Csak a nőknek éri meg a coming out Hollywoodban?

„Ne tedd!” – hangzik az általános tanács, amit a fiatal színészeknek adnak a szakmabeliek, amikor az illető azon kezd gondolkodni, hogy jó lenne a nyilvánosság előtt is felvállalni a szexuális orientációját, és ezzel befejezni az évek óta tartó titkolózást. A válasz nem ok nélküli paranoiából, hanem nagyon is valós tapasztalatokból ered.

A stúdiók nem szeretnék, hogy kevésbé vonzónak tűnj a férfiak szemében. A szexuális vonzerővel mozijegyeket lehet eladni, és ez segíti a karriered

– mondta a Westworld színésznője, Evan Rachel Wood, aki 2011-ben közölte a nagyvilággal, hogy biszexuális. A Juno színésznője, Ellen Page 2014-ben coming out-olt, és nemrég arra panaszkodott, hogy míg korábban mindenféle szereppel megtalálták őt, mostanság szinte csak akkor hívja az ügynöke, ha leszbikus karaktert kell játszania.

Leszbikusok előnyben

Page karrierjének megbicsaklása a coming outoló színésznők között szerencsére már inkább kivételnek, és nem szabálynak mondható: az utóbbi időben egyre több A-listás színésznő vállalhatta be másságát anélkül, hogy ezt a pályafutása különösebben megsínylette volna. Az Alkonyat-filmekből ismert Kristen Stewart az utóbbi években felépített alternatívsztár-image-éhez kifejezetten illett a coming out, míg a komikus Kate McKinnon esetében sokan gondolják úgy, hogy a nyíltan vállalt leszbikussága nemhogy hátrányt jelentett volna számára, hanem még segítette is, hogy a nézőkben pozitív kép alakuljon ki róla. Johnny Depp exe, Amber Heard sem bánta egy pillanatig sem, hogy 2010-ben nyíltan kezdett beszélni biszexualitásáról, sőt kifejezetten arra biztatja az LMBTQ közösséghez tartozó színésztársait, hogy lépjék meg ugyanazt, amit ő is. Persze könnyen beszél: azóta is sorra kapja a jelentős szerepeket a hollywoodi stúdiófilmekben, és bármikor számíthat rá, hogy ő játszhatja el a legújabb romantikus blockbuster női főszerepét. Ez az esély azonban nem mindenkinek adatik meg, és főképp akkor kell vigyázni a nyílt kitárulkozással Hollywoodban, ha az ember férfinak született.

Ha hetero vagy, játszhatsz meleget, de fordítva?

Coming outok idehaza: magyar művészek, akik felvállalták a szerelmet

Azt, hogy valami nincs rendben az angolszász filmiparban, jól jelzi, hogy még a kétszeres Oscar-díjas Kevin Spacey is csak azután állt elő – borzalmas időzítéssel – a homoszexualitásával, miután tavaly bebizonyosodott, hogy fiatal fiúkat és férfiakat zaklatott évtizedeken keresztül. Bár az ő melegsége gyakorlatilag nyílt titoknak számított, felvállalni a karrierje csúcsán sem akarta, ugyanis attól tartott, hogy ez korlátozná a neki felkínált szerepek sokszínűségét.

A Tövismadarak című sorozat világhírű színésze, a 2003-ban coming outolt Richard Chamberlain szerint különösen azoknak a színészeknek van félnivalójuk, akik külsőleg alkalmasak lennének a szívtipró főszerepekre. Az Álljon meg a nászmenetből ismert Rupert Everett számára például olyannyira eldurvult a helyzet, hogy a bejelentése után tizenkét évig egyáltalán nem kapott szerepet hollywoodi produkcióban. Sok LMBTQ színész számolt be arról, hogy a filmforgatások és a castingok során jó néhány homofób megjegyzéssel kell szembenézniük, és amíg egy heteroszexuális sztárt sokszor körbeünnepelnek és díjakkal halmoznak el, ha homoszexuális figurát alakít (Sean Penn – Milk, Tom Hanks – Philadelphia…), addig egy homoszexuális színész esetében megkérdőjelezik, hogy mennyire tudna eljátszani mondjuk egy heteroszexuális hősszerelmest, és hajlandók lennének-e elfogadni őt a szerepben a nézők. A legtöbb melegtémájú filmben pedig a pletykák megerősödésétől tartva a homoszexuális színészek nem mernek szerepet vállalni, így ezeket a munkákat (Brokeback Mountain, Szólíts a neveden, Holdfény…) a heteroszexuális kollégáik happolják el előlük.

A szabályt erősítő kivételek

„Szerintem egyetlen hetero sem ismeri az érzést, hogy csak otthon mer a párjával puszizkodni”

A 12 év rabszolgaság sztárja, Chiwetel Ejiofor szerint a helyzet annyira súlyos, hogy fekete színészként neki sokkal jobbak az esélyei egy nagy mozi főszerepére, mint ha nyíltan meleg lenne, pedig az afroamerikai színészek sem arról híresek, hogy a legjobb lehetőségeket kapnák. Vannak persze biztató esetek – Zachary Quinto például a nagy költségvetésű Star Trek-filmekben játszhat heteroszexuális, szerelmes hőst –, de a helyzet még korántsem annyira biztató, hogy a férfi színészek tömegével merjenek előállni a farbával. Ha valaki mégis úgy dönt, hogy megteszi, rengeteg múlhat az időzítésen. Minél idősebb a színész, és minél inkább megtalálta a helyét és a neki való szerepeket a szakmában, annál könnyebb számára a kitárulkozás. Főképp a heteróként sem túl sok szerelmes pillanatot kapó idősebb karakterszínészeket nem fenyegeti ez a probléma: Ian McKellen például a legnagyobb franchise-okban játszik dacára annak, hogy ő az egyik legismertebb meleg férfi Hollywoodban. Greg Berlanti, a Kszi, Simon rendezője szerint mindenesetre – bár még komoly nehézségeket kell leküzdeni – a fejlődés egyértelműen látszik:

Míg korábban egy meleg szerep kapcsán sokat kellett győzködni a színészt és az ügynökét, hogy a munka nem fog ártani az image-ének, ma már ez egyáltalán nincs így.