1. “Frissen mosott vászon és valami drága tusfürdőillata van. Megrészegít.”
Azt hiszitek kamuzok? A tusfürdő kis túlzással de annyiszor szerepel a könyvben, mint az “és” vagy az “igen”. Minden fejezetbe jut belőle legalább három. Például itt egy második gyöngyszem: “A fejem a mellkasán és az illata isteni: frissen mosott vászon és valami drága tusfürdő, a bolygó legjobb, legcsábítóbb illata…”
2. “Szent szar, egy első kiadás!”
És ez így megy tovább, az egész könyvben…:
“Szent szar, az előbb tényleg felhívtam Christian Greyt?”
“Szent szar, ez meg akar csókolni.”
“Szent szar! Christian Grey az.”
“Szent szar. Ez kemény, nagyon kemény. Most már tényleg kíváncsi vagyok.”
3. “Christian kimegy a konyhába, felveszi BlackBerryjét…”
Az írónő vagy nagyon sokat kaszált a telefongyártótól, vagy nem ismeri a mobil, mobiltelefon, okostelefon szavakat. Ez a márka ugyanis elképesztően sokszor van jelen az első részben.
“Christian rám parancsolt, hogy vigyem a BlackBerryt és a Macet”
“Lopva a BlackBerryre kukucskálok.”
“Idegesen pillantok a BlackBerryre. Nem jött újabb üzenet Christiantól.”
4. “A szememet forgatom, most úgysem látja.”
De látta, lett is baj belőle. Nem is egyszer:
“Döbbenten csóválom a fejem, és mielőtt észbe kapnék, a szememet forgatom.”
“A szememet forgatom, szerencsére egyes viszkető tenyerű irányításmániások nincsenek
a szobában.”
5. “Twinnings English Breakfast – a kedvencem.”
Teljesen márkaőrült a nő…
“…és egy English Breakfast teát, ha van.”
“Hát… English Breakfast teát, de ne tegyék bele a zacskót.”
“Kis teáskanálnyi forró vizet nyújt át, és kistányéron Twinings English Breakfast zacskót.”
6. “Üzlettárs? Szentséges basszantyú. Ezt nem tudtam.”
Azért van itt szókincs. Nem csak a szent szart ismeri:
“Szentséges basszantyú. Hát semmi nem kerüli el a figyelmét?”
“Elena! Szentséges basszantyú. Az ördögnek neve is van.”
