Holly Madison hét éven át élt Hugh Hefnerrel. Egy amerikai tévécsatorna valóságshow-ban örökítette meg mindennapjait két másik Hef-barátnővel, Kendra Wilkinsonnal és Bridget Marquardt-dal közösen.
Azonban Holly a Lenn, a nyúl üregében című könyvében részletesen leírja, milyen szörnyen bánt vele és társaival a világ talán legirigyeltebb férfija, és hogy a romantikusnak látszó kapcsolat voltaképpen egy borzalmakkal teli életet takart.
A számos visszataszító rituálé közül, amelyekben Hugh Hefner barátnőinek részt kellett venniük, a “hálószoba-ceremónia” volt a legkeményebb. Miután hetente kétszer belevetették magukat a Los Angeles-i éjszakai élet alkohollal és drogokkal teli világába, Hefner barátnői és az erre az alkalomra toborzott lányok összegyűltek, hogy részt vegyenek valami gruppenszexként leírható bizarr eseményen.
A lányok rózsaszín flanelpizsamában vették körül Hefnert, aki pornónézéssel és füvezéssel alapozott, majd meglehetősen rövid meneteket zavart le a lányokkal egyesével, amelyeket végül saját maga fejezett be. A lányok pedig úgy tettek, mintha élveznék mindezt, pedig dehogy élvezték, egyedül Hefnernek volt jó.
Miért írtad meg ezt a könyvet? Meglepően gazdag sikamlós részletekben…
Amióta hat évvel ezelőtt elhagytam a villát, számos ajánlatot kaptam, hogy könyvben meséljem el a történetemet. Eleinte azonban egyáltalán nem érdekelt a dolog, mert úgy éreztem, nincs értelme egy olyan könyvnek, amelyben csak valaki másról beszélek. Úgy éreztem, ha valaha könyvet írok, az legyen az én történetem, szóljon az én furcsa kalandomról és arról, hogy mit tanultam belőle. És az évek során, ahogy egyre szélesebb rálátásom lett a múltra, úgy éreztem, felnőttem a feladathoz, van mit megosztanom másokkal, és eljött az idő, hogy belevágjak.
Miután a Las Vegas-i show-m után felkerestek a Playboy-villa lányainak rajongói, ők rendre arról faggattak, nem hiányzik-e a villa, meg azt mondták, hogy Hefnernek feleségül kellett volna vennie. Azt éreztették velem, hogy lemaradtam valamiről, pedig végre független voltam, rengeteg pénzt kerestem, és a saját karrieremet építhettem. És nem értettem, miért nem látják az emberek, hogy ez mennyivel jobb. Azt éreztem, muszáj elmondanom az én történetemet, és remélem, sokan tanulnak majd azokból a hibákból, amelyeket elkövettem.
Azt hiszem, bárki, aki már élt manipulatív, érzelmileg bántalmazó kapcsolatban, az könnyen azonosul majd a történeteddel.
Őszintén bízom benne, hogy aki elolvassa a könyvet, tanulhat a tapasztalataimból, hiszen amin keresztülmentem, az egy fajta abnormitás volt, mert mindezt egy világhírű férfi mellett éltem át. De rengeteg nő van, aki nálam is szörnyűbb dolgokon megy keresztül. Amikor fiatalabb voltam, középiskolás, a suliban sokszor elmondták nekünk, hogy ha egy bántalmazó kapcsolatba kerülünk, és valaki megüt, azonnal hagyd ott. És akkor persze azt gondoltam, hogy mégis ki lehet olyan hülye, hogy ott marad. Ám egy bántalmazó kapcsolatot egyáltalán nem olyan egyszerű felismerni, amikor már benne vagy – erről is nagyon fontos lenne beszélni, talán egy következő könyvben. Mert volt már nekem más ilyen kapcsolatom, és volt olyan pillanat, amikor megéreztem, hogy na, így szokott ez történni, így csúsznak bele a nők ezekbe a helyzetekbe, és kezdik magányosnak érezni magukat.
Azt írod, hogy az első hálószobai ceremóniád után saját magad kérted meg Hefnert, hogy beköltözhess a villába. Muszáj volt laknod valahol, mert elvesztetted az otthonodat, de miért tetted, ha közben, ahogy írod, szégyellted magad, miután lefeküdtél vele.
Mert azt ugyan éreztem, hogy óriási hibát követtem el azon az éjszakán, mégis azt éreztem, hogy még nem kaptam meg, amire vágytam. És külső szemlélőként azt láttam, hogy a partin részt vevő összes lány boldognak tűnt. Soha senki nem beszélt arról, hogy szexelt vele, vagy ennek az egésznek az árnyoldalairól. Elképzelésem sem volt róla, hogy hány lány járta meg Hefner hálószobájának forgóajtaját.
Mostanra van elképzelésed róla, hogy hány lány járta meg ezt a bizonyos forgóajtót?
Hát, amíg ott voltam, addig nem nagyon. Utána le kellett ülnöm, és megszámolnom, annyira sokan voltak.
De minden héten jöttek újak?
Eleinte nagyon is. De a dolgok sokat változtak, mivel hosszú ideig voltam ott, némileg módosult a szereposztás. Erős játékosként gondoltam magamra, így elértem, hogy ne jöjjenek külsősök a hálóba, de eleinte több bent lakó lány is kötelességének érezte, hogy másokat toborozzon ezekre a partikra.
De emlékszel bárkire, aki élvezte volna a hálószoba-ceremóniát?
Nem, minden lány gyűlölte, és minél hamarabb túl akart esni rajta. Azt mondanám, hogy mikor elkezdtük forgatni A Playboy-villa lányait, kissé leálltak ezek a dolgok, mert minden a show-ról kezdett el szólni, és már nem vitt el minket éjszakai klubokba, a lányok felszedése is megszűnt.
Láttál olyat, aki a ceremónia kezdete előtt vagy közben egyszerűen elmenekült?
Akkoriban nem láttam senkit, aki így kikészült volna, de voltak lányok, akik vele töltötték az éjszakát, és tudtam, hogy vissza fogja őket hívni magához újabb éjszakákra, de hiába kerestette őket a titkárnőjével, elérhetetlenné váltak. Szóval nem mindenki bírta a helyzetet, vagy hamar leesett nekik a tantusz, de ők inkább másnap futottak el, és soha nem tértek vissza.
Élvezted valaha vele, amikor intim módon voltatok kettesben?
Soha.
Azt írod a könyvedben, hogy rettenetesen féltékeny volt, ha valaki elhagyva a házat egy kicsit a saját életét élte.
Nos valójában senkinek nem engedélyezte, hogy elhagyva a házat a saját életét élje. Kezdetben számos barátnőjének volt más pasija, de erről persze hallgattak, ezért ment is az árulkodás. Kijárási tilalom volt, bizonyos időre minden nap vissza kellett mennünk a villába, és nem vállalhattunk munkát a Playboyon kívül, azaz nem volt saját életünk. Ha valaki mégis megpróbálta, azt nagyon titokban kellett tartani.
Elgondolkodtál azon, hogy megpróbálj a villán kívül párkapcsolatra lelni?
Nem, sosem tettem, mert amikor ott voltam, tulajdonképpen szerettem őt, és bizony elcsavarta a fejemet úriemberi cselekedeteivel. Úgy akartam tekinteni magamra, mint aki mindig igyekszik Hefner kedvében járni, és azt akartam, hogy én legyek az egyetlen barátnője.
Mit gondolsz, miben lett volna más a vele töltött hét éved, ha egyedül te lettél volna a barátnője?
A vége felé kipróbálhattam ezt, amikor Bridget elutazott egy utazási műsor forgatására, Kendra pedig megismerkedett Hankkel, és készült kiköltözni. A többi lány távollétében már nem játszotta meg magát és nem csinálta a drámát, így megláthattam az igaz arcát. Rengeteg dolgot lenyeltem az évek során, és magamat is becsaptam, hiszen a színjátékba szerettem bele, amit előadott. Amint eltűnt a többi lány, sokkal erőszakosabbá vált verbálisan, sokkal többször kiabált velem, és egyszer csak elkezdett felnyílni a szemem. Rádöbbentem, hogy éveken át csak a többi lányt hibáztattam, és azt képzeltem, hogy ha egyedül lettem volna, minden másként alakult volna. De szembe kellett néznem vele, hogy ez súlyos tévedés, és gyorsan felismertem, hogy egy percet sem akarok ott tölteni Bridget és Kendra nélkül.
A show első részében még idilli, bár nem szokványos szerelmi négyesnek látszott Holly, Kendra és Bridget kapcsolata Hugh Hefnerrel
Tehát jót tett neked, hogy kiköltöztek, mert ez segített neked rájönni arra, hogy nem ő az, akire szükséged van.
Pontosan.
Mi történt pontosan, amikor üvöltött veled?
Több esetről is beszámolok a könyvben. Ugyanazon a hétvégén egymás után háromszor is megtörtént, és valósággal sokkolt, hogy milyen elképesztő gyorsasággal változott meg a személyisége. Emlékszem, épp A Playboy-villa lányai egyik producerével beszélgettem, és mondtam neki, hogy ezt nem bírom tovább elviselni, azt sem tudom, hogy maradhatok-e a műsorban, mert egyfolytában csak kiabál velem, és lehord mindenféle piszlicsáré dolgokért. Azt mondta, hogy nyugodjak meg, mert Bridget és Kendra kiszállnak, így az egész műsor csak rólam és Hefnerről szól majd, meg a munkánkról a Playboy-stúdióban és ő is le fog nyugodni. A szívem mélyén viszont éreztem, hogy ez nem lenyugvás kérdése, hanem Hefnernek valójában ilyen a személyisége.
A könyvben azt írod, hogy nemes egyszerűséggel p..ának szólított.
Igen.
Szerinted élvezte azokat a drámákat, amelyek abból fakadtak, hogy több barátnője van egyszerre? Kimondottan ezt szerette benne?
Szerintem ezen élvezkedett, ettől érezhette magát fontosnak és kívánatosnak, mert a lányok küzdöttek a kegyeiért. Persze nekünk mindig azt mondta, hogy azt szeretné, ha jól kijönnénk egymással, de így visszatekintve már nem vagyok benne biztos, hogy igazán ezt akarta.
Mindig a kis játszmáit játszotta a lányokkal, előadva, hogy állítólag miket mondtak a másikról, hogy kijátszhassa őket egymás ellen. Szerintem valójában félt. Mert ha belegondolsz, ha valakinek van hét barátnője, akkor érdemes elkerülnie, hogy mind a hétnek ő legyen az ellensége.
Volt egy időszak nem sokkal a beköltözésem előtt, amikor néhány lány úgy döntött, hogy inkább nem menne el szórakozni, és úgy döntöttek, közösen odaállnak Hefner elé, és megmondják neki. Nem nagyon tudott mit mondani, leesett az álla. “Mégis mit mondjak a partikülönítménynek?” – kérdezte idegesen. “Majd megyünk legközelebb” – felelték. És ekkoriban engedte utoljára, hogy barátok maradjunk, mert rájött, hogy ha ez így marad, esetleg éppen ellene foghatunk össze.
Beszéltél vele, amióta eljöttél, vagy a könyv megjelenése óta?
Vagy négy éve nem beszéltünk. Nem igazán érdekel, hogy mit szól a könyvhöz.
Hogyan tudod kezelni a Hefnerrel töltött érzelmi traumákkal teli évek utóhatásait? A könyvben említed, hogy amikor még a villában éltél, jelezted, hogy pszichiáterre lenne szükséged, de ő nem engedte.
A könyv megírása volt a terápia számomra. Hosszú éveken át csak arra vágytam, hogy végre saját magam lehessek, megszabaduljak a Playboytól, és nem beszéltem a múlt dolgairól. Inkább ki akartam törölni az emlékezetemből, és egyszerűen hallgattam. Mégis most, hogy megírtam a könyvet, és elmondhattam az igazságot, a szabadság érzése uralkodott el rajtam. És miközben a könyv népszerűsítésén dolgozom, és újra és újra elmesélem azokat a dolgokat, amiket átéltem, ismét szembenézek a félelmeimmel. Mert tudom, hogy sokan nem örülnek ennek a könyvnek és rám akarnak ijeszteni. De nem lépek vissza, mert jogom van elmondani az igazságot arról, amit átéltem.
A Lenn, a nyúl üregében című könyv a napokban magyarul is megjelent a 21. Század Kiadó gondozásában