Csínytevések árán jutott a csúcsra
Felekinek gyermekkorából két emléke maradt meg, de az egész életében: hogy imádott focizni, és hogy utálta az iskolát. Akármilyen hihetetlennek is tűnik, ez tette őt naggyá. Feleki ugyanis úgy gondolta, hogy hasznosabb időtöltés, ha tanítási időben inkább a közeli Vígszínházban lóg, és úgy tűnik, hogy számára valóban ez hozta meg a sikert. Iskola helyett a színészeket leste, hogyan beszélnek, táncolnak, dolgoznak.
Zsilley Margittal a Tökéletes család című filmben
Nyaraláskor is őket utánozta, amikor észrevette őt a kor egyik nagy színésze, Z. Molnár László, aki meglátta benne a tehetséget, és színpadra segítette. Így került tizenévesen Rákosi Szidi színiiskolájába, és alig pár év múlva már színházigazgatók vetekedtek érte. Apró, vékony termete, amely miatt gyermekkorában a kínok kínját kellett kiállnia, később karrierjét alapozza meg. Osztálytársai ugyanis Tökmagnak csúfolták kinézete miatt, és a nadrágtartójánál fogva akasztották fel rendszeresen az ablakkilincsre. Z. Molnár gyorsan megtanította kis pártfogoltjának, hogyan kell eladnia magát. A vizsgaelőadására a Királyi Színház és a Magyar Színház direktorát is meghívta, pedig tudta jól, hogy az inkább énekes, táncos tudással megáldott Feleki a Magyar Színházban nem rúgna labdába. Így viszont a Király Színház – látva a nagy érdeklődést a fiatal tehetség iránt – sokkal magasabb gázsit kínált neki, mint eredetileg tervezte. Ezzel Feleki karrierje elindult, és nemsokára az ország egyik legjobb színésze, táncos komikusa lett.
A színpadon könnyed volt, de legbelül szorongott
Feleki a Király Színházban tanulta meg a színészmesterség minden apró trükkjét. Első szerepei kizárólag táncos szerepek voltak. Saját koreográfiáit olyan tökéletesen tervezte és kivitelezte, hogy a közönség őrjöngött érte és show-szerű táncáért. A Barokaldi Cirkusz világhírű artistáitól tanulta meg azokat az akrobatikus táncelemeket, kötéltáncot, szaltót, zsonglőrködést, amelyekkel azután egész életében elkápráztatta a közönséget. Pályája során számos színházban megfordult, többek között a Fővárosi Operettszínházban, a Belvárosi, a Magyar, a Petőfi, a Király vagy a Vígszínházban. Kevesen mondhatják el magukról, hogy már fiatal koruktól a legnagyobb sztárokkal dolgoznak, Felekiért viszont szinte vetekedtek a korabeli sztárok.
Tánctudása olyannyira meggyőző volt, hogy a legnagyobbak kértek tőle órákat, például Latabár Árpád, Latabár Kálmán, Fedák Sári vagy Kiss Manyi, sőt új darabok táncjeleneteinek a megkoreografálását is rábízták. Később Kabos Gyulától tanulta a tökéletes poénok kitalálását, és Mezey Mária, Honthy Hanna partnereként lépett fel estéről estére. Karaktere és tehetsége miatt egyhamar nélkülözhetetlen lett a színházakban és az operett műfajának világában. Fred Astaire-hez hasonlították őt a korabeli kritikusok, szerintük humor volt a táncában, szinte vicceket mesélt vele.
Feleki a könnyedsége ellenére nem volt könnyű ember. Galsai Pongrác egyik írásában például “a magyar színpad legaranyosabb undokának” nevezte őt. Feleki pedig így beszélt magáról: “Általában mindentől félek. Történetesen, hogy megbotlom a színpadon, elfelejtem a szöveget, berekedek, bakizom.” Erre azonban nem gyakran került sor.
Két igaz szerelme volt: a tánc és a felesége
Feleki a feleségét, életre szóló szerelmét is a táncnak köszönhette. Metzger Finit a Moulin Rouge-ban ismerte meg, és egy kis cselhez is folyamodott annak érdekében, hogy megszerettesse magát az imádott hölggyel. Egy bécsi vendégszereplést ugyanis csak úgy vállalt el, ha két táncoslány is elkíséri őt, és az egyikük Fini volt. A túl magas gázsit azonban már nem tudták nekik kifizetni, ezért Feleki azt kérte a színházigazgatótól, hogy titokban vonják le az ő gázsijából a lányok részét, és adják oda nekik, hogy mindenképpen vele mehessenek. Szerelmük hamar kibontakozott, és negyven együtt töltött évük alatt igazi társai voltak egymásnak. Feleségével a színpadi sikerek mellett arra is rájöttek, hogy tehetségüket a táncoktatásban is kamatoztathatják, ezért megnyitották a Feleki Táncszalont, amely nem utolsósorban rendkívül jól jövedelmező pénzforrás is volt. Feleki nemzetközi tánckoreográfus lett, ő tanította többek között a Volksoper művészeit. A tánc mellett pedig illemet is tanított a hozzá jelentkezőknek, sőt tévéműsort is indított gyorstalpaló illemórákkal.
Egy ember tudta igazán kiborítani: Honthy Hanna
Feleki pályájának nagy részét Honthy Hannával töltötte a színpadon, többek között a feledhetetlen Csárdáskirálynő előadásokban. Különös kapcsolat volt az övék, egyszerre szerették, és ki nem állhatták egymást.
Honthy Hannával
A színpadon megfeszített közös munka folyt, a magánéletben összejártak, mégis szinte állandóan zsörtölődtek, majd a sértődések és veszekedések után újra és újra kibékültek. Egy alkalmat kivéve, az utolsót. Felekit ugyanis mindig bosszantotta, hogy az ő tökéletesen megtervezett és kivitelezett koreográfiáiba Honthy sokszor belerögtönzött az előadások során, sőt olykor teljesen hülyét csinált belőle, csak hogy a közönség mulasson. Feleki ezt nehezen viselte, és amikor egy este Honthy nem vele együtt, hanem egyedül, őt hátrahagyva vonult be a színpadra, és még az esernyőjével rá is csapott az utána nyújtott kezére, Feleki besokallt. Soha többé nem volt hajlandó egy színpadra állni Honthyval, “barátságuk” megszakadt, és a nagy párost nem láthatta többé együtt játszani a közönség.
Inkább visszavonult, de a minőségből nem engedett
Feleki nemcsak Honthyt hagyta faképnél, hanem az Operettszínházat is. Akkor számolt le a a színházzal végleg, amikor úgy vélte, hogy a szakmai nívó már rég az ő színvonala alatt volt. Az Operettszínházban Jacobi Viktor Sybilljében játszotta a kormányzót. Szerepét a tőle megszokott módon, százszázalékosan próbálta játszani, de a színházi vezetés nem tartott igényt a túl nagy tökéletességre. Ezt csak tetézte az az eset, amikor lázas betegen ágynak dőlt, és egy főiskolai hallgató ugrott be helyette, hogy az előadás azért valahogy lemenjen aznap este. Feleki ekkor tört meg teljesen, nem értette, hová lett a színvonal. 1972-ben ezért ott is hagyta végleg az Operettszínházat. Máshol ugyan még évekig fellépett, de már nem érezte jól magát az új világban. A show ezúttal nem folytatódott tovább, végleg visszavonult. Úgy tartotta, hogy “Akkor kell megválni a szeretett világtól, amikor az illúziók még bennünk élnek.”
