nlc.hu
Sztárok

Interjú Hiróval

„Előfordult, hogy lerángatták rólam a cipőt” – interjú Hiróval, a legnépszerűbb Youtube-előadóval

Hiro százezreket mozgat meg a zenéjével és a közösségi oldalain is. Sokakban az előítéletek munkálkodnak, mert csak a külsőségek alapján ítélik meg, ő azonban szeretné lerombolni a sztereotípiákat.

Az AK26-ban kezdte, aztán pár évvel ezelőtt kitalálta, hogy egy új stílusban szeretné kipróbálni magát. Hiro bátor lépése sokakat feldühített, de azóta százezrek rajonganak érte, a közösségi oldalát rengetegen követik. Azt mondja, szerinte a siker titka az egyszerű szövegben és a populáris dallamokban rejlik, ám nem veti meg az – eddigi karrierjében fontos szerepet játszó – keményebb rapet sem. Molnár Miklóssal, vagy ahogy százezrek ismerik, Hiróval beszélgettünk. 

Hiro

Fotó: Neményi Márton

Megtaláltad a siker titkát, legalábbis a Youtube-nézettség és a közösségi oldaladat követők száma ezt mutatja.

Azt mondod? Köszönöm. Nem annyira érzem úgy, hogy felülemelkednék bárkin is, de a számokat én is látom, szerencsére azok elég szépek. Az a „titok”, hogy egy picit poénos a dalszöveg és populáris a zene. Fontosnak érzem megemlíteni Vakondember barátomat, aki a producerem évek óta. A pop daloknál általában együtt írjuk a szöveget. Szerintem az is érdekessé teszi a produkciót, hogy teljesen komolyan van előadva, holott a szöveg ezt egyáltalán nem követeli meg.

Azzal, hogy ennyien követnek, hatalmas a rajongótáborod, érzed magadon a nyomást, hogy mindig tökéletes dalokat adj ki?

Elsősorban azon vagyok, hogy nekem tetsszen az adott dal. Óriási stílusváltáson mentem keresztül, hiszen mi régen kemény rappet nyomattunk, most pedig sokkal populárisabb, dallamosabb zenéket gyártok. Elég nehezen fogadta az AK26-os közönség a váltást, ezt a mai napig sokszor megkapom, de engem nem foglalkoztat. Mindig azon voltam, hogy szerintem jó legyen, amit kiadok a kezemből, az pedig, ha a közönségnek is tetszik, egy nagyon jó dolog.

Amikor stílust váltottál, nem féltél attól, hogy elpártolnak tőled a rajongók, esetleg csalódnak benned?

Valamelyest számítottam rá, és ehhez kellett azért bátorság. Mindig rizikós, ha az ember elrugaszkodik a megszokottól, de nem bántam meg. A Párizs című dalom jelent meg elsőként, elég nagyot robbant. Megosztó volt, bár jóval többen szerették, mint amennyien utálták. Persze, megkaptam, hogy ez a stílus nagyon nem én vagyok, de azért a klubokban mégis mindenki erre bulizott.

Évekig együtt zenéltetek a testvéreddel. Egyetértettek abban, hogy külön is meg kellene próbálni?

Közös döntés volt, hogy kipróbáljuk magunkat külön is. Mindig is érdekeltek a különböző zenei irányzatok, nem akartam kizárólag a rappel foglalkozni egész életemben. Tizenévesen még egy rockzenekarban is játszottam, gitároztam és énekeltem. A mai napig meghallgatok mindenféle stílust. A testvéremmel megbeszéltük, hogy próbáljuk meg külön is, és bejött. Kedvelem a szólózást, de fellépni például csak együtt járunk, ahol ötvözzük az új és a régi stílusunkat, ami szerencsére a közönségnek is tetszik.

Mikor kezdett el foglalkoztatni a zene?

8-9 éves korom óta elég muzikális vagyok. Nemrég kaptam is egy videókazettát, amin 3 számmal nagyobb ruhába beöltözve rappelek otthon, a tízes éveimben.

Amikor megalakultatok, mint AK26, már az elején nagy volt a siker?

Egyáltalán nem, nagyon nehezen indult be, nagy küzdelem volt. Ha megnézték a videókat ötszázan, ezren, az már jónak számított. Küzdöttünk a nézettségért, az első pár klipet egy kölcsönkért fényképezőgéppel forgattuk le, mondanom sem kell, szörnyű minőségben. Minden lépcsőfokot megjártunk, aztán egy idő után beindult.

Azóta nem volt hullámvölgy?

Az mindig van. Sokszor éreztem, hogy stagnál a dolog, és elő kell húzni valami újat, különben elfelejtenek. Úgy gondolom, hogy a zeneipar olyan, hogy ha nem vagy aktív, akkor egy pillanat alatt visszaesik a nézettség és a felkapottság. Folyamatosan dolgozni kell az új dalokon, jelen kell lenni a közösségi oldalakon, hogy halljanak rólad az emberek.

Hiro

Fotó: Neményi Márton

Szerinted mindenképp le kell tenni valamit az asztalra ahhoz, hogy ennyien kövessék a mindennapjaidat? Pörög az influenszer-ipar, akik a kinézetükkel is begyűjtik a rajongókat.

Ahogy az Instagramon látom, tartalom nélkül is simán híres lehet valaki. Ugyanez van a tévében is. Ha valakinek jó a dumája, vagy jól néz ki, akkor el tudja adni magát.

Te is elmennél ilyen 50-50 százalék reklám és tartalom irányba, vagy megválogatod, hogy minek az arca leszel?

Nyilván nem zárkózom el a jobb felkérések elől, most is van több kampány, amiben részt veszek. Presztízsben ez szuper, nagyobb cégekkel szívesen együttműködök. Mindenesetre nem szeretném túlzásba vinni a reklámízű posztokat, mert az nem néz ki túl jól, hogy minden egyes kép szponzorált tartalom.

Említetted, hogy nehezen indult be a zenei karriered. A szüleid támogattak, vagy sokszor elmondták, hogy kellene valami „normális” szakma is?

Édesanyám tanár, apám szintén értelmiségi, próbáltak errefelé terelni, de nem voltam túl jó tanuló. Eleinte nem nagyon követték nyomon a munkásságunkat, de aztán ők is látták, hogy egyre sikeresebb a dolog, és mára már jobban tudják a dalainkat, mint mi. Ebben a szakmában szerencsére nincs szükség arra, amit tanultam, egyébként felszolgálónak készültem. A vendéglátásban dolgoztam két évet, de nem voltam megelégedve a keresetemmel, ráadásul eléggé stresszesnek éreztem.

A teherbírás a mostani szakmádnál is elég fontos…

Igazából akkor nem bírtam elviselni, ha nagyon kedvesen kimentem egy asztalhoz, és lekezelően viselkedtek… Ez volt talán a legnagyobb probléma.

Visszatérve a szüleidre, a kezdeti, néhol durvább szövegeiteket mennyire akarták cenzúrázni?

A régebbi dalaink között nagyon soknak van mély mondanivalója, hiszen talán a kezdeti stílusunkat ez tükrözi a legjobban. Most már azért bulisabb számokat csinálunk, sokat járunk fellépni, és leginkább a szórakoztatásra helyezzük a hangsúlyt. A szüleink nem szóltak bele, hogy miről írunk, a rajongóktól viszont sokszor halljuk, hogy miért nem csinálunk olyan dalokat, mint régebben. 10 lemeznyi ilyet csináltunk, úgy gondolom, hogy folyamatosan újítani kell.

Mennyi idő telik el két dal kiadása között?

Valamikor tesóm, valamikor én dobom fel, hogy kellene egy új szám. Elkezdek írni egy refrént, a producer csinál hozzá egy alapzenét, amit persze a saját elképzelésemhez alakít. Ezt el szoktam küldeni a tesómnak, ő pedig megírja bele a saját részét, így áll össze. Illetve fordítva is ugyanígy működik. Nem kötjük időhöz, de persze nagyon fontos, hogy ne várjunk hónapokat.

Mindig ragaszkodtál ahhoz, hogy te írd a dalt?

Ezek a popdalok már nem annyira önkifejezőek, mint a rapszámaink régebben. Annak idején ragaszkodtam hozzá, hogy én írjam, most már leginkább a produceremmel együtt találjuk ki ezeket. Ha készül egy rap nóta, természetesen azt a mai napig teljesen magamnak írom.

A dallam a te gyermeked?

Igen, a dallamokat általában én találom ki. Nagyon sokrétű zenét hallgatok, leginkább külföldit. Ha valaminek megtetszik az akkordmenete, azt feljátsszuk, és építünk rá egy jó kis dalt.

Hiro

Fotó: Neményi Márton

Mennyit változtál, mióta elkezdtél szólózni?

Rengeteget.

Jó irányba?

Úgy veszem észre, hogy abszolút jó irányba. Jól áll nekem a kor. (nevet) Amikor elkezdtem, 55 kiló voltam, lógott rajtam minden ruha, elég furán néztem ki azzal a súllyal. A stílus is más volt, mind zeneileg, mind külsőre.

És a jellemed is fejlődött?

Az még mindig változik. Bár kevesen hiszik el rólam, visszahúzódó gyerek voltam, és most sem vagyok valami extrovertált. Nem nagyon beszélgettem senkivel, inkább magamba fordultam. Most már egyre inkább megnyílok az emberek felé.

Volt olyan, aki kihasználta a hírnevedet?

Nagyon nehéz kiszűrni, hogy ki miért barátkozik. Természetesen vannak olyan barátaim, akik régen is mellettem álltak, sokakkal tartom a kapcsolatot. Az az érdekes, hogy ők úgy állnak hozzám, mintha semmi nem történt volna, nem is említik meg a sikereimet, de ez egyáltalán nem zavar. Ez azért jó, mert ezzel megtartom a civil énem.

Amikor kiadsz egy dalt, gyakran ránézel a nézettségre, vagy azért hagysz pár napot, hogy kifusson?

Szoktam nézegetni, és néha a kommentekbe is beleolvasok, nem tagadom. Mint mondtam, nem elsősorban a közönségnek írom a dalokat, nyilván nagyon jó, ha tetszik nekik, ráadásul mivel ebből élek, fontos is.

Ki vagy mi ad ihletet?

Mindig vannak új dalok, előadók, akiknek a munkássága tetszik, és próbálom követni az új trendeket. A tesóm pedig leginkább a kemény rappet szereti. Szerintem nehezen tudna olyan szinten kilépni a komfortzónájából, mint én.

És mit szólt ahhoz, hogy te kiléptél?

Nem volt rossz véleménnyel erről az új vonalról.

Nemrég Fonogram-díjasok lettetek. Gondoltad volna?

Egyáltalán nem. Úgy mentünk oda, örülünk, hogy egyáltalán jelöltek. Azt gondoltuk, hogy nem fogunk nyerni, és mind nagyon meglepődtünk, amikor kimondták a nevünket. Nem szoktam izgulni a színpadon, de akkor azért elakadt a szavam.

Miért gondoltad, hogy nem nyertek?

Több olyan dal is volt, amit esélyesebbnek hittünk.

Számodra a szakmai elismerés vagy a rajongók visszajelzése a fontosabb?

A közönség visszajelzését sokkal fontosabbnak tartom.

Hiro

Fotó: Neményi Márton

Sok olyan dalotok van, ami görbe tükröt mutat egyeseknek.

Most már szeretnék elmenni egy másik irányba, mert csináltam már egy csomó dalt a pénzéhes nőkről és a kamu gazdagokról. Valami újítást szeretnék kitalálni a következő lemezemre, amin most dolgozom.

A körülötted lévőkből merítetted az ihletet? Ismersz ilyen kamu gazdagokat?

Nagyon sok ilyen ember van. Mások kocsijával pózolnak, drága órákat vesznek fel az üzletekben, amit aztán feltöltenek Instára, pedig semmi sem az övék.

Mielőtt kiadtok egy zenét, megmutatjátok másnak is?

Amikor megvan a demo, egyből kiküldöm pár barátomnak, hogy mondják el az őszinte véleményüket róla. Nem mindenki mondja meg a frankót, általában dicsérik, de azért szerencsére akad olyan, aki kritikát is megfogalmaz.

Volt olyan dal, amiről azt gondoltad, ez nem biztos, hogy megüti a mércét és mégis nagyot robbant?

Szerintem lehet érezni, hogy melyik zene mennyire slágeres. Azt vettük észre, hogy amelyik dalon sokat kell gondolkodni, az nem mindig megy úgy. Ami egyszerű szövegű, megragad a füledben, azt sokkal többen szeretik.

Hogy néz ki egy koncertetek? Megrohamoznak a rajongók?

Elég erősen rajonganak, főleg a lányok, mióta szólózok. Vannak olyan srácok is, akik úgy akarnak kinézni, mint én. Ugyanolyan ruhát hordanak, magukra varratják a tetkóimat, szóval nagyon durva.

Amikor megismerték a neved, kihasználtad a rajongók ajánlatait, vagy ez messze áll tőled?

Mióta fut a szekér, mindig komoly kapcsolatom volt. Lehet, hogy fura tőlem hallani, de én nem vagyok ilyen beállítottságú. Eléggé előítéletesek az emberek, szerintem többen gondolják úgy, hogy mászkálok ide-oda, még így is, hogy van párom.

És ő nem féltékeny?

Néha. A koncertek alatt nem, teljesen más szituációk voltak, amikor megesett már. A párom előző kapcsolatából van egy három esztendős kislánya, én pedig akkor kapcsolódtam be az életükbe, amikor ő nagyjából egyéves lehetett. Otthon várnak a fellépések után, amikor végzek, mindig hazamegyek hozzájuk. 

Hiro

Fotó: Neményi Márton

Családcentrikus vagy?

Nagyon, imádom a gyerekeket, és otthon is ezt láttam. A szüleim nagyon régóta házasok, és minket is így neveltek, számomra ez a követendő példa.

Mennyire viseli meg a kapcsolatodat az éjszakázás?

Egyáltalán nem, ezt nagyon jól kezeli a párom. Későn szoktam elindulni délután, és amikor reggel felkelnek, már bőven otthon vagyok.

Gondolkodsz azon, hogy apa leszel a közeljövőben?

Nagyon szeretnék minél előbb gyereket…

Egy baba azért alapjaiban változtatja meg a szülők életét.

Igen, és a család mindig az első helyen van nálam. Viszont, ha lesz egy gyerekem, szeretnék megadni neki mindent, ehhez pedig dolgozni kell. Szerencsére napközben sokat vagyok a családommal.

Készülsz a civil életre?

Folyamatosan azon gondolkozom, hogy mit lehetne csinálni, több lábon szeretnénk állni. Vendéglátó egységet nagyon szívesen üzemeltetnék, de sokan próbálnak lebeszélni róla. Ha a nevem alatt futna, talán sikeres lehetne.

Ott is sokat kell az emberekkel foglalkozni, te pedig nem szeretsz celebkedni.

A jópofizást nem szeretem, ezért nem is nagyon járok rendezvényekre. Most, hogy nem iszom alkoholt, még nehezebb elviselni.

Hiro

Fotó: Neményi Márton

Mióta nem iszol?

Karácsonykor megfogadtam, hogy méregtelenítek, így azóta egyáltalán nem ittam. Fellépéskor azért kicsit nehezebb, mert alapvetően nem vagyok annyira közvetlen, az alkohol pedig megnyitott egy kicsit. Olyankor felszabadult vagyok és jókedvű, anélkül viszont kicsit fárasztó a sok fellépés.

Történtek már durva dolgok egy-egy koncerten?

Minden fellépés után sokan kérnek autogramot, közös fotót, de előfordult, hogy le akarták rángatni rólam a cipőt. Kemény ez a popszakma. (nevet)

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top