Egy 72 éves fesztiválhoz természetszerűleg számtalan legenda, anekdota és mítosz kötődik, és a sor évről évre gyarapodik. Cannes idén is adott nekünk legendás sztorikat, és ebből az alkalomból össze is válogattuk a legjobb régi és új történeteket.
A fotósok sztrájkja
Paul Newmant a világ legkedvesebb és legnagylelkűbb sztárjai között szokás számon tartani, mégis ő volt az, aki először sztrájkra késztette a cannes-i fotósokat. 1975-öt írtunk, amikor az amerikai színész megérkezett a fesztiválra, fáradtan és elgyötörten a hosszú utazástól, és a fáradtságra hivatkozva úgy döntött, nem áll meg pózolni az érte órákig sorban álló fotósok előtt. Amikor eljött az este, és a szokásos vörös szőnyeges fotózásnak kellett volna következnie a lépcsőn, a fotósok úgy tiltakoztak ellene, hogy letették a kameráikat a földre, és egyetlen fotót sem készítettek. Newman később elismerte, hogy hibázott, és azt mondta, hogy ekkor kapta az egyik legfontosabb leckét az élettől. Persze nem ő volt az egyetlen sztár, aki kiakasztotta a cannes-i fotósok hadát: Isabelle Adjani 1983-ban a vörös szőnyegen ugyanúgy járt, mint amerikai kollégája nyolc évvel korábban.
Paul Newman a Lincoln Center előtt egy New York-i gálán 1975-ben (Fotó: Allan Tannenbaum/Getty Images)
A bakiból lett zsűrielnök
Cannes-ban komoly jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy kit választanak a versenyfilmeket elbíráló zsűri elnökévé. A szervezők Douglas Sirk rendezőt szerették volna felkérni, csakhogy a telegramos kommunikáció közben nagyot bakiztak, és Douglas Sirk helyett Douglas Kirköt írtak. Így esett, hogy 1980-ban, a 33. Cannes-i Filmfesztiválon egy véletlen folytán Kirk Douglas lett a zsűrielnök, és mire a rendezők rájöttek a hibára, már túl késő volt javítani.
Van Damme vs. Lundgren
1992-ben a belga spárgakirály és a svéd muszklibajnok épp a Tökéletes katona című filmjüket promózták a fesztiválon, amikor egy-két ital után Jean-Claude azt javasolta Dolphnak, hogy csináljanak úgy a lépcsőn állva, mintha összevesznének és összeverekednének, mert ezt imádni fogják az emberek. Van Damme-nak igaza volt: a műverekedést a teljes világsajtó lehozta, és sokan tényleg elhitték, hogy összebunyóztak a fotósok szeme láttára.
A Trainspotting-parti
Mire a Trainspottingot 1996-ban bemutatták a fesztiválon egy éjféli vetítésen, már kezdett kialakulni a kultusza, sőt teljes volt az őrület körülötte. Ezt a felhajtást érezni lehetett a film tiszteletére rendezett partin is, ahol olyanok jelentek meg, mint Leonardo DiCaprio, Mick Jagger és Elton John: bár rengetegen ott voltak, jellemző, hogy mindenki úgy berúgott/beállt, hogy alig emlékeznek a részletekre. Az mindenesetre biztos, hogy egészen a reggeli órákig tartó, monstre buli volt – a Trainspotting alapjául szolgáló regény írója, Irvine Welsh és az Oasis zenésze, Liam Gallagher például még reggel 7-kor is a medencében partizott.
Tankokkal Cannes-ba
A producerek időnként a legképtelenebb ötletekkel állnak elő, csak hogy felhívhassák az emberek figyelmét a filmjükre Cannes-ban. Ezek közül az egyik leglátványosabb az volt, amikor a Millennium Films vezetője, Avi Lerner úgy gondolta, jó ötlet második világháborús angol tankokkal (pontosan hárommal) bevenni a fesztivált, az Expendables 3-at promotálandó. A harckocsikról a produkció akciófilmekben edzett sztárjai (Stallone, Banderas, Ford, Schwarzenegger, Statham stb.) lógtak, de az igazán nagy mutatvány az volt, hogy erre a vonulásra engedélyt szerezzenek. A legenda szerint a producernek alá kellett írni egy nyilatkozatot, miszerint a tankokkal semmilyen formában nem kívánja megtámadni Franciaországot…
Sylvester Stallone, Mel Gibson, Wesley Snipes, Ronda Rousey, Jason Statham és Harrison Ford érkezik az egyik harckocsin (Fotó: Profimedia / TEMP Sipa Press)
A leopárd csókja
Az örökké szép Claudia Cardinale 1963-ban A párduc című háromórás Luchino Visconti-filmet reklámozta, és stílusosan a vörös szőnyegre az alkotók magukkal hoztak egy valódi leopárdot is (szó szerinti fordításban a film címe A leopárd lenne). Cardinale és főszereplőtársa, Burt Lancester nem voltak szívbajosak, örömmel simogatták és vakargatták a pórázon hozott állatot, amely annyira szelídnek tűnt, hogy a színésznő végül úgy döntött, jól képen is puszilja. A vakmerő tervet végül Visconti, a rendező akadályozta meg. „Ez nem macska. Eszednél vagy?” – mondta Cardinalénak.
Burt Lancaster, Luchino Visconti és Claudia Cardinale a leopárddal (Fotó: Profimedia / Album)
Akik ki sem keltek az ágyból
Az 1962-es fesztivál legnagyobb bulvármágnesének Warren Beatty és akkori barátnője, Natalie Wood tűnt, akik a Mindenki elesett című filmet kísérték el a fesztiválra. A fotósok lesben álltak, hogy minél több képet készítsenek a párról, csakhogy Beattyék alaposan kibabráltak mindenkivel: mivel nem akaródzott nekik kimozdulni a Carlton-béli lakosztályukból, alig készülhetett róluk néhány fotó a fesztivál idején.
Egy hercegné születése
Grace Kelly visszajáró vendég volt Cannes-ban: 1954-ben filmet forgatott a város környékén Cary Granttel és Alfred Hitchcockkal, egy évvel később részt vett a Cannes-i Filmfesztiválon, ahol Pierre Galante újságíró bemutatta őt majdani férjének, Rainier monacói hercegnek, aztán még a házasságuk időpontját is a következő Cannes-i Filmfesztivál nyitányára, 1956. április 22-re tűzték ki. Az időzítés nem volt véletlen: a pár azt szerette volna, ha minél több híresség el tud látogatni az eseményre, majd az esküvőről rögtön mehetnek is tovább filmfesztiválozni.
Grace Kelly esküvője (Fotó: Hulton-Deutsch Collection)
Clint Eastwood éjszakai kocsmatúrája
1985-ben Clint Eastwood egyike volt a legnagyobb világsztároknak – ez azóta se változott –, és a Fakó lovas című filmje volt az első, amellyel ellátogatott Cannes-ba. Az ő kategóriájába tartozó filmsztárok nem igazán vegyülnek a köznéppel, inkább nagy hotelpartik VIP-szektoraiban rejtőzködnek, csakhogy a fesztiválon először járó Clint ragaszkodott ahhoz, hogy megismerje a Croisette éjszakai életét. A PR-osai végül jóval éjfél után látták csak megfelelőnek a helyzetet ahhoz, hogy kimozdulhasson, de akkor a sztár egy kisebb slepp társaságában neki is indult a cannes-i éjszakának, és a legenda szerint benézett minden bárba, ami még nyitva volt a városban.
A sértődékeny Michael Caine
A hatvanas években Sean Connery mellett Michael Caine volt a legmenőbb brit a földkerekségen. 1966-ban a színész az Alfie című filmjével látogatott el Cannesba, és mindent bevetett a reklámozásért – még egy nagyszabású fotózáson is részt vett, ahol egy csomó modell vette őt körbe, a fenekükön az Alfie-t népszerűsítő szlogenekkel dekorált nadrágokban. Ennek ellenére azonban csak a film kapott díjat a zsűritől, magát Caine-t nem jutalmazták, az egóban erős színész pedig ezen annyira megsértődött, hogy ötven éven át nem volt hajlandó betenni a lábát a fesztiválra. 2015-ben mindenesetre az Ifjúság című filmjével mégis visszatért a Croisette-re, szóval a szakítás mégsem örökre szólt.
Michael Caine a lányok gyűrűjében (Fotó: Keystone/Hulton Archive/Getty Images)
Egy majdnem felrobbant bomba
Cannes védelme sosem volt még annyira erős, mint a franciaországi terrortámadások után, viszont a legnagyobb veszély nem ekkortájt fenyegette a fesztivált: 1978-ban a záró gálára készülve fedezték fel, hogy valaki bombát helyezett a színpad alá. Egy kisebb méretű, házilag barkácsolt robbanószerkezet került elő, amit a tűzszerészek hamarosan hatástalanítottak is, így senki sem sérült meg, de mivel nem derült ki, hogy ki és miért tette oda, máig ez Cannes egyik legnagyobb rejtélye.
Károly és Diana látogatása
1987 nem volt fényes év Cannes számára: a zsűriben csak egy hollywoodi sztár foglalt helyet Ellen Burstyn személyében, és a filmek között is csak A mennyország kapuja című orbitális bukta képviselte az álomgyárat, így szükség volt rá, hogy valaki feldobja a show-t. Ez a szerep Diana hercegnőnek és Károly hercegnek jutott, akik a brit filmipart jöttek ünnepelni a fesztiválra. Károly a beszédében elmondta, milyen nagy hatással volt rá a fiatalkori látogatása a Pinewood filmstúdióban, de az igazán komoly médiafigyelem Diana kék ruhájának jutott.
Fotó: Anwar Hussein/WireImage
Brigitte Bardot és a bikini esete
A Cannes-i Filmfesztiválon a fiatal sztárpalántáknak mindig komoly szerepük volt. Brigitte Bardot 1953-ban még konkrét film nélkül érkezett a Croisette-re, de már lehetett tudni, hogy sztárcsináló szerepek várnak rá, így a fotósok előszeretettel fotózták a fiatal, fotogén szépséget, ő pedig örömmel pózolt is nekik. A sok fotó közül a leghíresebbek a bikinis képei lettek: a ruhadarab e felvételek miatt lett népszerű Európában, majd később az Egyesült Államokban is.
Brigitte Bardot mezítláb a parton (Fotó: George W. Hales/Fox Photos/Getty Images)
Zárásul térjünk át az idei fesztiválra, hiszen ahogy már említettük, az sem szűkölködött idővel szinte biztosan legendává vagy anekdotává nemesedő eseményekben.
A sértődékeny Tarantino
Már-már hagyomány Cannes-ban, hogy egy nagy nevű filmrendező sajtótájékoztatót tart, és közben olyan tahó módon viselkedik, hogy a bunkóságának híre körbejárja a nagyvilágot. Woody Allenhez és Lars von Trierhez ezúttal Quentin Tarantino csatlakozott, aki a Volt egyszer egy Hollywood című filmjét promózta, amikor a New York Times újságírója feltette neki a kérdést, hogy miért kapott kisebb szerepet és nagyon kevés szöveget a filmben a Sharon Tate-et alakító Margot Robbie, miközben DiCaprio és Pitt jobbnál jobb dialógusokat adhattak elő nem kevés játékidőben. „Visszautasítom a hipotézisét” – fakadt ki sértődött arccal a rendező, megspórolva a normális válaszadást, pedig lehetett volna civilizáltan is válaszolni, ahogy azt a mellette helyet foglaló Margot Robbie meg is tette. Ez az egész csak arra volt jó, hogy Tarantino legyen a 2019-es Cannes-i Filmfesztivál bunkója.
Egy problémás életműdíjas
„Nem Nobel-díjat adunk neki, hanem a filmes munkásságáért jutalmazzuk” – próbálta menteni Thierry Frémaux fesztiváligazgató azt a döntésüket, hogy idén életműdíjat adtak Alain Delonnak, miután egy ismert feminista szervezet is tiltakozott a díj átadása ellen, és internetes petíció is indult az ügyben. A 83 éves francia színészlegenda végül könnyeivel küszködve, a közönség ünneplése közepette vette át az elismerést, de ha a színpadon nem is, előtte egy francia lapnak adott interjúban azért magyarázkodni kényszerült amiatt, hogy annak idején kijelentette: nem támogatja, hogy a homoszexuális párok örökbe fogadhassanak, és szerinte a nőkkel keményen kell bánni, amibe akár egy pofon is belefér. Az önmosdatás elég gyengére sikeredett, hiszen Delon csak annyit mondott, hogy nem érdekli a homoszexuálisok házassága, és az életben több pofont kapott nőktől, mint amennyit adott. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a színész fia elmondta, apja gyerekkorában borzasztóan bánt vele, és előfordult, hogy a kutyák ketrecébe zárta, már végképp elég indokunk van arra, hogy egyetértsünk a tiltakozókkal.
Alain Delon életműdíja (Fotó: Eamonn M. McCormack/Getty Images)
Az ájulást okozó ruha esete
Ha valaki zsűritagnak áll a Cannes-i Filmfesztiválon, az nemcsak annyiból áll, hogy napi 2-3 filmet megnéz, és kiöltözik a vörös szőnyeges vonulásokhoz: sok protokolláris eseményt is be kell iktatni a programjába. Ehhez a feszített menetrendhez nem árt az elegáns, ugyanakkor kényelmes viselet, Elle Fanning viszont az utóbbi szempontot láthatóan elfelejtette, amikor egy olyan Prada ruhában ment el a fiatal tehetségeket jutalmazó díjátadóra, amelyben alig kapott levegőt, és emiatt el is ájult. Alélása olyannyira látványos volt, hogy a körülötte álló sztárok (például Marion Cotillard) láthatóan meg is ijedtek, de Fanning órákkal később, immár a hotelszobája biztonságából szerencsére jelezte, hogy jól van, és nem történt komolyabb baj.
Elle Fanning a túl szűkre szabott ruhában (Fotó: Daniele Venturelli/WireImage)
