Amikor frusztráltnak vagy erősnek kell mutatnia magát a letaglózó férfihatalommal szemben, előszeretettel löki előre az állát úgy, mintha valami északi-sarki jégtörő hajó orra lenne. Vesszük az adást, Keira: most épp elnyomott nőt játszol.
A gond az, hogy ha minden alkalommal felhúznánk magunkat, amikor Keira Knightley csücsörít egy filmben, 90 percig a permanens gutaütés állapotában lennénk.
Csak írjuk be a Google képkeresőjébe [Keira Knightley és Zooey Deschanel] nevét. Zooey Deschanel rokonszenves, mosolygós és természetes a fotóin. Keira Knightley mesterkélt és barátságtalan.
Ezeket bloggerek írták Keira Knightley-ról.
Az »igazi lány vagyok« mosolya tébolyító.
Oké, szóval, ugye, ott az akcentusa… aztán ott a sebzett, bagolytekintettel teljes itt-most-színészkedés-folyik arckifejezése… és, nem lehet megkerülni, ott van az állkapocsügy is.
Ezeket újságírók.
A helyzet az, hogy szegény lány természettől fogva csücsörít, szóval valószínűleg kényszerítenie kell magát, hogy egy kicsit visszább húzza az ajkait. Nézzék csak meg most, hogy kedvére csücsöríthet. Olyan, mintha egy méhkas támadt volna a szájára, és mindjárt anafilaxiás sokkot kapna.
Ezek Joe Wright rendező szavai, aki eltiltotta a színésznőt a csücsörítéstől. Ahogyan egyébként az álla használatától is.
Jártam már fotózáson, ahol a fényképész közölte, hogy a lábam miatt nem kell aggódnom, mert lehagyta a képről […], sminkesnél, aki bejelentette, hogy muszáj árnyékolni az orromat, mert úgy néz ki, mintha el lenne törve, egyszer pedig azért nem kaptam meg egy munkát, mert valaki furcsának találta a számat.
Ezek pedig személyesen Keira Knightley szavai. Aki egyébként azt is elmondta, hogy az utcán sokkal többször közlik vele, hogy utálják, mint azt, hogy rajonganak érte.
A Domino című film forgatásán (Fotók: Getty Images)
Érdekes belegondolni, hogyan képzelné el Keira Knightley-t az, aki csak ezeket a véleményeket ismerné: amorf – az itt nem citált forrásokban egyébként rendszeresen le is deszkázott – test, hatalmas, alieneket megszégyenítő állkapocs, rajta az internet legrosszabb duckface-ei mind egymásra exponálva, na meg egy bokszoló orra – és semmi tehetség. Na mármost, ehhez képest, ugye, egy kétszeres Oscar-jelölt, A listás mozisztárról beszélünk, akinek az életművében alig akadnak mellényúlások, és akit megannyiszor választottak az év legszexisebb nőjének is. Nem mintha egy Keira Knightley védelemre szorulna, de mivel ma van a 33. születésnapja, átfutjuk, hogyan tudott ilyen ellenszélben ennyire ismertté és népszerűvé válni a színésznő – merthogy azért a világ nagyobbik része úgy is tiszteli és kedveli, hogy ennyien fújnak rá. A módszeren nem változtatunk, vagyis azt nézzük, mit mondanak, akik jó véleménnyel vannak róla, és mit árul el ő maga – meg kell hagyni, a mérleg elég hamar átbillen.
Ami például a tehetségét és a munkához való hozzáállását illeti, fordulhatunk Donald Sutherlandhez, aki a Büszkeség és balítélet felvételei során közvetlen közelről tapasztalta meg, hogyan dolgozik a tavaly épp Budapesten forgató Keira Knightley. A verdikt elég egyértelmű:
Egészen kivételes az a gyermek, tényleg egészen kivételes. Olyan vele dolgozni, mintha egy buddhistával játszana együtt az ember. Fellini azt mondta, nem megérteni kell, hanem hallgatni és hallani. Ő pontosan ezt teszi.
És azért a fentebb már említett Joe Wright sem véletlenül forgat állandóan az ugráló állkapcsú, csücsörgő Keira Knightley-val:
Keira nagyon jól meg tudja ragadni a játékában egy-egy ember lényegét és érzelmeit. Ő álmaim csaja.
Ráadásul a rendező sokadik közös munkájuk, az Anna Karenina forgatása után elég nyilvánvalóvá tette azt is, hogy múzsája nemcsak született és képzett tehetség, de folyamatosan fejlődik is.
Azzá a nővé érett, akinek született. Hihetetlenül erős lett, és már nem ismer félelmet, amit a vásznon is meg akartam örökíteni. A szexualitásával kapcsolatban is tudatossá vált. Sokkal szexibb volt, mint lánykorában […], egy igazi nő, és ezt látva arra gondoltam, hogy eddig ilyesmit bizony nem vettem észre benne.
Ha pedig már a szexualitásnál tartunk, azt is érdemes megjegyezni, hogy ami egyeseknek gúnyolódásra ad okot Keira Knightley külsejében, az sokaknak rendhagyó szépség. Maga Benedict Cumberbatch foglalta ezt össze így, amikor egy riporter egy közös interjújuk alkalmával kicsit elnyűttnek nevezte a színésznőt:
Nem a legszebb dolog ilyet mondani a földkerekség egyik leggyönyörűbb nőjének.
És ebben az esetben még jól is járt az újságíró, egy másik alkalommal ugyanis Knightley elmondása szerint Cumberbatch valakit meg is ütött egy hasonló megjegyzés miatt. De nem csak férfit tudunk idézni ez ügyben. Hallgassuk például Sienna Millert:
Mindig egyből a negyvenes évek jutnak eszembe róla. Az én szememben ő egy időtlen, filmsztáros értelemben vett szépség, közben viszont olyan menő módon slampos is tud lenni, ami meg a kilencvenes évekhez köthető. Sokat mondják ezt azokra, akiknek van stílusuk, de ettől még igaz – tényleg nem foglalkozik a kinézetével, sem azzal, hogyan kaphatná össze magát. Egy szemeteszsákot is magára húzhatna, abban is szép lenne.
Végül pedig ne feledkezzünk el arról sem, hogy a szerepek közti válogatásban Keira Knightley-tól majdnem minden kollégája tanulhatna: a színésznő szinte mindig kiszűri az értékes filmeket a kínálatból, és kitűnő ütemérzékkel váltogat A Karib-tenger kalózaihoz hasonló blockbusterek és az Anna Karenina-féle komolyabb produkciók között. Hogy ez mennyire tudatos, az egy alig pár hetes saját nyilatkozatából derül ki, ami rögtön más szempontból is sokatmondó és emlékezetes lett:
Nem nagyon vállalok napjainkban játszódó filmeket, mert szinte mindig megerőszakolják bennük a női szereplőket. Ezeknél a produkcióknál kivétel nélkül találok valami ízléstelenséget a nők ábrázolásában, míg a történelmi filmekben mindig rendkívül inspiráló karaktereket ajánlanak nekem.
Hát igen. Nemcsak az derül ki a szavaiból, hogy egyszerűen a karakánságának, az önérzetének és a bölcsességének köszönhetően ilyen makulátlan a munkássága, hanem egyúttal sikerült összehoznia a Weinstein-botrány utáni hónapok egyik legerősebb megnyilvánulását is – ez a nyilatkozat a maga keresetlenségével közel annyira ütős, mint Sharon Stone jelentőségteljes nevetése, amikor megkérdezték tőle, hogy zaklatták-e már. És az azért nem meglepő, hogy mindez sokak szemében fontosabb, mint egy előugró állkapocs vagy egy biggyedő ajak. De ha már megint itt kötöttünk ki, zárásul hallgassuk még egyszer a színésznőt, mert ezzel kapcsolatban is akad egy tanulságos történet:
Nem vettem észre, hogy sokat csücsörítek, úgyhogy Joe Wrightnak el kellett tiltania tőle a filmekben. Aztán amikor a Chanel-reklámokat forgattuk együtt, azt mondta: »Emlékszel a csücsörítésre, amit betiltottunk? Szeretném ha visszahoznád, de annyira, amennyire csak lehet.«
