Közel tíz éve annak, hogy Németh Kristóf elvált, de Nikivel irigylésre méltó kapcsolatot ápol. Olyannyira, hogy voltak időszakok, amikor a békülésükről cikkeztek, de azt csak ők tudták: erről szó sincs. Most Németh Kristóf a Jakupcsek plusz!-ban mesélt arról, min mentek keresztül, és hogyan alakult a kapcsolatuk.
„Nekem a feleségem mondta ki, hogy ennek vége (…) Konkrétan emlékszem arra, hol álltam, milyen idő volt, amikor először azt mondta Niki, hogy nekünk el kéne válni. A szó szoros értelmében földbe gyökerezett a lábam. Sose fogom elfelejteni a szituációt. Amint eljutottam odáig, és felfogtam, hogy ez tényleg bekövetkezik, és ez nem pusztán egy föllángolás, hanem Niki döntést hozott, abban voltam biztos, hogy nem leszek hétvégi apuka. Nekem olyan nem lesz, hogy láthatásról kelljen egyezkedni bárkivel is.”
Ma visszatekintve éppen ez a határozottság lehetett az, ami miatt azóta is megmaradt a jó viszony a színész és Niki között. Furcsa módon mégsem értékelte ezt a környezetük. A családjuk támogató volt, és örültek, amiért nem fajult el a helyzet, de másoknál már más volt a helyzet.
Németh Kristóf a válásáról mesélt Jakupcsek Gabriella műsorában
„Voltak cifra részek, amikor a külvilág számára furcsa dolgok történtek, ezért magyarázkodni kellett. Például miért nyaralnak ezek együtt, miért van az úgy, hogy nem az anyánál van elhelyezve a gyerek, és az erről mit gondolnak mások kérdése. Mit mondanak arra mások, hogy ezek évekkel a válás után is együtt nyaralnak? Később meg, hogy van az, hogy ezek együtt nyaralnak, és még az új párjuk is ott van? Megkaptuk, hogy beteges, megjátszós a kapcsolatunk, meg hogy ki kinek mit fizet, hogy ez így legyen.”
A műsor másik vendége, Bennó Tamás közel sem mondhatja magát ilyen szerencsésnek, neki még most is küzdeni kell a lányáért. Miközben Németh Kristófék már megegyezéssel mentek a bíróságra, és ugyanaz az ügyvéd képviselte mindkettőjüket, addig Bennó Tamás még ma is bíróságra jár, és igaztalan vádakkal szemben kell védekeznie, hiába tesz bármit. Egy azonban közös mindkettőjük történetében.
„Én nem beszélgettem olyan apukával, aki hasonló helyzetben volt, és ne emlékezne arra, melyik sarokban sírt összekuporodva a saját lakásában. Ez nekünk sajnos közös élményünk.”
