Ma már jó kis filmes anekdota, hogy a Segítség, felnőttem! forgatásán Tom Hanks sokszor beszélgetett arról színészkollégájával, Elizabeth Perkinsszel, hogy hiába adnak ők bele apait-anyait, könnyen lehet, hogy ez a film akkora bukta lesz, hogy a mozivásznakat elkerülve egyből videokazettán fogják majd kiadni. Hanks sosem volt egy pesszimista alkat, egyszerűen csak túl sok rossz előjelet látott, amikből nem nagyon lehetett volna más következtetést levonni. Először is, senki sem akarta igazán őt látni a főszerepben, sőt partnere, Perkins sem számított nagy esélyesnek, ők inkább csak tartalékok voltak, miután fél Hollywood visszautasította a forgatókönyvet, és jobb híján csinálták meg velük a mozit. Ennél is zavaróbb lehetett azonban az, hogy az egész stáb tudott róla, hogy éppen fél Hollywood testcserés vígjátékokon dolgozik. A Segítség, felnőttem! forgatása idején mutatták be Amerikában az Apja fia című Dudley Moore-komédiát, ’87 decemberében került mozikba a Majd ha nagy leszek című olasz vígjáték szintén hasonló témában, és Hanksék azzal is tisztában voltak, hogy nem sokkal az övék előtt debütál az Egymás bőrében című Judge Reinhold-film, így gyakorlatilag az a sorsuk, hogy utolsóként jöjjenek elő egy olyan témával, ami addigra már lerágott csontnak számít. Óriási szerencséjük volt: az összes konkurens film megbukott, nagyon kevés nézőjük volt, így mire a Segítség, felnőttem! mozikba került 1988 júniusában, senkit sem zavart, hogy volt pár hasonló vígjáték a mozikban az elmúlt hónapokban.
Spielbergnek szánták
Mivel a film forgatókönyvét Gary Ross író-rendező Anne Spielberggel, a nagy Steven tesójával együtt írta, természetes volt, hogy elsőre Steven Spielbergnek ajánlják majd fel azzal az ambícióval, hogy Harrison Forddal a főszerepben készítsen belőle filmet. A mester naptárába azonban nem fért bele ez a kis mozi, ami így az akkoriban még ismeretlen Penny Marshallnál kötött ki. Marshall annak ellenére meglátta a forgatókönyvben a lehetőséget, hogy kezdettől fogva tudott arról, hogy több konkurens film is készül, mert úgy érezte, szellemiségében a Segítség, felnőttem! más, mint a többi mozi, csakhogy ekkor még hátravolt a casting. És bár az valahol természetes Hollywoodban, ha egy film főszereplőjét nehezen találják meg, a Segítség, felnőttem bénázása már-már legendás ezen a téren is.
Miután Spielberggel együtt Ford is ugrott, Penny Marshall John Travoltát szerette volna megszerezni, és a sztár lelkesen igent is mondott, csakhogy a nyolcvanas évekbeli bukássorozata miatt a stúdió nem akarta őt. A listán Hanks is ott volt, de eleinte úgy tűnt, hogy a forgatás idején épp nem ér rá, és már majdnem törölték a projektet, amikor Robert De Niro érdeklődni kezdett iránta. A színész épp akkoriban akarta a karrierjét kissé könnyedebb filmek irányába terelni, és ehhez pont kapóra jött neki a Segítség, felnőttem!, csakhogy a stúdió sokallotta a hatmillió dolláros gázsiigényét. Penny Marshall ekkor odáig ment, hogy a saját fizetését adta volna a sztárnak, de végül még ez is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy De Niro maradjon. Addigra viszont az előkészületek olyan fázisba jutottak, hogy a Columbia már mindenképp le akarta forgatni a filmet, és a csúszás miatt Tom Hanks is éppen ráért, ráadásul neki kétmillió dollár is elég volt fizetésként.
Tom Hanks és Elizabeth Perkins (Fotó: profimedia)
A gyerek után szabadon
A női főszereplő megtalálása már nem okozott ennyi gondot, de ott is akadtak azért bonyodalmak. Az eredetileg kiszemelt Debra Wingernek tetszett a forgatókönyv, csakhogy neki inkább a férfi főszerepre fájt a foga, és arra szerette volna rávenni Penny Marshallt, hogy írják át a főszereplőt fiúból lánnyá, Marshall azonban úgy érezte, hogy a nézők sokkal kevésbé tudnának szimpatizálni egy olyan felállással, amelyben egy harmincas férfi egy tizenkét éves lánnyal jön össze, és ez még akkor is igaz, ha a lány felnőtt testben látható. Winger így végül beajánlotta maga helyett a barátnőjét, Elizabeth Perkinst, és az ő javaslata volt az is, hogy a végén, amikor a karakter már tudja, hogy Josh testében egy 12 éves kamasz lelke lakozik, ne szájon, hanem csak homlokon csókolja a fiút.
A gyerekszereplőkkel még könnyebb volt a helyzet, a fiatal Josht játszó, a forgatás idején tizenhárom éves David Moscow-t még Tom Hanks előtt leszerződtették, és csak a hajszínén, valamint egy kontaktlencsével a szeme színén kellett változtatni ahhoz, hogy hasonlítson az őt felnőttként játszó sztárra. Minthogy pedig Hanksnek nem igazán volt fogalma arról, mit kezdjen a szereppel, Penny Marshall rendezővel közösen szokatlan módszert eszeltek ki: az összes felnőtt jelenetet előjátszatták Moscow-val, és Hanks a fiatal színészt utánozva formálta meg a felnőtt testbe szorult tinédzsert. A kis Josht alakító Moscow máig élete legnagyobb élményeként tekint vissza a forgatásra, ugyanis a vidámparki jelenetekben késő éjszaka is ébren maradhatott, annyi édességet ehetett, amennyi csak belefért, és az összes mutatványra annyiszor ült fel, ahányszor csak kedve tartotta. Ráadásul a filmbéli barátját alakító Jared Rushtonnal valóban összehaverkodtak, és a forgatás idején – sőt még azután is – folyton együtt lógtak.
Tom Hanks és Jared Rushton a forgatáson (Fotó: profimedia)
A legjobb jelenetek
A Segítség, felnőttem! kapcsán általában három jelenet szokott beugrani az embereknek. Az egyik főszereplője Zoltar, a száját nyitogató kívánságteljesítő gép. A jó hírünk az, hogy a vidámpark, ahol láthattuk, valóban létezik, Rye Playlandnek hívják, és van is benne egy ilyen masina. Viszont ez a Zoltar nem az a Zoltar: a Segítség, felnőttem!-ben csak egy mozis kelléket láthattunk, a vidámpark a siker hatására csináltatta meg a maga gépét, és ez eléggé különbözik a filmben szereplő darabtól.
A másik híres pillanat a játékáruház lábzongorája, amit direkt ehhez a filmhez építettek. A stábnak eredetileg csak egy kétméteres, egyoktávos zongorája volt, de két ember számára ez kevésnek bizonyult, így Penny Marshall építtetett egy nyolcméteres, háromoktávos darabot. Mivel nem voltak biztosak abban, hogy Hanks és Loggia valóban tudnak majd játszani a speciális hangszeren, kaszkadőröket is felkészítettek, de a két színész végül kitett magáért, és saját maguk játszottak el mindent, ami a filmben hallható/látható.
Legendaszámba megy az a jelenet is, amikor a nagy Josh, vagyis Hanks egy jópofa gyerekmondókát rappel el Billynek, aki így ismeri csak fel, hogy a felnőtt testbe valóban az ő haverjának lelke szorult. A mondókát maga Hanks találta ki, ő írta a szövegét, és egészen elképesztő módon még ma is tudja minden sorát, sőt ha úgy alakul, nem rest előadni sem.
Tom Hanks: Egy karrier beindul
A 17 millió dollárból készült Segítség, felnőttem! végül világszerte 151 milliót hozott konyhára, és ezzel a mozitörténelem első olyan filmje lett, amit egy nő rendezett, és átlépte a százmillió dolláros bevételi álomhatárt. Ami pedig a díjakat illeti, a forgatókönyv mellett Tom Hankst is Oscarra jelölték az alakításáért – ennek volt köszönhető, hogy később olyan rendezőknek is beugrott a neve, mint Jonathan Demme vagy Robert Zemeckis, amikor a Philadelphia és a Forrest Gump főszerepére keresték a megfelelő színészt. A legenda szerint Hanks épp az Ami sok, az sokk című filmjét forgatta, amikor sorra érkeztek a hírek arról, mekkora siker lett az előző munkája, és az akkor vele dolgozó kollégái szerint egy milliméternyivel se lett nagyobb arca attól, hogy minden címlapon ő szerepelt. Ezt a jó tulajdonságát a mai napig megtartotta.