Ma startol a Survivor újabb évada, amely a szerkesztők szerint még több izgalmat tartogat, mint az előző. A castingnál nagyon odafigyeltek, hogy olyan versenyzők kerüljenek a játékba, akik tisztában vannak azzal, hogy mire vállalkoznak. Így kerülhetett be Vera, aki az előzetesek alapján is sokkal keményebb, mint az eddigi női szereplők. Nem ez volt az első alkalom, hogy megpróbált bejutni a legjobbak közé.
„Már korábban is jelentkeztem, de elkéstem… Úgy láttam az előző széria alapján, hogy lenne esélyem, ezért még egyszer megpróbáltam. Úgy éreztem, hogy ki kell szakadnom abból a közegből, amiben élek, kíváncsi voltam, hogyan tudnék alkalmazkodni ehhez a helyzethez” – kezdte a NLCafe.hu-nak Vera, akinek nagyon fontos volt, hogy mit szól ehhez az egészhez a családja.
„A férjem első perctől támogatott, ami meg is lepett, hiszen ő nem annyira bírja a médiát. Számomra a szerelmem véleménye volt a legfontosabb. A családom már nem támogatott annyira, féltek, hogy mi lesz az ötéves kisfiammal, amíg távol vagyok. Az viszont, hogy a férjem mellettem volt és erősített, mindennel felért. Nem csak lelkileg, anyagilag is fontos kérdés volt, hiszen az utazások, a vonatutak, buszozások sokba kerültek, sokszor kellett feljönnöm Budapestre” – emlékezett vissza a Survivor előtti időkre a versenyző. „Rengeteg ember jelentkezett, a castingok során folyamatosan attól tartottam, hogy nem kerülök be, de aztán mindig behívtak egy újabb körre, és egyre közelebb kerültem a célomhoz. Amikor jött a telefon, hogy utazhatok, végtelenül boldog voltam.”
Vera testnevelő tanárként dolgozik Gyergyóalfaluban
Vera tanárként dolgozik Erdélyben, Gyergyóalfaluban, ahol mindenki ismer mindenkit, igazi nagyközség. Természetesen mindenkinek megvolt a véleménye a Survivor játékosának döntéséről. „Otthon egy iskolában dolgozom testnevelő tanárként, szóval nagyon fontos volt, hogy a suli is támogasson, ráadásul úgy, hogy konkrétan nem mondhattam el nekik, hova készülök. Beszéltem az igazgatóval, mondtam neki, hogy nagyon büszke lesz rám, ha újra köztük leszek – megértette, elfogadta és elengedett. Sőt, miután megjelentek az első reklámok, a diákok felnéznek rám, ami nagyon jó érzés” – áradozott Vera, akinek a legnehezebb a kisfiától való búcsú volt.
Az ötéves kisfiam »hátra hagyása« már egy nehezebb dolog – még soha nem voltunk ennyi ideig távol egymástól, így nem is nagyon tudtuk megmagyarázni neki, hogy mi történik. Romániában megy egy ehhez hasonló reality, abból mutattunk neki részeket, bíztunk benne, hogy így jobban megérti. A férjem nagyon sokat segít ebben is, a szüleim pedig nagyon fiatalok, rájuk is számíthatok.
„A férjem nagyon odaáll minden olyan dolog mellé, amit én elképzelek és meg szeretnék valósítani, ezúttal is így volt. Tudtam, hogy ennek az időszaknak egyszer vége lesz, csak az bizonytalan, hogy mikor érek haza. A fiamnak is elmagyaráztam, hogy ezáltal majd büszke lehet rám, és bármilyen nehézsége lesz az életben, ez majd átsegíti rajta. Ettől függetlenül tudtam, hogy lesznek mélypontjaim… Leginkább a családom hiánya elviselhetetlen. Ilyenkor megkérdőjelezi az ember, hogy ezt miért is csinálja valójában. Az a félelmem, hogy a kisfiam elfelejt, ez okozhatja a legnagyobb pszichés problémát. Sajnos ez az időszak benne maradhat, félhet attól, hogy újra elmegyek. Remélem, hogy ez nem így lesz.”
