Sokan azért nem akarják megnézni az új, női főszereplőkkel készült Szellemirtókat, mert ez volt a gyerekkoruk kedvenc filmje, és szerintük semmi szükség arra, hogy Hollywood újabb bőrt húzzon le róla. Persze ez is egy érv, ami ráadásul teljesen rendben is van. Viszont kérdezem én: ugyanezek az emberek miért nem köpködték teli az internetet agresszív kommentekkel, amikor például olyan szintén régi nagy kedvenceket újrázott az Álomgyár, mint a Total Recall – Az emlékmás, a Robotzsaru, a Rémálom az Elm utcában vagy a Conan, a barbár? A válasz nagyon egyszerű: azokban nem írták át a férfi szerepeket nőire.
Inkább nyugdíjas fószereket néznétek?
Lehet azzal jönni, hogy a régi karakterek nélkül ez az egész Szellemirtók dolog nem lesz az igazi, de kicsit azért gondoljunk bele: tényleg jobb volna az öreg és fáradt Dan Aykroydot, Ernie Hudsont és Bill Murray-t nézni, amint hatvan fölött még mindig proton-hátizsákokkal a hátukon üldözik a szellemeket New Yorkban? Nem ez lenne az igazán kiábrándító? Ráadásul a klasszikus felállás Harold Ramis halála óta már amúgy sem megvalósítható. Szerencsére már elmúltak azok az idők Hollywoodban, amikor a nők nem lehettek harsányan viccesek, és ez részben pont annak a Koszorúslányok című filmnek köszönhető, melynek rendezője, Paul Feig az új Szellemirtókat is jegyzi, és magával hozta abból a filmből Kristen Wiiget és Melissa McCarthyt is, akik vita nélkül ott vannak a tíz legviccesebb hollywoodi ember között. Ha már újrázni kell – igen, sajnos a mai filmes világ arra épül, hogy ami egyszer sikeres volt, azt folytatni, újrázni kell a végtelenségig –, miért ne pont a legtehetségesebbek kapjanak esélyt? Az nem lehet érv, hogy azért, mert ők nők. Hiszen még csak nem is ugyanazokat a karaktereket játsszák, mint akiket az eredeti Szellemirtókban láthattunk!
Szexizmus felsőfokon
A film első előzetesére a YouTube-on eddig több mint 830 000 lefelé mutató hüvelykujj érkezett alig több mint két hónap alatt, ami abszolút rekordnak számít a filmelőzetesek történetében. És ez még csak a legfinomabb jele a nemtetszésnek. Ha az ember beleolvas a kommentekbe, kicsit úgy érezheti magát, mintha egy erősen szexista, nőgyűlölő konferencián ülne, ahol mindenki ugyanazt a gyűlöletbeszédet fújja. Csak néhány példa a leírhatatlanul sok közül:
Ez nem reboot, hanem ez egy remake női szereplőkkel. Ezért nem fog működni. Ez még egyszer ugyanaz, csak cickókkal.
Elköltöttek 150 millió dollárt arra, hogy négy puncit foglalkoztassanak egy szar filmben a politikai korrektség és a nonszensz női liberalizmus jegyében.
Onnan tudhatod, hogy rossz lesz a film, ha a női statiszták jobban néznek ki, mint a főszereplők.
Ebből maximum a pornóváltozat fog érdekelni.
A sort a végtelenségig lehetne folytatni, és ha azzal vigasztaljuk magunkat, hogy mindez tőlünk távol, Amerikában történik, le kell lomboznom mindenkit: bármilyen magyar weboldalon találkoztam az előzetessel, ugyanilyen vagy még ennél is durvább kommentek jöttek elő, méghozzá tömegesen. A legújabb fejlemény, hogy egy népszerű amerikai geek vlogger, Angry Video Game Nerd konkrétan arról tett ki egy videót a YouTube-ra, hogy ő miért nem fogja megnézni moziban az új Szellemirtókat. Ugyebár a YouTube kritikai vlogjai (például nálunk a Videománia vagy a Hollywood Hírügynökség) főképp arról szólnak, hogy a vlogger megnéz egy filmet, majd szóban beszámol arról, milyen volt az élmény.
Egy ember, akinek az a munkája/hobbija/hitvallása, hogy nyitottan áll az új élményekhez, és mindennek megadja az esélyt, egyszerűen bezárja a képzeletbeli kapuit egy új alkotás előtt, és látatlanban, mindössze egyetlen előzetes alapján elzárkózik attól, hogy megnézze a filmet, pedig neki pont ez lenne a dolga. Lehet egy filmet gyűlölni, de hivatalos véleményformálóként úgy véleményt nyilvánítani, hogy még csak nem is látta az adott mozit, azért elég erős, buta és ártalmas dolog. Ráadásul a régi kedvencet egyetlen új változat sem tudja bántani, sikerüljön bármilyen rosszra is. A Psycho remake-je vajon tönkretette a régi Psychót? Aligha. Az mindig ott lesz a polcon (vagy sokadik ismétlésként a tévében), és újra meg újra meg lehet nézni, és meg lehet mutatni a gyerekeknek és az unokáknak. Egy új változat készítése semmit nem vesz el a régi értékeiből.
A stúdiók meghátrálhatnak a gyűlölethullámtól
A hullámok odáig csaptak, hogy már maga a rendező, Paul Feig is kénytelen volt reagálni. Miután az egyik színésznőjét, Leslie Jonest nemcsak káromolják, hanem meg is fenyegették a Twitter-oldalán, a színésznő kiírta, hogy valószínűleg hamarosan törli a Twitter-profilját, mert már nem bírja tovább a szexista kommmentelők rohamát. Feig kiállt a színésznője mellett, kérlelte, hogy ne tegyen ilyet, és minden létező fórumon elmondja, hogy a geekek közt vannak a létező leggonoszabb emberek. És ami megdöbbentő: igaza van. A régi kedvenceket szent tehénként kezelő rajongók olykor már odáig mennek, hogy konkrét alkotókat, esetleg velük ellentétes véleményen álló filmkritikusokat fenyegetnek meg életveszélyesen online, ahogy az például a Batman Superman ellen esetében is történt. Igen, mindezt egy film miatt. Ráadásul ez a fajta hozzáállás komoly problémát jelent a filmstúdióknak is.
Az utóbbi években akadt már néhány pozitív példa a női főszereplőkre építő nagy stúdiófilmekre (Az éhezők viadala, Gravitáció…), ám hiába lenne egészséges, ha sokkal több ilyen film készülne – és nem csak a romkomok kapcsán lenne rájuk kereslet –, ha a véleményformáló szupergeekek ilyen gyűlölethullámmal árasztják el a filmet már a marketing fázisában, akkor abból könnyen az következhet, hogy a stúdiók egyre ritkábban vállalnak efféle kockázatot. A Warner például jelenleg arra készül, hogy Sandra Bullock és Jennifer Lawrence főszereplésével rebootolja az Ocean’s Eleven franchise-t, de könnyen lehet, hogy a Sony Szellemirtók históriája intő jel lesz számukra, és még idő előtt magára hagyják a filmtervet. Persze ha a Szellemirtók végül sikeres lesz, rögtön más lesz a helyzet, de arra, hogy ez kiderüljön, még várnunk kell júliusig.
Tinifantázia és valóság
A geekek korlátolt hozzáállása persze nem csak a Szellemirtók film esetében érhető tetten. Nemrég jelentették be, hogy újraindítják a Tomb Raider franchise-t, ám ezúttal Angelina Jolie helyett a friss Oscar-díjas Alicia Vikander (A dán lány) főszereplésével. A fanok nemhogy annak örültek volna, hogy egy szuper színésznő kapta a szerepet, inkább azzal foglalkoztak, hogy Alicia “lapos”, és Lara Croftnak nagy mellűnek kell lennie, mert a számítógépes játékokban is mindig nagy melle van.
Tomb Raider és az Oscar-díjas Alicia Vikander
A “probléma” ismerős lehet az izraeli szupermodell/színésznőnek, Gal Gadotnak is, akit szintén szétszedtek a geekek, miután kiderült, hogy ő kapta a csodás amazon, Wonder Woman szerepét. Lehet Gadot bármilyen gyönyörű, mindenki azzal piszkálta, hogy nincsenek elég nagy mellei a szerephez. Mert a nagy mell alapelvárás. Persze ilyenkor a geekek arról az apróságról mindig megfeledkeznek, hogy a képregényekben és a számítógépes játékokban gyakorlatilag folyton a tinifiúk álomnőit rajzolják meg a grafikusok – hiszen ők teszik ki a célközönség nagy részét –, ezért szinte mindegyik (!) képregényhősnőt nagy mellekkel alkotják meg. Viszont a valóság nem képregény, nem is számítógépes játék. A világon szerencsére nem alapelvárás az óriási szilikonmell, és a nők nemcsak egyetlen, standard méretben számíthatnak vonzónak és szexinek. Bármilyen élvezetesek a képregények, a képregényfilmek és a számítógépes játékok, az élet szerencsére egyáltalán nem egyenlő velük, sőt sokszor még csak nem is hasonlít rájuk. Ha a tinifantázia győzedelmeskedik a valóság fölött, akkor nagy bajban leszünk.
