Sztárok

Ivancsics Ilona: “Ebben a szakmában nem lehetek lekvár!”

13 éven át volt egy ország Vágási Jutkája. Ma már saját színházát irányítja Szentendrén, kirepült a fia, és a szenvedélyévé vált a bionövények termesztése. Kíváncsiak voltunk, hogyan él ma Ivancsics Ilona.

Őszintén. Nem érzi úgy, hogy égnek áll a haja, ha a Szomszédokról faggatják?

Bevallom, volt már rá példa! (nevet) Ugyanakkor fantasztikus érzés, hogy eltelt azóta vagy száz év, de Horváth Ádám teleregénye miatt a mai napig felismernek az utcán azok az emberek is, akik nem járnak színházba. Akik igen, nos, ők pedig úgyis azt tartják fontosabbnak velem kapcsolatban. Persze, egy-egy ilyen sikeres szerep, amilyen Vágási Jutka, óhatatlanul beskatulyázza az embert. Aztán az én életem úgy alakult, hogy muszáj volt ebből kitörnöm.

Abban az időben, amikor véget ért a sorozat, párhuzamosan a soproni színházban is játszott, de nem sokkal később felmondott. Mintha tudatosan két szék közül a padlóra akart volna ülni.

Nem volt tudatos, azért alakult így, mert kamasz lett a fiam, Bence mellett akartam lenni ezekben az években, mi ketten mindig is nagyon közel álltunk egymáshoz, a több száz kilométernyi távolság akkoriban nagyon soknak tűnt. Így hát visszajöttem Szentendrére, ami azonban sajnos magával hozta a munkanélküliséget is. Ekkor kerültem a legmélyebbre életemben, és ez kellett ahhoz, hogy végre nekiálljak valóra váltani az álmomat: egy saját színházat. Immár 8 éve, hogy létezünk, a párom viszi a gazdasági ügyeket, én pedig a művészeinkkel kapcsolatos feladatokat. Ma már 50 embernek adunk munkát, ami nagyon jó érzés.

Ivancsics Ilona:

Ez nagyon üzletasszonyosan hangzik. Nem nehéz egy kreatív, érzékeny nőnek boldogulni a férfiak világában?

Nagy szerencsém van, mert a párom rengeteget segít nekem, de meg kell hogy mondjam, a személyiségem is sokat alakult a saját színház szervezésének köszönhetően. Keményedett az egyéniségem, képes vagyok nemet mondani, konfrontálódni, kiállni az igazamért, és az ilyesmit azelőtt csak hírből ismertem. Nem könnyű a helyzet, mert mérleg vagyok, aki napokig képes marcangolni magát, ha úgy érzi, a véleményével megbántott valakit, azonban ebben a szakmában nem lehetek lekvár! (nevet)

A lekvárról jut eszembe! Híres arról, hogy magának termeli meg a gyümölcsöt, a zöldséget a szentendrei kiskertjében, emellett ökonagykövet is.

Így van, ez is fontos része a mindennapjaimnak. A somogyi falucskában, ahol felnőttem, a biotermesztés természetes volt, és amint kertes házunk lett, visszatértem hozzá, mert a gondolatát sem szeretem annak, hogy méreganyagok kerülhetnek a szervezetembe. Sajnálatos, hogy Magyarországon a bio és az öko luxusnak számít, pedig minden mezőgazdasági körülmény adott ahhoz, hogy ebben az élen járhassunk. Tőlünk nyugatra már az iskolákban és az óvodákban sem kerülhet másféle élelmiszer a gyerekek asztalára, és rossz belegondolni, hogy a mi hazánk ebben a tekintetben mennyire gyerekcipőben jár. Az egészséges termesztés fontosságát hangsúlyozom, amerre csak járok.

A fia is önnel kertészkedik?

Bence egy éve Londonban él, divatfotósként dolgozik. Az én küzdő természetemet örökölte, végigjárta a ranglétrát, és épp a napokban kapta meg az első komoly munkáját. Nagyon büszke vagyok rá! Annak ellenére, hogy fizikailag távol van, a kapcsolatunk szoros maradt. Interneten rengeteget beszélgetünk, és januárban sikerült együtt töltenünk néhány hetet. Amikor elment, eleinte nagyon rossz volt, űrt éreztem, de aztán megráztam magam, és belegondoltam: akkor lenne okom panaszkodni, ha még 30 évesen is itt ülne a nyakamon!

Ivancsics Ilona:

…és így megkapta a második fiatalkorát. Hozzáteszem, a Szomszédok óta nem sokat változott!

Köszönöm szépen! Gének, táplálkozás, jóga és futás a Duna partján. A kutyám, a cicáim, a kertészkedés a jó levegőn, a jó párkapcsolat, az öröm, hogy a gyerekem megtalálta a helyét az életben, és a színházzal kapcsolatos kihívások, érdekes munkák – ilyesmiket sorolnék fel, ha arról kérdezne, mi a titka annak, hogy még mindig nagyon hasonlítok Vágási Jutkára.

Ha ma úgy döntenének, hogy folytatják a Szomszédokat, vajon miről szólna?

Volt róla szó, de Horváth Ádám ellenezte az ötletet, mert tartott tőle, hogy a mai politikai csatározások közepette nem lehetne úgy megjeleníteni a magyar emberek mindennapjait, hétköznapi örömeit, bánatait, hogy amiatt ne sejtsenek hovatartozást, hogy ne érjék a sorozat készítőit támadások. Nem bánom, hogy így alakult, maradjon a Szomszédok emlék. Boldog vagyok, hogy részt vehettem benne, és ez a sorozat egy örök emlék marad az ország rendszerváltozás előtti és közvetlen utáni életének. A mai gyerekek tátott szájjal bámulják az ismétléseket a tévében. Nem értik, nem is érthetik azt a világot, amikor még nem volt természetes, hogy ott a hűtőben az ananász. Nagyot változott a világunk azóta, de én előre szeretek tekinteni, teszem a dolgom, és boldog vagyok, hogy a hivatásom a színészet, mert a munkám örömet okoz.

Ivancsics Ilona:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése