Nehéz belegondolni, milyen motivációk vesznek rá egy sztárt arra, hogy igent mondjon egy filmszerepre. A John Wickben például első ránézésre nincs semmi különös. Egy tök szokványos bosszú története egy bérgyilkossal a főszerepben, aki elveszíti a szerelmét és a kutyáját. Nyilván nem túl nehéz kitalálni egy ilyet, évente tucatnyi hasonló sztorit dob ki magából Hollywood. Ám Keanu Reeves mégis talált a szerepben egy olyan kapaszkodót magának, amitől rögtön meg tudta érteni őt: a karakter szomorúságát. Amikor Wick felesége meghal, búcsúajándékként küld neki egy kutyakölyköt azért, hogy a férfi ne maradjon egyedül, és a kutyus mindig emlékeztesse arra, hogy a felesége mennyire szerette őt. Aztán a kölyökkel végez néhány ruszki maffiózó, elvéve Wicktől élete szerelmének búcsúajándékát, és ezáltal újra átéli a megrendítő veszteséget. Mindezt látva már tudjuk, mit láthatott a John Wickben – a figura február végén tér újra vissza a mozikba – Keanu Reeves, aki maga is pontosan tudja, mi az a veszteség. Az élet nemcsak a legjobb barátját, hanem az apját, a gyermekét és gyermekének anyját is elvette már tőle. Bárki mást egy életre letaglózna egy ilyen veszteségsorozat, de nem Keanu Reevest, aki kissé maga is olyan, mint az akcióhős szerepei: megállíthatatlan.
Munkába menekülés
Reeves már túl van az ötvenen, így lazán megtehetné, hogy az akciójelenetei nagy részéhez kaszkadőr segítségét kéri, de őt nem ilyen fából faragták. Már a Mátrix – lehet, hogy tényleg benne élünk? – előtt is hónapokig gyakorolta a különféle harcművészeteket, és a John Wicket sem lazsálta el. Az interneten nagy visszhangot keltett az a videója, amikor kommandósokat megszégyenítő profizmussal arat egy géppisztollyal a kezében egy gyakorlópályán. Mintha minden energiáját a sportba és a filmjeibe ölné. Olyan lelkesedéssel veti bele magát a legextrémebb mutatványokba is, mintha még csak a húszas éveiben járna.
Talán részben a magánélet hiánya – Reeves-nek ugyan hébe-hóba vannak kisebb kapcsolatai, de nagyrészt szingliként tartják számon – veszi rá a színészt, hogy a munkájában élje ki magát. Persze nem akarja ő megtagadni magától az életet, egyszerűen csak nehéz újra az örömét lelnie benne. Általában nem szívesen beszél a magánéletéről és az őt ért veszteségekről, de volt már, hogy kivételt tett: “Nem akarok elmenekülni az élettől, mert tudom, hogy az élet csodás. Próbálok minél kevesebbet egyedül lenni a gondolataimmal. Szeretnék újra házas lenni. Szeretnék újra gyereket. De ez a hegy csúcsa. Hogy ez megtörténhessen, előbb valahogy meg kell másznom a hegyet. Ehhez időre van szükségem”.
Hollywood mentette meg őt
Bátran mondhatjuk azt, hogy Keanu Reevest – akit 50 éves korában így köszöntöttünk – Hollywood mentette meg. Nehezen viselte az otthoni stresszt és azt, hogy édesanyja olyan korán egyedül maradt – Reeves hároméves volt, amikor apja elköltözött, és tizenhárom éves korában látta utoljára az öreget –, ezért a suliban bajok voltak vele. Nemcsak a jegyeivel, hanem azzal is, hogy valósággal vonzotta a balhékat.
Nagyjából húszéves volt, amikor a filmes szereposztók felfigyeltek egzotikus külsejére – színházban azelőtt is dolgozott – és tehetségére, neki pedig óriási lehetőséget jelentett, hogy végre le tudta valahol vezetni a fölös energiáit. A nevét a nyolcvanas évek végén kapták fel, ő pedig élt a neki kínált lehetőséggel. Két végén égette a gyertyát, és ebben méltó társa volt a korszak másik legendás ifjú titánja, River Phoenix is, akivel ugyan a munka hozta össze őket, ám közben elválaszthatatlan jó barátokká váltak. Phoenix 1993-ban elhunyt drogtúladagolás miatt, miközben Reeves épp a sikerei csúcsán volt az olyan filmeknek köszönhetően, mint a Holtpont, a Drakula vagy a Sok hűhó semmiért. “Ami Riverrel történt, arra emlékeztetett, hogy nem lehet örökké pörögni. Fantasztikus dolog, amikor az ember nagy lángon ég, de olykor tudni kell lelassítani és élvezni a nyugalmat” – vonta le a tanulságokat a gyászoló színész.
Sikerek a tragédiák árnyékában
Egy merész döntésével a kilencvenes évek közepén Keanu Reeves kis híján eltemette a karrierjét. 1994-ben a Féktelenül hatalmas siker volt, ám amikor a 20th Century Foxtól elküldték neki a folytatás forgatókönyvét, ő csak annyit mondott, hogy ebben nem vehet részt. “Nézzétek, az a címe, hogy Féktelenül, és egy hajón játszódik. Ez marhaság” – magyarázta, de a filmstúdiót ez nem hatotta meg. Nélküle is elkészítették a folytatást – ami jó nagy bukás lett –, és Reevest tiltólistára tették, sőt sokat tettek azért, hogy a rivális filmstúdiók is problémás színészként tekintsenek rá. “Éreztem, hogy ha elvállalom a Féktelenül folytatását, az maga alá temeti a karrieremet” – indokolta meg döntését.
Azt, hogy végül nem került bajba, két ügyes szerepválasztásnak köszönhette. Az ördög ügyvédjében színészként bizonyíthatott, míg a Mátrixszal hosszú időre bebiztosíthatta sztárstátuszát. A gond csak az, hogy nem élvezhette ki a sikert. Miközben a sci-fi sikert sikerre halmozott, Reeves akkori barátnője, Jennifer Syme halva szülte meg közös gyermeküket, egy kislányt. A színészt teljesen maga alá temették a történtek, amit tovább súlyosbított, hogy két évvel később maga Syme is halálos autóbalesetet szenvedett. A szervezetében meglehetősen sok antidepresszánst találtak, amit a gyermek elvesztése után kezdett szedni. “Ez nem fair. Ez abszurd!” – kommentálta egyszer dühösen a történteket, és ezzel még tényleg finoman fogalmazott.
Nem kaphat akkora pofont, amiből ne állna fel
“Sokat gondolkozom azon, hogy milyen lenne az életem, ha ők ketten még velem lehetnének” – árulta el egy 2006-os interjúban. Reeves azóta többször is próbálta már megmászni az emlegetett hegyet, de sajnos nem sok sikerrel. A lapok néhány ismert színésznővel – Cameron Diaz, Charlize Theron, Diane Keaton – is összehozták, de egyik kapcsolat sem bizonyult hosszú életűnek. Az életét ráadásul újabb tragédia árnyékolta be, amikor testvérét, Kimet leukémiával diagnosztizálták.
Reeves rengeteg időt töltött vele, hogy segítse és ápolja őt ebben a sok éves, máig tartó küzdelemben, és elhivatottságát jelzi, hogy a fizetéseiből jókora összegeket szán különböző rákellenes alapítványok támogatására. A karrierje a kétezres évek második felére kissé összerogyott, és láthatóan ő sem tett meg mindent azért, hogy ő legyen a középpontban, azonban a John Wick újra megmutatta, hogy ugyan lehet, hogy nem Keanu Reeves a legjobb színész az álomgyárban, de ő az egyik legkarizmatikusabb. Kaphat az élettől akárhány pofont, ő mindegyikből feláll, és ez akcióhősként is elképesztően hitelessé teszi.