“Sátor, kemény sajt, hegyi pásztorok szalámija, fürdés a gleccserek olvadó patakjaiban és éjszakázás egyedül, sátorban, közel nulla fok körüli hidegben” – vázolta a körülményeket Frei Tamás, aki nem mindennapi utazásra vállalkozott, hogy előcsalogassa a benne lévő ősembert, azaz a természetközeli énjét.
“Állítólag 72 óra kell ahhoz, hogy egyedül, kint a természetben újra meghalljuk a ma már sosem hallott zörejeket. Ez az élmény olyan relaxációt nyújt, olyan kikapcsolódást, amilyet semmilyen más nyaralás nem adhat – magyarázta Frei Tamás. “Már két nap után éreztem, hogy hallom, érzem, amit előtte nem, aztán még inkább felnyílt bennem az »ősember«, a nem használt érzékszervek beindultak, és a negyedik éjszaka előtti este, sátorállításkor már olyan magától értetődő módon szórtam el a sátor körül a hangyákat elterelő kenyérmorzsát, mintha mindig is ezt csináltam volna. A jéghideg hegyi patakok már nem rémisztettek, hanem jólesett beléjük feküdni, megfürdeni, és a kövekben kapaszkodni, hogy el ne sodorjon a víz” – írta a közösségi oldalán.