rá kellett döbbennünk, hogy a szülői befolyás, a tehetség fejlesztéséhez szükséges anyagiak, a mielőbbi önálló élet vágya nagyon is akadályozza a kibontakozást. Ez figyelmeztetés, hogy ne hagyjuk a tehetségeket elkallódni, meg kell adnunk számukra a támogatást minden tekintetben.

A vizsgálat alapján találtak olyan tulajdonságokat, amelyek a tehetséges személyiséget jellemzik?

B. E.: Nem a tehetséges személyiség sajátosságait kutattuk, hanem a lelki problématerületeket tártuk fel. Ezzel ugyanis eddig kevéssé foglalkoztak a kutatók. Pedig a pozitív deviancia mögött ott rejlik az ellenoldal, a mínuszos terület is: a szorongás, érzékenység, motivációhiány, önértékelésbeli ingadozások, félelem a kudarcoktól, és így tovább. Mindig a pozitívumokat emeljük ki, de nem nézzük, ennek mi az ára. Lehet, hogy a tehetséges fiatal rendkívüli szinten teljesít, de rosszul érzi magát a bőrében, és nem boldog. Gyakran a kortárs élményekből, a szocializációs hatásokból kimarad, így nagy hátránnyal él társas ügyesség szempontjából a kortársai között.

Régóta kutatja a személyiségfejlesztés pszichológiai vonatkozásait. Ön szerint a megfelelő önismeretnek mekkora szerepe van abban, hogy valaki kibontakoztathassa a tehetségét?

B. E.: Azt hiszem, mi hárman, akik ezt a kutatást végigvezettük (Kövi Zsuzsa, Mirnics Zsuzsa pszichológusokkal), egységesen arra jutottunk, hogy többről van szó a tehetség gondozásában, kibontakoztatásának elősegítésében, mint csupán az önismereti tudatosság növelése. Fel kell készíteni a fiatalokat a szokatlan, kirívó, nehéz helyzetekhez való alkalmazkodásra, az ilyen élethelyzetekben a stresszel való megküzdés képességére, a kitartásra, a frusztrációtűrésre. A kutatásban feltártuk az egyéni problémavilágot, és ehhez illeszkedő lelki segítőterveket dolgoztunk ki. A fiatalok ezt vitték végig a fejlesztőpszichológusukkal. Mellette a társas ügyességet is fejlesztettük csoportos tréningekkel, sőt a szülőket és a pedagógusokat is bevontuk az együttműködésbe.

Milyen terhet rak egy fiatal vállára, ha valamiben kiemelkedően teljesít? Okozhat a tehetség pszichológiai problémákat? Ki segít a tehetséges gyereknek?

B. E.: Nyilvánvaló, hogy egy tehetséges fiatal egész élete másként alakul, mint egy átlagos gyermeké. Mégsem csupán az okoz gondot, hogy nincs idő a “gyermekkorára”, hanem az is, hogy eleve sajátos idegrendszeri, lelki működéssel rendelkezik, és ez sérülékenyebbé teszi. Feltártuk a problématerületeket, és a lista meghökkentően nagy, de ezen belül is vannak problémasűrűsödési és együttjárási sajátosságok, ezek az úgynevezett klaszterek. Olyan mintázatok, amelyekben van egy-egy jellemzően kimagasló problématerület, és ezek típusokat rajzolnak ki. Ilyen a perfekcionista, a szorongó, a zárkózott, az útkereső, a problémákkal teli és a megküzdeni tudó, rugalmasan ellenálló problémakarakter. A tehetséges személyiség mintha mindenből “többet kapott volna”, a gondjai is megsokszorozottak. Jobban támogatásra szorul, mint az átlagos képességűek.

Hogyan segíthet a környezet – a szülők, a pedagógusok – abban, hogy egy tehetséges fiatal ne csapásként, hanem adományként tekinthessen különleges képességeire?

B. E.: Egyértelműek a kutatási bizonyítékok. Fiatal tehetségeinket csak együttműködő, támogató munkával tudjuk előrevinni azon az úton, amelyen különleges képességük indította el őket. Szülők, nevelők, fejlesztőpedagógusok, pszichológusok szoros együttműködésétől várhatjuk azt a jövőt, amelyben nem kallódnak el. A fejlesztőpedagógusok önként dolgoznak, de ezt honorálni kellene, hogy képesek legyenek erre a munkára nagyobb volumenben is. A pszichológiai segítséget be kellene vezetni és rendszeresíteni a tehetséggondozásban, mivel kutatásainkból bebizonyosodott, hogy viszonylag kis befektetésre hatalmas pozitív változással reagálnak a mi tehetséges ifjaink.

Interjúnk a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.
Már kapható a magazin legfrissebb száma.

A tartalomból:

• Nem kell mindig őszintének lenni? – Beszélgetés Csányi Vilmossal és Csernus Imrével
• A hazugság pszichológiája
• A gyerek, aki bennünk él
• Az első önálló lépések – Máté Gábor írása
• Bizarr gyönyörök rabjai
• A gyerek elsózva jó?! – Rácz Zsuzsa írása

 Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!