Ha sztárokkal interjúzik az ember, időnként belefuthat furcsa kérésekbe. Az már-már megszokottnak számít, hogy előre kikötik: a magánéletéről nem nyilatkozik, csak és kizárólag a karrierjéről, netán a világnézetéről hajlandó beszélni az illető. A vicces az, hogy ennek ellenére a sztárok sokszor teljesen maguktól, erre vonatkozó kérdés nélkül is elkezdenek beszélni a magánéletükről. Amikor megtudtam, hogy beszélgethetek Gerard Butlerrel, egy furcsa kikötés is érkezett kiegészítő információként. Emberünk számára nemcsak a magánéleti kérdések számítottak tabunak, hanem a politikai természetűek is. Utóbbi már csak azért is furcsa volt, mivel új filmjében, A Hunter Killer küldetésben egy olyan amerikai tengeralattjáró-kapitányt alakít, aki megmenti a védelmi minisztere által megpuccsolt orosz elnököt, helyreállítva ezzel a világbékét. A téma szinte tálcán kínálta, hogy az orosz-amerikai kapcsolatokról beszélgessünk, ami a fentiek ismeretében sajnos nem történhetett meg. Nyilván a sok tiltás miatt egy szigorú, nem túl lelkes és szűkszavú interjúalanyra számítottam, de pont az ellenkezőjét kaptam: Gerard Butler kedves, laza, jó humorú és nagylelkű. Hogy az utóbbit honnan tudom? Onnan, hogy eredetileg tíz percet kaptam vele, de ő volt olyan jó fej, hogy csak a tizennyolcadik percnél zárta le a beszélgetésünket. Politikáról azonban így sem beszélgettünk.
Egészen elképesztő mennyiségű filmben veszel részt mostanában. Van egyáltalán időd aludni?
Annyira nem szörnyű a helyzet, mint amilyennek kinéz. (nevet) A Hunter Killer küldetést például már majd’ két éve forgattuk le, aztán ott volt az Angel Has Fallen (a Támadás a Fehér Ház ellen 3. része – a szerző), amit idén év elején csináltunk. Az Így neveld a sárkányodat folytatásában csak szinkronmunkám volt, ami nem igényel sok időt, Jamie Foxx filmjében, az All-Star Weekendben pedig csak egy apró mellékszerepet játszom, azzal sem ment el sok időm. Még tavaly csináltuk a Keepers című thrillert is, amiben ugyan főszerepet játszom, de az egy kisebb film, amit néhány hét alatt leforgattunk. Igazából azért sem kell aggódni miattam, mert épp a szabadságomat töltöm: hónapok óta nem forgattam semmit.
Fotó: WILLIAM VOLCOV/BRAZIL PHOTO PRESS
Ráeszméltem, hogy szükségem van egy kis leállásra, és arra, hogy éljem kicsit az életem. Az a helyzet, hogy amikor találkozom egy érdekes forgatókönyvvel, nagyon hamar lelkessé válok, és hajlamos vagyok meggondolatlanul igent mondani. Olyankor nem gondolok bele, hogy csak a forgatás 2-3 hónapot vesz majd el az életemből, és adott esetben már a fejlesztésbe és az előkészítésbe is bevonnak, valamint ott van még a film promóciójára fordított idő, ami simán szokott lenni másfél hónap. Nagyon könnyű igent mondani, hiszen csak egy rövid szó, amit kimondani egy másodpercbe se kerül, ám később mindig szembesülök a következményeivel, ami hónapokig tart. (nevet)
Más érzéssel töltött el, hogy most az orosz elnök életét mentetted meg az amerikai helyett?
A vicces az, hogy nem erre a munkára jelentkeztem, de végeredményben itt is ugyanazt csináltam, mint a Támadás a Fehér Ház ellen filmekben. (nevet) Nem tudom, mennyiben járulok hozzá ezzel az emberiség jólétéhez. Amikor a karakterem, Joe Glass kapitány elindul a küldetésére, csak a saját embereit akarja megmenteni, de mintegy mellékesen megmenti az orosz elnök életét is. (hirtelen női hangot kezd utánozni) „Drágám, mit csináltál ma a munkában?” (visszavált férfi hangra) „A tengeralattjárónkkal elhajóztunk orosz vizekre, és véletlenül felfedeztük, hogy épp egy puccsot hajtanak végre az orosz elnök ellen, ezért megálltunk a partjaiknál, felszedtünk néhány tengerészgyalogost, akik kiszabadították az elnöküket, és megakadályoztuk egy újabb világháború kitörését. Nagyjából ennyi. És neked milyen napod volt, drágám?”
A tengeralattjárós filmek leginkább a nyolcvanas, kilencvenes években élték fénykorukat. Szeretted a műfajt? Volt közülük kedvenced?
A tengeralattjáró című film nemcsak a kedvenc tengeralattjárós filmem, hanem ott van a három kedvenc filmem között is. A top 10-embe beleférne a Vadászat a Vörös októberre is, és a top 20-amban helyet tudnék szorítani Az utolsó esélynek, szóval igen, mondhatjuk azt, hogy a rajongójuk vagyok. A film kapcsán sok emberrel beszélgettem a témáról, és rá kellett jönnöm, hogy meglepően sok rajongója van a tengeralattjárós moziknak. Oka van annak, hogy ezek a filmek olyan régóta népszerűek. Emberek egy csoportját láthatjuk bennük összezárva több száz méter mélyen a tenger alatt egy erős konfliktushelyzetben, egy nagyon szűk térben, miközben sokszor felelős, a világ sorsát is befolyásoló stratégiai és morális döntéseket kell meghozniuk, hiszen a fedélzetükön gyakran atomtölteteket hordoznak. Ez egy tökéletes drámai alaphelyzet, és meglepő számomra, hogy mostanában nem nagyon készítenek ilyen mozikat. Ezért is gondoltam, hogy tökéletes időzítés lesz ez A Hunter Killer küldetés számára.
Gyakran játszol karizmatikus, jó vezetőkészséggel megáldott férfiakat. Ez a jó vezetőkészség valóban benned van, vagy csak a színészi teljesítményeddel hiteted el velünk?
Egyáltalán nincs ilyen tulajdonságom, épp ezért szeretem a filmvásznon azt játszani, mintha lenne. Egy szétszórt, nagy gyerek vagyok, aki szereti azt játszani, hogy egy felelősségteljes férfi. A vicces az, hogy úgy tartják, színészként sokszor magadból dolgozol, és azzal a karakterrel tudsz a leginkább azonosulni, aki leginkább néhány tulajdonságában hasonlít rád, és ez igaz is, de rám az is igaz, hogy tökéletesen tudok azonosulni az olyan figurákkal is, akik a legkisebb mértékben sem hasonlítanak rám. Lehet, hogy azért, mert szimpatikusak a tulajdonságaik, és örülnék, ha én is rendelkeznék velük. Titkon talán abban reménykedem, hogy azáltal, hogy az évek során rengeteg hősies karaktert eljátszottam, talán ragadt rám belőlük, az értékeikből valami. Egy kis bátorság, becsület és kreativitás sosem jön rosszul az embernek, és az is milyen jó volna, ha én is inspirálni tudnám az embereket, mint a filmbéli karaktereim.
A karriered során meglehetősen sok motivációs beszédet kellett előadnod, például az olyan munkáidban, mint a 300. Mi a titka színészként, hogy egy ilyen beszéd jól működjön a vásznon?
Minden beszéd más. Függ attól, hogy milyen környezetben, milyen helyzetben és kikhez beszélsz. A 300-béli beszédem lényege például az volt, hogy felrázzak egy sereget, hogy a hatalmas túlerővel szemben is érdemes harcolni a népünkért és a jövőnkért. Itt magamat is fel kellett tüzelnem, hiszen az volt a dolgom, hogy feltüzeljem az embereket, hogy elfelejthessék a félelmeiket. A Hunter Killer küldetésben egészen másfajta beszédet mondok. Itt nem feltüzelnem, hanem lenyugtatnom kell az embereimet. Arra kell rávennem őket, hogy ne legyenek túl szenvedélyesek, és ne cselekedjenek elhamarkodottan. Vegyenek egy nagy levegőt, nyugodjanak meg, és gondolják át a helyzetünket! Egy ilyen beszédhez másfajta lelkiállapot, másfajta tónus kell, mint ahhoz, amit a 300-ban előadtam. Nincs egyetlen bevált recept. Néha az működik, ha felemeled a hangod, és kiállsz egy magaslatra, néha pedig az, ha szinte csak alig hallhatóan suttogsz. Ilyenkor színészként is látni akarom, ahogy a többi kolléga szemében felcsillan a beszédem hatására a fény. Azért dolgozom, hogy ez megtörténjen.
Gerard Butler a grotoni tengeralattjáró-bázison, Connecticutban. (Fotó: Eugene Gologursky/Getty Images)
Végeztél némi háttérkutatást a forgatás előtt a tengeralattjárók kapitányainak munkájával kapcsolatban?
A fejlesztési szakaszban sok időt töltöttünk el a haditengerészetnél, igazából éveket vártam arra, hogy A Hunter Killer küldetés forgatókönyve összeálljon. Rengeteg időm volt, hogy a karakteremen gondolkodjam. Még Pearl Harborra is elutaztam, ahol tábornokokkal és tengeralattjáró-kapitányokkal beszélgethettem, sőt egy Virginia osztályú tengeralattjárón eltölthettem három napot. Rengeteg olyan rutingyakorlatot első kézből tapasztalhattam meg, ami a filmben is látható. Elképesztő mennyiségű dolgot tanultam ott pár nap alatt. Ezen felül a haditengerészet szakértőket is küldött a forgatásra, akik napi 24 órában ott voltak velünk, minden kérdésünkre válaszoltak, és mindig szóltak, ha valamit nem találtak helyesnek. Az volt a célunk, hogy ami a tengeralattjárón történik, az a lehető legvalóságosabb legyen. Ezt a világot a nézők nem igazán ismerik, és az volt a célunk, hogy velünk együtt merüljenek alá benne.
Fotó: Eugene Gologursky/Getty Images
Mostanában főképp akciófilmekben vagy látható, de néhány éve még sorra tűntél fel rengeteg romantikus filmben is. Mi történt a romantikus oldaladdal?
A romantikus oldalammal? (nevet) Ráuntam. Rájöttem, hogy sosem voltam igazán romantikus fickó. (nevet) Nem, egyáltalán nem így van. Fantasztikus volt romantikus filmeken dolgozni, ugyanúgy szeretem őket, mint az akciófilmjeimet. És az sem teljesen igaz, hogy csak akciófilmeket forgatnék. A Keepers című filmem például egy pszichológiai thriller lesz, részt veszek egy animációs filmben, szerepelni fogok egy sport-komédiában, és lesz egy filmem, amiben egy apát játszom, akinek a fiát leukémiával diagnosztizálják. Változatosnak érzem a karrierem, de kétségtelen, hogy bárhová megyek a világon, azt tapasztalom, hogy a legnagyobb hatást az akciófilmjeim váltják ki. Folyton ezekről kérdezgetnek a rajongók a világ minden táján. A vicces az, hogy épp nemrég kaptam meg egy romantikus film forgatókönyvét, ami meglehetősen élénknek és izgalmasnak tűnik, és sokat tárgyalunk róla, de még nem dőlt el, igent mondok-e rá. Valami igazán különlegeset keresek.
Talán elmondhatjuk, hogy a Támadás a Fehér Ház ellen franchise a legsikeresebb a karrieredben. Annak idején sejtetted, hogy ekkora siker lesz? És a harmadik rész után felhagysz majd az elnökmentéssel, vagy készen állsz akár egy negyedikre is?
Az agyam leghátsó zugában sem fordult meg a gondolat, hogy akár egyetlen folytatást is csinálunk majd a Támadás a Fehér Ház ellenhez. Igazából nem is éreztem annyira a vágyat, hogy megcsináljam a filmet. Leültem beszélgetni a Millenium Films vezetőjével, Avi Lernerrel, és elmondtam neki a kételyeimet, ő meg azt mondta, hogy most kell megcsinálni a filmet, mert később már nem lesz rá lehetőség, ugyanis a Sony is készíti Az elnök végveszélybent, ami nagyon hasonlít rá. Az a tény, hogy lett egy versenytársunk, hirtelen izgalmassá tette számomra a projektet, és azon nyomban igent mondtam. Szeretek versengeni. Aztán a film sikeres lett, nagyon szerették a nézők, és Mike Banning karaktere sokak kedvencévé vált, mi pedig rájöttünk, hogy több van ebben a fickóban egyetlen filmnél. Most a harmadik résznél járunk, és újra kitaláltuk a franchise-t: nagyon más lesz, mint az eddigi két mozi volt. Az eddigieknél sokkal valóságosabb és érzelmesebb filmre számíts, amiben megismerheted majd Mike Banning egy sokkal sebezhetőbb oldalát is. Szerintem olyan lesz ez a mozi, mint az X-Men filmek esetében volt a Logan – Farkas. Nagyon izgatott vagyok, mit gondolnak majd róla a nézők, és persze az is tőlük függ, lesz-e majd negyedik rész. Szívesen mondanám neked, hogy a harmadikkal befejeztem, de nem akarom, hogy pár év múlva mérgesen felhívj, hogy hazudtam neked, mert mégis készítettem egy negyedik részt. (nevet)
Gerard Butler a Hunter Killer premier vetítésén (Fotó: Theo Wargo/Getty Images)
A Hunter Killer küldetés ugyan akciófilm, mégsem kell benne fegyvert vagy az öklödet használnod. Ez is vonzott benne?
Igen, de elsősorban a karakter vonzott. Persze vicces volt látni, hogy itt másnak kell vetődnie a robbanás elől, és másnak kell majd tizenhatodszorra is eldobni azt a gránátot, ami persze jó móka, de a sokadik ismétlés után marha fárasztó tud lenni. Itt csak van egy csapatnyi pasi, akik egy szűk térben beszélgetnek: néha olyan érzésem volt, mintha egy színdarabon dolgoznánk. Éreztük a köztünk vibráló elképesztő energiát.
A Hunter Killer küldetés az egyik utolsó filmje volt a zseniális svéd karakterszínésznek, Michael Nyqvistnek, akivel rengeteg közös jelenetet vettetek fel. Milyen emlékeket őrzöl róla?
Michael karaktere, Andropov tábornok a kedvenc karakterem a filmben, és a kapcsolata az én figurámmal, Joe Glass-szal jelenti a sztori szívét. Eleinte macska-egér játékot játszanak egymással, hogy aztán megnyíljanak egymás előtt, és végül igazi szövetségesekké váljanak. Ők ketten azok, akik a világháború kitörését megakadályozhatják. Emberként Michael Nyqvist hihetetlenül cool volt, és egy fantasztikus példája annak, milyen szép pályát futhat be valaki karakterszínészként, ha megvan a tehetsége. Nagylelkű volt, aki mindig figyelt arra, hogy megossza a tudását a fiatalabb és kevésbé tapasztalt kollégáival. Nem olyan színész volt, aki csak a fizetési csekkjéért járt be dolgozni, hajtotta a lelkesedés, és igyekezett a lehető legjobbat nyújtani. Sokat tanultam csak abból, hogy néztem őt.
