Egyes forgatókönyvekről a velük dolgozó filmesek azt mondják, hogy egyszerűen tökéletesek voltak, vagyis ugyanúgy nem lehetett elvenni belőlük semmit, ahogyan hozzájuk tenni is fölösleges lett volna bármit – ez járja például a 25 éves Elemi ösztön szkriptjéről is, amit a magyar származású Joe Eszterhas jegyez. Megesik azonban az is, hogy egy mégoly jól megírt forgatókönyvet sem csak életre kelteni lehet, hanem akár tovább javítani is, sőt arra is van példa, hogy az írók egyes részletek kidolgozását eleve a stábra bízzák. Ilyenkor pedig nemcsak a rendezők, hanem a színészek is szeretnek akcióba a lépni, ráadásul nem is mindig előre megfontolt szándékkal, hanem sokszor a kamerák előtt rögtönözve. A többi jó esetben már történelem – ahogy azt az alábbi, kifejezetten fantasztikus improvizált jelenetek is példázzák.
Good Will Hunting – A fingó feleség története
A Good Will Hunting rengeteg emlékezetes jelenete közül is kiemelkedik, amikor Sean Maguire mesélni kezd Willnek az idegességében, sőt még álmában is szellentő elhunyt feleségéről, aki egyszer a kutyát is felriasztotta a koncertjével. Robin Williams az egész történetet ott helyben, a kamera előtt találta ki, Matt Damon nevetése is teljesen spontán reakció, sőt egy pillanatra még a kép is megremeg, mert az operatőr sem bírt magával. Nem véletlen, hogy Williams Oscart kapott az alakításért.
Ryan közlegény megmentése – Emlékek a családról
Az utánozhatatlan Matt Damon a Good Will Huntingban még többé-kevésbé passzív partner volt egy improvizációban, a következő évben bemutatott Ryan közlegény megmentésében viszont már maga rögtönzött. Szerepe nem túl nagy a filmben, de az alakítását így is felejthetetlenné teszi a karaktere testvéreiről szóló történettel, amelyet ő maga talált ki – a vicces anekdota kifejezetten drámaivá válik, amikor kiderül, hogy ez volt a négy fivér utolsó közös élménye.
Jó reggelt, Vietnam! – A rádióadások
A nevetést a félelem ellenszerének tartó Robin Williams a filmszakma egyik legnagyobb rögtönzője volt, ezért messze nem a Good Will Hunting az egyetlen filmje, amelybe improvizált jelenetek kerültek be tőle. A legnagyobb szabadságot viszont kétségkívül a Jó reggelt, Vietnam!-ban élvezhette, ahol a rádiós őrjöngései nagy részét előre megírt szöveg nélkül, élesben produkálta. Elképesztő belegondolni, hogy a máig idézett szállóigék többsége ilyen spontán született.
Taxisofőr – A tükör-monológ
Paul Schrader van olyan jó és magabiztos író, hogy itt nemes egyszerűséggel szabad kezet adott a rendezőnek és a színésznek: ehhez a jelenethez mindössze annyit írt a forgatókönyvbe, hogy „Travis a tükörképéhez beszél”. Robert De Niro pedig van olyan jó és magabiztos színész, hogy ki is hozta a dologból minden idők egyik leghíresebb filmes monológját, amitől még mindig kirázza az embert a hideg. Ezt nevezzük mi csapatmunkának.
Micsoda nő! – Az ékszeres doboz
Néha nincs szükség szavakra sem, elég egy improvizált gesztus vagy mozdulat, és kész is a filmtörténelem. Ilyen a vicces bakikkal teli Micsoda nő! híres nyakláncmutogató jelenete is, amelyben Richard Gere Julia Roberts kezére csapja az ékszeres doboz tetejét – egy ártalmatlan ad hoc tréfából egy legendás film egyik legismertebb pillanata lett. Ha ennek tudatában nézzük, az is nyilvánvaló, hogy Julia Roberts reakciója tökéletesen spontán, de az értékéhez igazából ez is csak hozzátesz.
A bárányok hallgatnak – A szörcsögés
A vásznon nem a konkrét improvizációt látjuk, de ettől még rögtönzésről van szó. Anthony Hopkins a partnerét, Jodie Fostert akarta heccelni a próbák során azzal, hogy szörcsögött egy ízeset a híres májevős sor után („Egyszer egy népszámláló ki akart kérdezni. A máját ettem meg szép nagy szemű babbal, és jó Chiantit ittam rá.”), a rendezőnek pedig annyira megtetszett a dolog, hogy bevette a végleges jelenetbe is.
40 éves szűz – Szinte úgy, ahogy van
Ez esetben akár az egész filmet is jelölhetnénk, ugyanis a nagy részét improvizálták a színészek, de persze van két kulcsjelenet, amelyek minden másnál híresebbek. Az egyik Steve Carrell karakterének szőrtelenítése: a színész úgy döntött, hogy bevállalja élesben a mutatványt, úgyhogy az összes sikolya és szitkozódása őszinte reakció a valódi fájdalomra, nem előre megírt poén. A másik pedig Paul Rudd és Seth Rogen „Tudod, miért vagy te buzi?”-párbeszéde, amit egyébként a két színész még annál is tovább nyújtott, amennyi végül a filmbe bekerült belőle.
Éjféli cowboy – A taxiincidens
A fáma szerint a taxis teljesen szándékolatlanul hajtott bele a jelenetbe, és tényleg majdnem elcsapta Dustin Hoffmant, ő azonban a method acting jeles híveként nem esett ki a szerepéből, és Ratsóként küldte el a nénikéjébe a mit sem sejtő sofőrt. A fáma egy másik verziója szerint persze mindez csak legenda, de mi ezt nem vagyunk hajlandók elhinni – inkább hatszázadszor is megnézzük, ahogy kiesik Hoffman szájából a cigaretta.
Szárnyas fejvadász – Roy Batty monológja
A gyönyörűre sikerült Szárnyas fejvadász 2049-nek nyomasztóan nagy örökséghez kell felnőnie, és ebben igen nagy szerepe van az eredeti film vége felé szereplő improvizált Rutger Hauer-monológnak is. A színész olyan emlékezetes sorokat rögtönzött a haldokló Roy Batty szerepében, hogy a karakter utolsó szavainak saját Wikipedia-oldaluk van (sőt még magyar nyelven is külön lapon emlegetik őket).
A Birodalom visszavág – Han Solo szerelmi vallomása
A Star Wars mögött álló George Lucasnak bevallottan nem erőssége a dialógusírás, a saga egyik leghíresebb szereplőjét alakító Harrison Fordnak pedig nagyon nem kenyere az udvariaskodás, úgyhogy amikor az V. epizódban Han Solónak meglehetősen lapos és sablonos választ kellett volna adnia Leia hercegnő híres „Szeretlek!”-jére, a színész felvétel közben önhatalmúlag megváltoztatta a szöveget arra, hogy „Tudom.” A rögtönzött módosítás pontosan olyan briliáns és karakterazonos, amilyen egyszerű, vagyis egyáltalán nem meglepő, hogy hamar klasszikussá érett – de Lucas a rend kedvéért csak azután hagyta jóvá az improvizációt, hogy a tesztvetítések közönsége pozitívan fogadta a jelenetet.
