Nem kezdhetem mással: tartod a kapcsolatot az egykori Kölyökidő-beli brigáddal?
Időről időre rendeznek Kölyökidő-bulikat, amikre rendszerint úgy alakul, hogy nem jutok el (nevet). De a mai napig jóban vagyok az egykori kollégákkal. A múlt héten például épp Nórival (SzekeresNóra – a szerk.) vezettem a FEM3 Cafét. Nagyon izgalmas volt, szeretjük egymást, és hiába múltak el az évek, lett sokunknak gyereke, a mai napig ugyanolyanok vagyunk, mint akkoriban.
Mondhatjuk, hogy szerencsés csillagzat alatt születtél, hiszen a szülés után azonnal vissza tudtál állni a munkába, és a komoly felkérésekre sem kellett sokáig várni.
Az Aktív Extrába szülés után pár hónappal már visszatértem, az heti egy nap elfoglaltságot jelentett. Egy néhány hónapos csecsemő mellett ideális volt, kicsit kizökkentett a napi rutinból. Olivér óvodás lett, amikor felkértek az ÁllatoZoora, ami akkor még Állatőrség néven futott. Szóval tökéletesen jött ki a lépés, mert akkor már éreztem, hogy szívesen visszaállnék a munkába. Utána jött a FEM3 Cafés felkérés, majd röviddel utána a Mokka. Szépen épültek egymásra a dolgok, mindig eggyel több rakódott a másikra, így nem azonnal terheltem le magam, hanem szép fokozatosan tudtam hozzászokni és összeegyeztetni a munkát a mindennapokkal. A logisztikával azonban a mai napig küzdök.
Heti váltásban vezeted a Mokkát és a FEM3 Cafét. A hajnali keléseket hogyan oldod meg a kisfiaddal?
Amióta a Mokka műsorvezetője lettem, vagy anyukám, vagy apukám nálunk alszik, és viszik őket, vagyis Olit az oviba. Bocsánat, csak van még egy kutyánk is, ő is olyan, mintha a gyerekem lenne (mosolyog). Egyébként nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek. Egyke vagyok, mind a mai napig nagyon erős a hármunk szövetsége, ők a legnagyobb támaszaim. El kell mesélnem egy történetet: amíg iskolás voltam, mindig apukám ébresztett, és készített fel a sulira, mert anyu akkora már dolgozott. Nemrég, amikor apu nálunk aludt, és felkeltem hajnalban az járt a fejemben, milyen jó, hogy végre fordult a kocka, ő pihenhet, én pedig előkészítem neki a reggeli indulást. De mire kijöttem a fürdőszobából, hallottam, hogy mocorog: 5.15-kor már szerelte a cirkómat, és ment, hogy lekaparja a kocsimról a jeget, és letakarítsa a havat, hogy ne nekem kelljen. Annyira cuki, imádom őket. A segítség felsőfokon jön a szüleimtől.
És a kisfiad hogyan viselte a számos változást, ami az ő kis világában is bekövetkezett? A szülei válása, anya hajnali munkája…
Oli is fokozatosan kapta a terhelést, de jól viseli az elmúlt időszak változásait. Rugalmas kis srác, könnyen veszi az akadályokat. Fokozatosan fogta fel a válást is. Nagyjából fél évvel az után, hogy elköltöztünk otthonról, kérdezte meg először, hogy miért nem alszunk már otthon, miért nem lakunk otthon. Egyébként bármikor nyugodtan kérdezhet, nincs titok előtte, mindig válaszolok neki, ő pedig megérti, elfogadja, és megnyugszik. Az a fantasztikus, hogy
a volt férjemmel mind a ketten jól kezeljük a helyzetet, a gyereknevelésben továbbra is társak vagyunk.
Amikor nála van Olivér, mindennap garantáltan kapok legalább egy képet a gyerekről, hogy hogyan telik a nap. Ha probléma van, hívjuk egymást. Közel lakunk egymáshoz, a gyerek körüli teendőket mindig együtt oldjuk meg.
Ritka, hogy egy volt házaspár ilyen jól kezelje a válást. Mi a titkotok?
A szeretet megmaradt, csak nem tudunk együtt élni. De attól még emberként szeretjük a másikat, azt hiszem, ezt Rendi nevében is mondhatom. Intelligencia kérdése is nyilván: attól, mert én nem tudok vele együtt élni, a gyerekem apja, és neki fontos. Nekem pedig a gyerekem a legfontosabb, így adja magát, hogy az ő érdekeit tartsuk szem előtt. Fontos, hogy a gyerek azt lássa, anya és apa a válástól függetlenül jól kijönnek. Mondok egy példát: a napokban tartották meg az ovis farsangot Oliéknál, amin mind a ketten részt vettünk, nem volt gond. Ez se Rendinek, se nekem nem furcsa, bár vannak ellenvélemények, hogy ez nem jó. Szerintünk viszont igenis jót tesz Olinak, ha nem érzi megcsonkítva a családját, nincs pingpongeffektus. Nem kell már ennyi idősen azon gondolkodnia, hogy mit mondhat anyának, és mit mondhat apának. Mind a kettőnknek bármit elmondhat, és mindent meg tudunk beszélni vele is és egymással is.
Oké, a gyerek lelke rendben van. Na, de mi a helyzet a tiéddel?
Nekem sok idő kellett, hogy túltegyem magam a történteken. Nem könnyű meghozni egy ilyen nagy döntést, főleg, ha már van gyerek, akkor még nehezebben lépsz ki az addigi életedből. Mindig ott van a lelkiismeret-furdalás. Idő kell hozzá, de be kell látnia az embernek, ha nincs már tovább. Főleg, ha ilyen jól is tud működni két ember kapcsolata a válás után, akkor nem szabad habozni csak azért, mert már van egy közös gyerek. Mindenkinek jobb így. Most már túl vagyok rajta, de nem volt egyszerű az az időszak.
Kik segítettek túljutni a nehezén?
A középiskolából megmaradt három nagyon jó barátnőm. Mi négyen folyamatos összeköttetésben vagyunk, amint valamelyikünkkel történik valami, arról a másik három azonnal értesül. Nehéz összehozni a közös programokat, de mindig igyekszünk időt szakítani egymásra. Mindenben számíthatunk egymásra, akár pasikról, akár az élet más dolgairól van szó. Néhanapján még bulizni is eljutunk, bár tény, hogy nagyon ritkán, hisz a négy lányból ketten vagyunk túl váláson, ketten pedig a házasságuk elején járnak.
Kanyarodjunk vissza egy kicsit a munkához. Hogyan fogadtak a műsorvezetőtársak? Nem tartottál tőlük? Gondolok itt például Kárász Róbertre, akinek híresen csipkelődő stílusa van.
Nem féltem Kárász Robitól, tény, hogy csipkelődik, de szeretetteljes. Krisztián után főleg nem féltem (nevet. Berki Krisztiánnal közösen vezetik a FEM3 Cafét – a szerk.). Könnyű velük kijönni, úgy érzem, elfogadtak engem, nyitottan álltak a közös munka elé.
A nézők részéről milyen visszajelzést kaptál?
Úgy érzem, velem egyszerű kijönni, nem vagyok egy “ki, ha én nem” típus, így a nézők is könnyen azonosulnak velem.
Jobban meg kell ismerjenek az emberek, mert sokan még nem tudnak hova tenni,
csak azt látják, egyszer csak belepottyantam a nagy nézettségű Mokkába, de nem tudják igazán, ki is vagyok én valójában. Éppen ezért olykor találkozom előítéletekkel, nekem pedig el kell fogadnom, hogy a képernyővel azt is vállaltam, hogy nem lehetek mindenkinek egyformán szimpatikus. Olyan nyilván soha nem lesz, hogy mindenki szeressen, de igyekszem dolgozni az ügyön (mosolyog).
Czippán Anett és Pachman Péter a Mokkában
Szoktál kommenteket olvasni?
Szoktam. És megviselnek a negatív kommentek. Viszont fontos leszögeznem, hogy az építő jellegű kritikákat szívesen fogadom. Volt már olyan nézői hozzászólás, amin elgondolkodtam, és megfogadtam. Egyébként borzasztóan kritikus vagyok magammal szemben. Sokkal jobban, mint a nézők. Szinte mindig visszanézem az adásokat, mert abból tanulok.
Melyik Czippán Anett az igazi? A komoly mokkás vagy a csajos FEM3 Café-beli?
Mindegyik műsort szeretem és mindegyiket másért. A Mokkában szeretem a komolyságot, a FEM3 Caféban pedig épp a lazaságát, a könnyedségét. Az ÁllatoZoo az egyik kedvencem, egyrészt, mert állatok között lehetek, másrészt mert imádom az ottani kollégákat, nagyon sokat tanultam tőlük. Az Aktív Extra pedig már lassan 6 éve az én egyszemélyes “játszóterem”.
És mik a terveid a jövőre nézve? Akár kérdezhetném azt is, hogyan látod magad tíz év múlva?
Vannak terveim, de mindig rövid távú célokat tűzök ki magamnak, mindig az adott helyzetnek próbálok megfelelni. Azonban azt biztosan mondhatom, hogy szeretnék családot, szeretném egészben tudni magam. Nem álmodozom olyanról, hogy milyen műsorban szeretnék szerepelni, azt szeretném, hogy legyen fix munkám, amiben jól érzem magam, és legyen egy fix család, amiben jól érzem magam. Még nem kerek az egész, de jó úton járok afelé, hogy kerek legyen. Jól érzem magam, de azért vannak álmatlan éjszakáim.
