A finnek táncra perdítenek
Sandhja – Sing It Away
Igazi partinóta, kitörölhetetlen refrénnel, dögös hangú énekesnővel. Egész nyáron erre akarok táncolni, pedig nem szoktam táncolni.
Szívmelengető, retro gitárpop Hollandiából
Douwe Bob – Slow Down
Kellemesen retro gitárpop, kellemesen jóképű és jó hangú énekessel, ami olykor még a Beatlest is eszembe juttatta, persze csak távolról. Semmi extra, egyszerűen jó hallgatni, de olykor ennyi is elég.
A T-I-P-I-K-U-S eurovíziós dal Örményországból
Iveta Mukuchyan – Love Wave
Ha létezik tipikus eurovíziós dal, akkor ez nagyon közel áll hozzá. Lassú, monumentális, sodró erejű és a refrénnél be lehet kapcsolni a szélgépet az énekesnő hajára irányítva. Még egy kis etnobeütés is befigyel benne, hogy a hazaiak még jobban a magukénak érezzék.
A Boney M feltámadt San Marinóban
Serhat – I Didn’t Know
A San Marinó-i indulót hallva mintha egyenesen a Boney M idejébe ugrottunk volna vissza, hiszen az előadó egy az egyben levette a korszak zenei stílusát a hangzástól kezdve a refrénen át egészen a hangulatig. Nem túl korszerű, de akkora időutazós flash, hogy akár még esélyes is lehet.
Keménykedő pop-metálosok Ciprusról
Minus One – Alter Ego
Jönnek a keménykedő, agyontetovált arcok a szigorú nézésükkel és vad, rocker külsejükkel, aztán ahelyett, hogy szétgyalulnák az agyunkat gitárriffekkel, tolnak egy akkora Eurovízió-kompatibilis popos refrént, hogy a Class FM műsorszerkesztője elsírja magát, hogy miért nem magyar bandáról van szó, mert akkor elhíresztelhetné, hogy megtalálta a modernizált Hooliganst.
Az észt Gájer Bálint
Jüri Pootsmann – Play
Ez az, amivel nálunk Gájer Bálint már évek óta próbálkozik, de az istennek nem jön össze neki: egy korszerűnek és mainak ható, könnyed, elegáns, mégis szvingalapokon nyugvó dal egy hatalmas refrénnel és csuda jó hangszereléssel.
Szimpatikus kliséhalmozás Azerbajdzsánból
Samra – Miracle
Ezen a dalon is azon nyomban érződik, hogy az Eurovízióra írták, de ha ebben a dalkategóriában kell keresgélni, a Miracle legalább úgy sablonos, hogy a kliséket a legmagasabb szinten használja, az énekesnőnek pedig láthatóan van egyénisége és karizmája ahhoz, hogy az előadása élőben is hengereljen.
Country-pop örömzene Szlovéniából
ManuElla – Blue and Red
Enyhe countrys beütésű örömzene a szlovénoktól, némi jódlis mellékízzel. Komolyan hiányoltam a cowboykalapokat az előadók fejéről. A monumentális refrén persze tipikus Eurovízió, de legalább a többi fronton mutattak némi kreativitást a srácok/lányok.
Dráma Ukrajnából
Jamala – 1944
Drámai erejű, dühös dal az ukránoktól, ami erősen az énekesnő hangjára épül, és egyáltalán nem olyan tradicionálisan építkezik, mint a többség. Elsőre talán inkább a furcsaságával tűnik ki, de kevés az olyan dal a mezőnyben, amit legszívesebben azonnal újrahallgatnánk, hogy felfedezzük a finomságait, márpedig ez olyan.
Táncolós vidámság Belgiumból
Laura Tesoro – What’s The Pressure
Ebben a mezőnyben egy bulis, jókedvű dalt felfedezni a sok tök egyforma, szívkiöntős búsongás után olyan, mint oázist találni a sivatagban. Laura Tesoro dala nem akarja megváltani a világot, de van ereje, húzása, tempója, és jókedvet sugároz.
Lebegős minimalizmus Svédországból
Frans – If I Were Sorry
Van ebben a dalban valami szimpatikus minimalizmus és őszinteség, ami annak idején ByeAlex Kedvesemjét is annyira népszerűvé tette az Eurovíziós Dalfesztiválon, azzal a különbséggel, hogy Frans énekelni is tud mellé. Jó hangulatú, lebegős dal, aminek a dallamain jólesik szárnyalni. Elsőre bele lehet szeretni, és az előadója is szimpatikus gyerek.
Olvasnál még Freddie-ről?
- 10 dolog, amit nem tudtál Freddie-ről
- Freddie ettől retteg
- Freddie egy sérülés miatt lett énekes
