Nyomor és tragédia, avagy amit eltakart a csillogás
Edith Giovanna Gassion, későbbi művésznevén Piaf, a családi “vállalkozást” folytatva először cirkuszban lépett fel, majd kávézóban mulattatta a vendégeket. Már akkor óriása hang áradt a mindössze 142 cm magas, 40 kilós lányból.
Húszévesen énekelt először igazi színpadon, ahol egy saját maga által kötött, fellépő ruhának szánt pulóverben jelent meg. A helyzet kínosságát az adta, hogy a kötéssel nem készült el időben, így a pulóvernek hiányzott az egyik ujja, ezért kénytelen volt azt egy kendővel eltakarni. A közönséget így is lenyűgözte, és úgy tűnt, hogy elindul a karrierje. Csakhogy Louis Leplée-t, a férfit, aki felfedezte, időközben meggyilkolták, és a gyanúsítottak listájára Piaf neve is felkerült. Bár kikecmergett a vádak alól, utcára került.
A váratlan fordulat után szinte rögtön megismerkedett későbbi szerzőivel, többek között Marguerite Monnot-val, aki például a világhírű Milord című slágert írta számára. Pályafutása felfelé ívelt, ő azonban valami többre is vágyott. Kettősség uralkodott benne, miközben mindennél jobban vágyott egy saját családra, aközben azt érezte, hogy nem alakította volna tökéletesen a feleség és az anya szerepét. 17 évesen adott életet első gyermekének, egy kislánynak, aki kétévesen elhunyt. Ekkor érte őt az első komoly megrázkódtatás, és ezt szinte sorozatban követte a többi. De ő csak énekelt és énekelt…
A fájdalom hangjai
32 éves korában Piaf eljutott a tengerentúlra, és azonnal meghódította Amerikát. Fontos év volt ez számára, hiszen nemcsak a karrierje szárnyalt, de a szerelem is rátalált. Ekkor ismerte meg ugyanis – saját bevallása szerint – élete nagy szerelmét, Marcel Cerdan bokszolót. Az idillnek azonban tragédia vetett véget: két évvel később a férfi repülőgép-szerencsétlenségben meghalt.
Edith soha nem tudta feldolgozni szerelme elvesztését, és ettől kezdve alkoholba fojtotta a bánatát. Nem sokkal később ő maga is autóbalesetet szenvedett, sérülései annyira súlyosak voltak, hogy azután már csak morfiummal volt képes elviselni a fájdalmakat.
Öngyilkos turné
Piaf 37 évesen férjhez ment Jacques Pills sanzonénekeshez, akivel különös nászutat szerveztek. A mézeshetek turné keretében végigénekelték Amerika színpadait. De ez sem tartotta össze őket, és kapcsolatuk négy év múlva véget ért. Az énekesnőt a negyvenes éveitől kezdve orvosai tiltották a fellépésektől, ennek ellenére nem hagyta, hogy legyűrje a betegség. Végkimerültségig hajszolta magát, számos alkalommal összeesett a színpadon, majd egyik ájulása után a kórházban kiderült, hogy daganatos betegség támadta meg a szervezetét.
46 évesen, egy évvel a halála előtt újra férjhez ment egy görög énekeshez, akivel közös duettjük, a “Szerelem, mire jó?” című sanzon világsikert aratott. Utolsó koncertkörútját férjével együtt tette meg, azóta is öngyilkos turnéként emlegetik, hiszen akkorra már olyan beteg volt, hogy bármelyik koncertje végződhetett volna tragédiával. A koncerteket szinte mozdulatlanul énekelte végig, sokszor segítséggel.
A szerelem és a zene éltette
Piaf a szerelmet mindennél fontosabbnak tartotta. Úgy vélte, hogy ez az egyetlen dolog, ami boldoggá teheti. Mintha egy álomvilágban élt volna, vagy inkább csak oda menekült, ahol nem volt fájdalom, nem volt félelem, csak szerelem és gyönyörű dallamok.
1963. október 10-én örökre elhallgatott. Temetésekor 40 ezer ember állt Párizs utcáin, és kísérte utolsó útjára. Bár Piaf római katolikus volt, aki gyakorolta is a vallást, az egyház mégis megtagadta tőle az egyházi temetést, bűnös életvitelére hivatkozva. Életét számos filmben, színpadi darabban feldolgozták, az egyik leghíresebb ezek közül a Piaf című, Oscar-díjat nyert alkotás.
Számos vele készült interjú maradt fenn eredeti verzióban, amelyek közül az egyikben, élete utolsó évében feltették neki a kérdést: mi a sikere titka, az élete lényege? Mire ő szemrebbenés nélkül azt válaszolta: én csak énekelek. És valóban, nem bánt meg semmit sem…
Forrás:
Bradányi Iván: Edith Piaf
Edith Piaf: Nem bánok semmit sem!
