Nicole Kidman – Az órák (20 perc)
Az Oroszlán féltő anyaszerepéért idén jelölt Nicole Kidmant egyszer már jelölték egy feltűnően rövid szerepért. Persze Az órákban a szinte felismerhetetlenre maszkírozott ausztrál színésznő egész sokat – nagyjából húsz percet – szerepel, ám ezzel az a probléma, hogy Kidmant nem legjobb női mellékszereplőként, hanem legjobb női főszereplőként jelölték, sőt meg is kapta a díjat, márpedig azért húszpercnyi játékidő egy 114 perces filmben inkább tűnik mellék-, mint főszerepnek.
Anthony Hopkins – A bárányok hallgatnak (18 perc)
Ugyanez a helyzet A bárányok hallgatnak esetében is. Bár Hannibal Lecter elképesztően fontos karaktere ennek a tökéletes thrillernek, azt azért talán túlzás állítani, hogy főszereplője lenne a történetnek. Anthony Hopkinst – aki csak 18 percig látható a filmben – így is legjobb férfi főszereplőként jelölték, sőt nemcsak jelölték, hanem meg is kapta a díjat.
David Niven – Külön asztalok (15 perc)
Persze Kidman és Hopkins Oscarja szinte már semmiség David Nivenéhez képest, aki a Külön asztalok című 1958-as filmért kapott jelölést legjobb férfi főszereplőként, mikor összesen 15 perc jutott neki a százperces játékidőből. A vicc az egészben, hogy végül az Oscart is ő vihette haza, miközben abban az évben ő volt a házigazdája az Oscar-gálának is, ami azért egy elég meglepő kombináció.
Ruby Dee – Amerikai gengszter (6 perc)
Az Amerikai gengszter egy 157 perces gengszterfilm Denzel Washington és Russell Crowe főszereplésével, amiben Ruby Dee Washington édesanyját, Mama Lucast alakítja, aki hajlamos elnézni fia simlis ügyeit, és afféle olasz mammaként igyekszik egyben tartani a családot. Jogos volt a jelölés? Láttam a filmet, de erre az alakításra már alig emlékszem…
Hermione Baddeley – Hely a tetőn (2 perc 20 másodperc)
Őszintén be kell vallanom, hogy ez az 1959-ben készült mozi eddig kimaradt az életemből, és Hermione Baddeley nevével is e cikk írása kapcsán találkoztam először, de az biztos, hogy ha kimegyünk a mosdóba e 117 perces film közben, akkor könnyen lemaradhatunk egy világrekorder Oscar-jelölt-alakításról.
Beatrice Straight – Hálózat (5 perc 40 másodperc)
A Hálózat című erős médiakritika eléggé megelőzte a maga idejét, és a média elkorcsosulásáról már akkor beszélt, amikor ez még évtizedekre volt a valóságtól. Persze a William Holden elhagyott feleségét alakító Beatrice Straight nem ezért kapott Oscart a nem egészen hatperces játékáért, hanem azért, mert tényleg erős, drámai alakítást nyújtott. Egyébként a kollégáját, Ned Beattyt is jelölték a filmért, aki alig 13 másodperccel töltött több időt a vásznon, mint Straight.
Anthony Quinn – A nap szerelmese (8 perc)
Szegény Kirk Douglas a belét is kidolgozta azért, hogy kapjon egy Oscart Vincent Van Gogh szerepében A nap szerelmese című 1956-os filmért, és bár jelölték, ám az igazi dicsőség Anthony Quinn-nek jutott, aki Paul Gauguinként alig nyolcpercnyi játékidővel elérte, hogy megkapja az aranyszobrot.
Judi Dench – Szerelmes Shakespeare (6 perc)
Erzsébet királynőként Judi Denchnek – aki lenyűgözően szaval Radnótit – összesen négy jelenet és hat perc jutott, ám ebben a kevés szcénában maximálisan kihasználta a lehetőségeket, így nemcsak jelölték őt legjobb női mellékszereplőként, hanem a díjat is megkapta 1999-ben.
