Legyen ön is pénzéhes! – Áll az alku kritika

Ismét visszatért a képernyőre a TV2 veterán vetélkedője, az Áll az alku. Régi műsorvezetővel, a joviális átlagpolgár Gundel Takács Gáborral, az ősszel megújult, űrbéli hangulatú látványvilággal és természetesen táskák tengerével, egészen pontosan 22-vel.

fotó: Tv2 Sajtószoba/Áll az alku stúdió

Áll az alku már 14 éve

De vajon mi tart életben 14 évvel a premierje után egy olyan tévéműsort, amelyben tulajdonképpen nem sokkal több történik, mint, hogy emberek, férfiak és nők, idősebbek és fiatalabbak, agrármérnök és bármixer sorra kinyitják a rájuk bízott táskát. Hogy ezt a rejtélyt megpróbáljam megfejteni, újra leültem, és megnéztem.

A „táskás műsor”, ahogy a villamoson is nevezik, valójában hibrid műfaj. A tudásalapú vetélkedőkre egyetlen blőd kvízkérdés emlékeztet a játék elején, de az Áll az alku sokkal inkább egy beköltözős reality, mint egy kvíz. Hiszen a főjátékos és a mezőnyjátékosok változó szerepben, de akár heteket töltenek egy tévéstúdióban, és ha zuhanyozniuk nem is kell közösen, azért baráti közelségbe kerülnek egymással. Ha pedig valaki sokáig nem kerül sorra főjátékosként, szinte örökre a képernyőn maradhat, főállású szereplőként válhat civil celebbé.

fotó: TV2 Sajtószoba/Áll az alku, Gundel Takács Gábor és a játékosok

Babonákról tudunk meg a legtöbbet az Áll az alku során

A táskanyitogatást így haveri heherészések, szívbéli szurkolások és bizalmaskodó beszólások kísérik. És persze ott a hol barátságos drukker, hol segítő szándékú pénzügyi tanácsadó alakjában megjelenő Gundel Takács Gábor, akinek az is feladata, hogy humoroskodó beszélgetéseket bonyolítson például egy zalaszentgróti egyetemistával a mongol babonákról vagy éppen a szerviztechnikusság szépségeiről a táskás emberek egyikével. Számomra ezek a műsor legnehezebben túlélhető, leginkább erőltetett elemei. Az ajánlattevő „igazgató úrral” történt pszeudobeszélgetések sem mindig túl szórakoztatóak. Ám a játék mozgatórugóját továbbra is ügyesen kezelik a műsor készítői. Hiszen az Áll az alku nem más, mint az emberi gyarlóság vására.

fotó: TV2 Sajtószoba/Áll az alku, Gundel Takács Gábor és a játékosok

A dekoratív, kék ruhás Nóra ugyanis, hasonlóan az összes többi főjátékoshoz, egy fillér nélkül érkezik a stúdióba, és azonnal a pénz hatása alá kerül. Pillanatok alatt nevetve utasít vissza olyan összegeket, amiknek a szürke hétköznapokban kurjongatva örülne. A hatalmas összegek megnyerésének esélye és az esélyek állandó változásai azonban olyan pszichológiai elemek, amelyek a legegészségesebb személyiséget is próbára teszik. A magabiztosságból percek alatt szorongás lehet, ahogy a rettegést öröm követheti. A játékban ráadásul a tudásnak, teljesítménynek lényegében semmilyen szerepe nincs, így az érvek egy-egy táska kinyitása mellett vagy éppen ellen, megérzésesekre, fura babonaságokra épül.

fotó: TV2 Sajtószoba/Áll az alku, Gundel Takács Gábor

Pszichológiai gyakorlóterep a TV2 műsora

Miközben a játékosok epekedve várnak a nagy pillanatra, hogy ők kerülhessenek a milliók közelébe, valójában emberkísérletbe jelentkeznek, ahol lemeztelenítik a személyiségüket, megmutatják kapzsiságukat, vagy éppen kiszolgáltatottságukat. Életük megváltozásának esélye vagy éppen az esély szertefoszlása drámai helyzeteket teremt, az általában smucig bankigazgató és a cinikusan kárörvendő zenei szerkesztő tovább élezik a helyzetet. Így a végére elcsuklik a hang, elmosódik a szemfesték, garantált dráma van minden egyes adásban.

Nóra végül kiegyezett a bankkal, 3 millióval ment haza. És azóta is azon töprenghet, hogy jól döntött-e.

fotó: TV2 Sajtószoba/Áll az alku, Gundel Takács Gábor