Pilvaker – Egy március 15-i ünnep, amire Petőfiék is csettintettek volna

Egyszerű nézőként mentem el az előadásra, nem terveztem, hogy cikk születik majd belőle, ám a helyszínen annyira magával ragadott a fiatal előadók által teremtett forradalmi hangulat az ünnepnap eseményei után, hogy úgy éreztem, muszáj kiadnom magamból. Első körben leszögezném, tavaly nem voltam ott, így nem tudom, a kezdeti gyerekbetegségeket sikerült-e kiküszöbölni. Voltak pillanatok, amikkel nem tudtam mit kezdeni: a Föltámadott a tenger eltáncolásának gondolata tetszett, de a megvalósítás már nem annyira jött át. Ez volt a kevesebb, és annál több, ami viszont elkapott: például az egész üzenete. Öröm volt ennyi gyereket, fiatalt látni egy színházteremben, akik azért jöttek, hogy kedvenc hiphopelőadóiktól magyar verseket hallgassanak.

Járai Márk: Egész úton hazafelé
(Amatőr videó. Igen, álló mobillal.)

Még ha rappelve is vagy újragondolt formában (itt említeném meg az én személyes kedvencemet, Popcorn Johnnyt, alias Kukorica Jancsit), de nemcsak hogy eljutnak hozzájuk ezek az írások, de ezeknek az előadóknak a hatására talán még egy verseskötetet is a kezükbe vesznek.

galéria

Megnézem

Összes kép (1)

galéria

Pilvaker – Egy március 15-i ünnep, amire Petőfiék is csettintettek volna

1/2 Pilvaker – Egy március 15-i ünnep, amire Petőfiék is csettintettek volna

Az Erkel Színház auláját körbepásztázva az első gondolatom az volt: ennyi fiatal még biztos nem volt soha a színházban. Kisiskolásokkal, kamaszokkal, fiatal felnőttekkel zsúfolásig megtelt az épület, de volt azért néhány korunkbeli is, akik közül sokan kisgyermekeiket is magukkal hozták A Szavak Forradalmaként hirdetett előadásra. Mi is egy tinivel érkeztünk, és amíg a kezdésre vártunk, gyorsan átpörgettem a nap legfontosabb híreit: verekedés a nemzeti ünnepen, vér is folyt március 15-én, balhé a megemlékezésen. Majd megjelentek a színpadon a modern kori Petőfik, Jókaik és Laborfalvi Rózák, és másfél órára a közel kétezer fős nézőközönség elfelejtette a szokásos széthúzást.

Fotó megosztása:

Kapcsolódó cikkek

Kiss Ádám

Március 15: duplázik a Pilvaker

janza kata

Meghatódva nyilatkozott a friss Jászai Mari-díjas Janza Kata

Reviczky Gábor

A rákkal küzdő Reviczky Gábor egyenesen a kórházból ment a Parlamentbe átvenni a díját

Bánki Beni

A jubileumi előadással véget ér a Pilvaker, így emlékeznek vissza a szereplők az elmúlt 10 évre

Fluor Tomi

Fluor Tomi: „Arra ne számíts, hogy a jövőben celebműsorokban fogok férget enni”

Fotó megosztása:

Fotó: Rácz Tamás, Somay Márk, Süveg Áron

Ha lenne gyerekem, inkább erre vinném, semmint a március 15-ei központi ünnepségekre, ahol vagy elalszik az unalomtól, vagy épp az ellenkezője: két anyázás után menekülőre kell fogni, nehogy a nemzeti ünnepen egymásnak eső magyar nép között baja essen (Petőfiék pedig forognak a sírjukban).

Szóval leszámítva egy-két javítanivaló dolgot, alapvetően engem megvett a Pilvaker. Én ugyanis abban a másfél órában – mint lázadó tizenéves koromban – újra el tudtam hinni, hogy talán az új generáció tényleg meghozza majd a várt változást. Míg az utcákon március 15-én kormánypártiak és ellenzékiek (sőt, bizonyos esetekben ugyanazon oldalon állok) egymást püfölték, köpködték, szidták egymás anyját-apját-nagymamáját-kiskutyáját, addig az Erkel Színház négy fala között, fiatalok és idősebbek együtt, tényleg a kultúrát ünnepelték. A közönség pedig háromszori visszatapsolás után, néhány perces néma csenddel, majd egy negyedszeri visszatapsolással hálálta meg a művészeknek az igyekezetet, hogy a mai gyerekeknek a saját nyelvükön adják át azt, amiben márciusi ifjak hittek és amiért harcoltak.

József Attila: Tiszta szívvel
(amatőr videó)