10. Nicsak, ki beszél (1990)
Magyar nézőként joggal jöhet elő a kérdés: mégis hol a fenében volt Bruce Willis ebben a jól ismert papás-babás-mamás komédiában? Mivel idehaza alig találunk valakit, aki ne szinkronizáltan látta volna, így a válasz nem teljesen egyértelmű: az eredetiben ő szinkronizálta Mikey babát, akit aztán a magyar változatban Mikó István csodás hangján ismerhettünk meg. Bár Mikó szinkronzsenijével nem lehet összehasonlítani az akciósztár teljesítményét, de az biztos, hogy angolul nézve Willis elváltoztatott hangján is kifejezetten vicces a film, és azt is megmutatja, hogy ragyogó komikusi vénája van, amit sajnos a filmesek nem sűrűn szoktak kihasználni. Úgy fest, nem néztek elég sok A simlis és a szendét…
9. Sin City – A bűn városa (2005)
Az ötven fölött vállalt szerepeinek többségében van valami közös: Willis mintha már nagyon unná ezt az egészet. Egy kicsit megkeseredett, unott színész benyomását kelti nemcsak az interjúi során, hanem a szerepei többségében is. Akad azonban egy film, ahol ez kifejezetten jól állt neki. A Sin City – A bűn városában ugyanis pont egy megkeseredett és unott nyomozót kellett alakítania, aki már közel áll a nyugdíjhoz, és rohadtul elege van a városa korruptságából, és abból, hogy az igazán nagy mocskok mindig megússzák. Ez a megkeseredettség jól keveredik a szerepben az igazság bajnoka attitűddel, és így lesz a Sin City Hartiganjéből egy igazán emlékezetes karakter.
8. Jól áll neki a halál (1992)
Ma már senkinek nem jutna eszébe Bruce Willist egy pipogya papucsférj szerepében alkalmazni, de 1992-ben még ez is megtörténhetett. Ernest Menville első ránézésre nem valami jó fogás. Ronda bajsza van, kopaszodik, nincs humorérzéke, előnytelen ruhákat hord, és teljes mértékben a munkájának él. Csakhogy Menville orvos, méghozzá plasztikai sebész, így ideális célpontjává válik a két nőnek (Goldie Hawn és Meryl Streep párosa szenzációs), akik az örök fiatalságra vágynak. Vicces látni Bruce Willist, amint a két hárpia dróton rángatja, ő pedig valóssággal lubickol ettől a karakterétől meglehetősen távol álló szerepben.
7. 12 majom (1995)
Bruce Willistől a világmegmentő hős szerepe nem áll különösebben távol, és bár az elítéltből lett nem egészen önkéntes világmegmentő, James Cole is besorolható ebbe a skatulyába, a szerep sokkal többet kívánt Willistől, mint egy átlagos akciófilm. A sztárt egyetlen szerepben sem láthattuk még ennyire zavarodottnak, sebezhetőnek és összetörtnek. Időutazóként fogalma sincs, hogy mit kéne tennie a múltban, ahová küldték, hogy megakadályozzon egy katasztrófát. A film csúcspontjai kétségtelenül azok, amik abban az elmegyógyintézetben játszódnak, ahová Willis karaktere a zavart viselkedése miatt kerül.
6. Hudson Hawk (1991)
Talán sokan csodálkoznak, hogy ez a film feltűnik ezen a listán, mivel a Hudson Hawk a maga idejében emlékezetesen nagy bukás volt, ugyanakkor Bruce Willisnek azt az oldalát mutatta meg, amit korábban csak a tévésorozat, A simlis és a szende kamatoztatott: a laza, old school és sármos amorózóét. Willis mestertolvajként rázósabbnál rázósabb helyzetekbe kerül a történet során, de ő mindezt laza eleganciával – a kalap szuperül áll neki – és csípős humorral kezeli, mintha egyszerre egyesítené magában George Clooney és Fred Astaire sármját. Nem csoda, hogy a gyönyörű Andie MacDowell odáig lesz érte.
5. Holdfény királyság (2012)
Bruce Willis zsarut játszik? Igen, ebben semmi újdonság nincs. Csakhogy Sharp kapitányként egy olyan rendőrt alakít, aki egy szigeten egymagában biztosítja a rend védelmét, sőt ő az egyetlen arrafelé, aki autóval rendelkezik. Willis kiszőkített hajjal, sok dioptriás szemüveggel és béna ingben alakítja a kissé unott, ugyanakkor nagyon kötelességtudó és rendes zsarut, aki a maga csendes, mulya módján még némi tekintéllyel is bír a helyiek körében. Sehol sem látjuk Bruce Willist, a sztárt, és sehol sem látjuk Bruce Willist, az akcióhőst. Szürke kisemberként áll előttünk, és így is csodálatos.
4. Sebezhetetlen (2000)
Mi történik, ha pont egy olyan ember kap a sorstól különleges képességeket, akinek az a leghőbb vágya, hogy inkább szürke kisember maradjon? Fel lehet-e nőni a különleges képességekkel járó felelősséghez? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket boncolgat M. Night Shyamalan Sebezhetetlen című filmje, amiben Willis a biztonsági őrként dolgozó David Dunnt alakítja, akit egy számára ismeretlen férfi azzal talál meg, hogy szerinte ő egy szuperhős, akit lehetetlen megsebezni. A színész pazarul alakítja az őrlődő kisembert, akiből a fia kíváncsisága hozza elő a jobbik énjét. Minden idők egyik legjobb szuperhősös filmje, egy nagyon is hétköznapi szuperhős főszereplésével.
3. Ponyvaregény (1994)
Bruce Willisnek – nagy Bruce Willis tesztünket itt találod – jól áll a csend. Bár korábban is volt egy-két nem túl szószátyár szerepe (Hudson Hawk, Az utolsó cserkész), Willis arcának néma kifejezőkészségére Quentin Tarantino világított rá először, amikor végig a sztár szinte rezzenéstelen arcát mutatta Butchként, a meccsét eladó bokszolóként, miközben a helyi maffiavezér, Marsellus Wallace beszélt hozzá egy erősen szófosásos nagymonológgal. A filmben Willis mégis akkor volt a legzseniálisabb, amikor kiszabadulva az őt megerőszakolni akaró bizarr fickók fogságából, elkezdett fegyvereket válogatni, hogy melyikkel a kezében menjen vissza rendet csinálni. Az arcán egyszerre jelent meg a helyzet sötét komikuma, és a kéretlen hősiesség, mivel még a legnagyobb ellenségét sem akarta olyan megalázó helyzetben hagyni. “Zed’s Dead, Baby, Zed’s Dead.”
2. A hatodik érzék (1999)
Quentin Tarantinón kívül még M. Night Shyamalan volt az, aki képes volt igazán jól használni Willis szótlanságát, ugyanis a rendező A hatodik érzékben egy pszichológust játszatott el vele, akinek az a legfőbb dolga, hogy hallgasson és figyeljen. Mivel a páciense egy szellemeket látó kisgyerek, így a hallgatáson kívül szükség volt arra is, hogy Willis a srác erős támaszaként szolgáljon, és ugye ki lehetne stabilabb támasz korunk egyik legnagyobb akcióhősénél? A sztárnak jól állt ez az óvatosan atyáskodó szerep, és a karakterét olyan melankolikus hangulat lengte körbe, amit korábban még nem láthattunk tőle.
1. Drágán add az életed (1989)
A Die Hard több mint egy akciófilm, a Die Hard egy hőstípus megteremtője. Az emberé, aki nem akart hőssé válni, de rossz helyen volt rossz időben, és ő volt az egyetlen, aki tehetett valamit. A negyedik és ötödik részben látottakkal ellentétben John McClane az első filmben még egy igazi, hús-vér csávó volt, aki baj esetén pánikba tudott esni, fájt neki, ha megsebesült, és akár még el is pityeredett, ha úgy hozta a helyzet (a könnyei láttán adták később neki a 12 majom főszerepét). Ő csak egy hétköznapi fazon volt, aki azért utazott haza, hogy rendbe hozza a házasságát a feleségével, erre egy tucatnyi germán terroristával kellett megküzdenie egy ultramodern toronyházban. A film egyszerre mutatta meg Willis komikusi, drámai, akcióhősi és romantikus erényeit is, így ez az alakítás jogosan szerepel a lista élén.
