Pokorny Lia elképesztően elfoglalt, mégis mindenre van ideje. Nemrég kiderült, hogy szerepel a Valami Amerika harmadik részében, de más forgatásokon is szerepet kapott, illetve a színházban is próbál. Elképesztő, ahogy át tud változni egy-egy színdarab kedvéért… Ha ez nem lenne elég, még a gyermekére, Misire is rengeteg időt fordít, nemrég pedig a szerelem is rátalált.
Forgatsz, próbálsz folyamatosan – mire van ennyi időd elfoglaltság mellett?
Már ismerem a rendszertelenséget, hiszen nagyon régóta vagyok a szakmában. Tudom, hogy milyen, ha az ember nem alszik, de én már megszoktam ezt az egész élethelyzetet, sokkal jobban be tudom osztani az időm, mint régebben. Az évad elején vagyunk, egy hosszú pihenő után. Az évad végén pedig már nincs meg az az energia, amiből meríthet az ember.
A darab, amit október 6-án mutattok be a közönségnek, a részeddé vált. Várod a visszajelzéseket?
Ez egy speciális monodráma, hiszen eléggé interaktív. Csak csodálattal tudok erről beszélni. Még sosem csináltam ilyen darabot, amibe ennyire belelátnak az emberek a lelkembe. A történet nem rólam szól, de valahogy mégiscsak magamból merítek. Mindegyik szerepemben megtalálom azt a szálat, ami éppen az én életemben is aktuális. Éppen ezért mindig azt érzem, hogy a darabok gyógyítanak engem, a lelkemet. Intim helyzetben láthat a közönség – éppen ezért nem egy mindennapi szerep ez.
A kisfiad hogyan kezeli a népszerűségedet?
Diszkréten. Máshogyan nem is tudná, hiszen ez a munkám… Nem foglalkozik vele többet, mint ha bármi más lenne a szakmám. Jó helyre rakta, szerencsére nem is mondogatják neki az ő kis életében. Számára ez magától értetődő: boldog, ha engem dicsérnek, de nem dicsekszik vele.
Már 14 éves, kamaszodik… Megbeszéli veled a mindennapi történéseket?
A magánéletéről nem beszélhetek! (nevet) Őszinték vagyunk egymással, ő is tud mindent rólam, én is róla. Nem forszírozom, mert az nem jó. Amit magától megoszt, azt megbeszéljük, de szerintem elég sok dologról tudok. Volt egy időszak, amikor nem tudtam kezelni ezt az átmeneti időszakot. De ő mindig elmondta, hogy milyen kommunikációra lenne szüksége. Ettől pedig iszonyú klassz és komoly beszélgetéseink vannak. A szó legjobb értelmében, nagyon egyszerű vele létezni.
Óvod mindentől?
Nem lehet. Van olyan, amit egy nappal később mond csak el, de végül mindent megtudok. Ha elmegy valahova a barátaival, vagy csak tovább marad az iskolában. Nem lehet mindig félteni és mindentől megóvni. Ha kikéri a tanácsomat, elmondom, hogy ezt nem kellett volna, vagy én hogyan csinálnám, és akkor ő eldönti, hogy szeretné-e, vagy sem. Ezt pedig értékeli!
Hihetetlen, hogy ennyi idősen mennyire érettek már…
Elképesztő. Múltkor nálam volt egy barátnőm. Misi kijött a szobából, ránk nézett, és azt mondta: ,,Lányok, el kell engedni azt, amiben már nem lehet fejlődni.” Visszament a szobába, és becsukta az ajtót. Sok dolog van, amit nem gondoltam volna, hogy ennyi idősen megtapasztalom. Önismeret csillagos ötös, őszinteség, kimértség. Ez utóbbi leginkább abban nyilvánul meg, hogy nem zúdítja rám az érzelmeit, és nem lesz ideges, ha nem rajta van a figyelmem.
Hogy érint, hogy lassan felnő?
Volt olyan, hogy nem éreztem az átállást a kisgyerek és a kamaszkor között. Most már értem, hogy kell őt hagyni és kezelni. Sok türelem kell hozzá, de ezt meghálálja. A kettőnk közötti kapcsolat egyre erősebb, pedig a kirepülés a fészekből egyre közelebb van.
