Mióta szörfözöl?
Hat éve.
Tényleg azért kezdted el, mert féltél a víztől, és hogy megfulladsz?
Igen, tulajdonképpen ezt a félelmemet akartam legyőzni.
Miért pont a szörf?
Hát, lehetett volna a búvárkodás is, de régóta wakeboardozom, és amúgy is szeretem az extrém sportokat. A szörf tűnt a leglogikusabb választásnak, úgy gondoltam, hogy a szörffel tudok a legjobban szembenézni a félelmemmel. Régen még egy fejest sem ugrottam volna egy medencébe, annyira nem bírtam a víz alatti létet, de mióta szörfözök, azóta eltűnt a félelmem, és elkezdtem a palack nélküli búvárkodást, azaz a szabadmerülést is.
Nem zavar, hogy a víz alatt nem hallod, hogy mi történik mögötted?
Nem. Víz alatti meditációként élem meg.
Meddig bírod lent?
Ha nem mozgok, tehát nyugalmi állapotban vagyok, akkor három percig bírom levegővétel nélkül, ha pedig mozgok… eddig két perc volt a legtöbb.
Ezt itt, Balin űzöd?
Meg a Fülöp-szigeteken. Bali nekem tranzithely, innen indulnak szörfös utak, Indonézia amolyan központ nekem.
Az Exek az édenben miatt most éppen van egy tévés munkád, de egyébként dolgozol itt?
Persze, folyamatosan. Az elmúlt két évben amerikai és ausztrál szörfös utakat hostingoltunk egy német lánnyal (Janni Hönscheid, ő éppen várandós – a szerk.), akivel nagyon jó barátnők lettünk. A német Playboy megbízásából írtunk egy naplót egy szörfös útról, amit megszerettek a szörfös világban, és lettek fotós felkéréseink. Kevés olyan szörfös lány van, aki modellként is dolgozik, és kevés modell van, aki kockáztatja a vízen a testét. Az én esetemben az is extrának számít, hogy egy tengermentes országból érkeztem, és így lettem szponzorált szörfös.
Bali egy hindu sziget, nyilván nem szólnak, ha fürdőruhában vagy a parton, de mi van Indonézia muszlim részeivel?
Szörfruhát veszek fel. Bali egyes helyein még a monokini miatt sem szólnak, sőt tök normális. Balin egyébként is meleg a víz, felesleges lenne szörfruhát húzni.
Téged otthon glamourlánynak, playmate-lánynak könyveltek el. Szerinted most miként kezelnek?
Nem izgat, mert nagyon jól érzem magam az életemben, és nem akarok mások elvárásainak megfelelni. Öt éve már, hogy így élek, ahogy, és boldog vagyok vele. Otthoni üzleti érdekeltségeim nincsenek, a Sugarbirdből is kiszálltam, mert nem tudtam vele foglalkozni. Vízen lenni sokkal jobb, mint felületes partikra járni.
Hány ruhád van?
Nem sok, azok is egyszerű nyáriak. Elvagyok egy papucsban, smink nélkül. Élvezem, hogy itt nem ismernek, én is csak egy ember vagyok a sok közül. A hullámokon amúgy is mindenki egyenlő, tök mindegy, hogy orvos vagy ács.
Volt már szörfbaleseted? Megsérültél?
Persze. Kisebb és nagyobb baleseteim is voltak már. A zátony által okozott vágás nem nagy ügy. Jól le kell fertőtleníteni, aztán vigyázni, hogy mindig tiszta maradjon a seb. A lábfejeim különböző szörfös utak harci sérüléseit hordozzák magukon, gyakorlatilag rajtuk van a világtérkép. Hasonló a helyzet a térdemmel, de a csípőm is begyűjtött már néhány heget. Ez része a sportnak, enélkül nincs fejlődés. De a hegek nem zavarnak, némelyikre kimondottan büszke vagyok, például a hátam közepén lévőre, amit Tahitin szereztem, amikor meghódítottam egy igen méretes hullámot. Egyébként szerencsém van, mert a bőröm nagyon jól regenerálódik.
Csonttörés, szalagszakadás?
Egyszer az egyik térdemben több szalag is részleges szakadást szenvedett. Egy pillanatra sem volt kérdés, hogy akarok-e majd újra szörfözni. Ez a baleset három hónap kiesést és rehabilitációt jelentett, de szerencsére a legjobb kezekbe kerültem, és tökéletesen regenerálódott a térdem.
Amíg vízen vagy, eszedbe jut-e, hogy megsérülhetsz, vagy olyankor ezzel egyáltalán nem foglalkozol?
Alapból nem jó erre gondolni, mert csak bevonzod a bajt. Vízen a hullámot élvezem. Egyfajta meditáció ez nekem, ami lecsendesíti és kitisztítja a fejemet, feltölt és boldoggá tesz.
Ha nem szörf: a trópusi évek során szenvedtél már balesetet egzotikus országban? Tartottál attól, hogy nem feltétlenül van megfelelő orvosi ellátás?
Kerültem már itt-ott kórházba például ételmérgezés miatt is. Az egészségügyi ellátás színvonala országonként változik. Volt olyan hely is, ahol nem beszéltek angolul és bizony nekem minden indonéztudásomat össze kellett szednem, hogy elmagyarázzam, mi járatban vagyok arrafelé. Megoldottam. Olyan is volt, hogy egy mozgó hajón varrták össze a sérüléseimet. Kalandosak ezek, de én egy cseppet sem bánom.
Egyszer azt mondtad, hogy Bódi Sylvi gyereket akar. E mellett az élet mellett ez összejöhet?
Persze. Az első öt évét egy gyerek eltöltheti a tengerparton, de ha jön az iskola, akkor komolyabb helyre kell menni, mint Bali, például Ausztráliába. Jó lenne, ha olyan helyen történne mindez, ahol van tengerpart.
Hogy érezted magad a tévés munka közben? Okozott-e nehézséget, hogy a kamera innenső oldalán állsz, és nem téged kérdeztek?
Az elején volt bennem drukk rendesen, de szerintem ez normális, ha az ember először csinál valamit az életében. Maximalista vagyok, szerettem volna a lehető legjobban ellátni a rám bízott feladatot. Nagyon sok támogatást és segítséget kaptam a kollégáimtól, és napról napra egyre ügyesebb és magabiztosabb lettem.
Vállalnál-e a jövőben hasonló szerepet, illetve: képes lennél feladni a jelenlegi életedet azért, hogy otthon műsort vezess?
Kimondottan élveztem a műsorvezetést, és máskor is szívesen mondanék igent egy ilyen felkérésre. A jelenlegi életemet és munkámat nagyon szeretem, talán a kettőt lehetne kombinálni… egy Bódi Sylvivel a Föld körül világutazó műsornak szívesen lennék a háziasszonya, és azt hiszem, autentikus lennék ebben a szerepben.
