A klasszikus értelemben vett írók általában már gyerekkoruktól írnak. Regényeik többnyire úgy születnek, hogy támad egy ötletük, ihletet kapnak, esetleg közléskényszerük van, éppen ezért témáik ügyében nem szeretnek kompromisszumot kötni. Saját műveiket leginkább tartalmuk, stílusuk, irodalmi értékük alapján mérik, és utólag gyakorta elégedetlenek velük, elkészítésükhöz csak szövegszerkesztőt, tollat, papírt használnak, terjedelmüket a mondanivalójuk mennyisége és a téma határozza meg.
Kivételek nyilván mindegyik fent nevezett ismérv alól vannak, korunk egyik legismertebb szerzője, Ken Follett viszont az összes állítást egy személyben cáfolja, ami azért mégiscsak érdekes. Persze ő nem is klasszikus értelemben vett író, hiszen bestsellerekben utazik – e téren viszont az egyik legeredményesebb versenyző is, hiszen már 150 millió eladott könyv felett jár. Egyszóval akit az érdekel (akár saját jövőjét tervezgetve, akár csak mégoly morbid kíváncsiságból), hogyan kell bestselleríróvá válni, annak érdemes őt figyelni. A walesi szerző 68. születésnapjára mi össze is írtuk a Ken Follett-receptet.
1. Végy egy pénzügyi problémát!
Ken Follett írói karrierje nem egy történetötlettel kezdődött, hanem egy rossz autóval. A majdani sztárszerző ekkor még újságíróként dolgozott, illetve a könyvszakmában is megfordult kiadói oldalról, de a munkáit unta, és annyit nem is keresett velük, hogy kényelmesen meg tudja javíttatni belőle a lerobbant kocsiját. Egyik újságíró kollégája viszont épp ekkor vette át az előleget egy thrillerért, az összeg pedig pont fedezte volna Follett szervizköltségeit, ezért ő maga is nekilátott sztorikat fabrikálni.
2. Tarts ki, és csak előrenézz!
Ken Follettet a siker lassan érte utol: tíz regénye is eltűnt a süllyesztőben, mire megszületett a Tű a szénakazalban. A kudarcoknak tudatában volt, visszamenőleg azt is bevallja, hogy első kötetei nem voltak túl jók, és különösebben nem is fejlődött egyiktől a másikig. Idővel azonban csak rájött valamire, és a lényeg nála csakis ez: elmondása szerint akkor sem változtatna azokon a régi könyveken, ha megtehetné, mert ő sosem rágódik a múlton, mindig a következő írására koncentrál.
Ken Follett otthonában (Fotó: Colin Davey/Getty Images)
3. A titok
Ez eddig tiszta sor, na de mi az a valami, amire kellett rájönnie Ken Follettnek? Saját bevallása szerint az, hogy a regénynek hatnia kell a közönség érzelmeire: mint mondja, a thrillerek drámai eseményei – üldözések, vallatások, átverések, románcok – csak akkor érik el a kívánt hatást, ha az olvasót érdeklik a karakterek.
4. Még egyszer: semmi kételkedés!
Amikor megjegyezték neki, hogy eléggé rácáfol az önbizalmával a bizonytalan író sztereotípiájára, Follett felidézte, mit mondott neki az ügynöke a karrierje elején: “Tudod, íróként veled igazából csak egy gond van: az, hogy nem vagy űzött lélek.” Szóval, aki bestsellerben utazik, annak legyen csak jókedve.
5. Gyűjts ötleteket!
Témákat persze azért kell néha gyűjtenie a bestsellerírónak is. Mit tesz ilyenkor Ken Follett? Nos, látszólag nem bonyolítja túl a dolgot. A katedrálist – amelyből részben hazánkban készült majdnem elrontott tévésorozat – például az után írta, hogy megnézett egy… nos, igen, egy katedrálist.
Fotó: Ralph Orlowski/Getty Images
6. Izzadj!
Bár erről sokak fejében hamis kép él, írni munka, még a “hagyományos” irodalom esetében is. Ken Follett-bestsellert írni meg pláne melós ügy, tudniillik emberünknél nem feltétlenül a sztori határozza meg a terjedelmet, hanem fordítva. Mint egyszer elmondta, egy thriller 100 ezer szónál kész van, egy Katedrális típusú könyvnek (ami nála valószínűleg egyet jelent a direkt, más szóval a hosszúság kedvéért hosszú regénnyel) ez viszont csak a negyede, és a “maradékot” nehéz megtölteni, mert ahhoz “egymás után kell kitalálni az újabb dolgokat ugyanazokról a karakterekről”. Ő már többször is elszámolta magát, és túl rövid időre vállalt túl hosszú könyvet, így szombat-vasárnap is kénytelen volt dolgozni, szóval akinek ilyesmihez nem fűlik a foga, az bánjon óvatosan a határidőkkel. Vagy írjon thrillereket.
7. Használj Excelt!
Azért a legnehezebb munkán is lehet könnyíteni. Ken Follett például – olyan emberhez méltón, aki utálna A katedrális világában élni, de egy írótól kissé meglepő módon – az Excelre esküszik. Tervezni, jegyzetelni persze sok szerző szokott, de ő konkrétan nyilvántartást vezet: minden szereplő nevét, korát és rövid leírását rögzíti, így a program számolja helyette az öregedésüket, és a hosszabb időre eltűnő figurák elővételénél is azonnal tud tájékozódni, nehogy ugyanazokkal a szavakkal írja le őket, mint száz oldallal korábban.
8. Utazz a mérhető sikerre
Az új könyvvel legutóbb 2014-ben jelentkezett Ken Follett elég egzakt célokat tűz ki maga elé. Pár éve például azt nyilatkozta: következő kötetének listavezetőnek kell lennie Amerikában, Németországban, Olaszországban és Spanyolországban is. Mit mondjunk, ez sem épp a balzaci út.
Ken Follett madridi könyvbemutatóján (Fotó: Carlos Alvarez/Getty Images)
9. Merj nagyra nőni!
Egy írónak általában az után sincs szüksége túl nagy infrastruktúrára, hogy befutott. A krimi koronázatlan királynője, Agatha Christie például így dolgozott még megannyi sikerkönyv után is, korunk egyik legnagyobb szépírójának, Jonathan Franzennek pedig ekképpen fest a munkaállomása. Nem így Ken Follett: neki hatalmas irodája van, és ügyes-bajos dolgait már hét évvel ezelőtt is egy 16 fős stáb intézte. Egyszóval a határ tényleg a csillagos ég, és ebben láthatóan hinni is kell, ha az ő nyomdokaiba akar lépni valaki.
