Sok vígjátékban szerepelt az elmúlt években Lovas Rozi, aki civilben távolról sem emlékeztet Pajkaszeg zsémbes Erikájára. A Nők Lapja magazin legfrissebb számában egy vele készült interjúban mesélt arról, milyen szerencsésnek érzi magát, hogy ennyi lehetőséget kapott már.
„Én sötét tónusú emberként gondolok magamra, ugyanakkor nagyon közel áll hozzám a humor. Alapvető eleme a létezésemnek, bár az életben inkább talán szarkasztikus vagyok. Karcosabb, szikárabb a természetem, nem kifejezetten vígjátéki. A Radnóti Színházban azonban a drámai szerepek dominálnak.”
Lovas Rozi az RTL Klub Portré című műsorában
A színésznőt leginkább a közlésvágy, a szenvedély és az empátia hajtja a munkában, Lovas Rozi azonban csak mostanában kezdte el azt érezni, hogy mindehhez fel kell tudnia töltődni. Jár masszőrhöz, szaunázik, biciklizik, fut és igyekszik sokat mozogni, de szeretne megtanulni meditálni is.
„A hitem segít az elcsendesedésben.”
A hite segítette akkor is, amikor öt évvel ezelőtt nagy csapás érte a színésznőt: tragikus hirtelenséggel elhunyt az akkori szerelme.
„Igen… akkor úgy éreztem, hogy vége az életemnek, ezt a pakkot nem bírom el. De nem lett vége. Megértettem, hogy a barátommá kell fogadnom ezt a végtelen űrt és fájdalmat, különben egész életemben háborogni fog a lelkem. Sikerült, és most már örökre itt lesz velem. Megismertem a boldogságot Tamás (Balikó Tamás) oldalán, és többé nem tudok kompromisszumot kötni… Nehéz velem is, tudom. Vadóc vagyok, szabadságvágyó, zárkózott és nagyon elhivatott. Ehhez kevesen tudnak csatlakozni. De optimista vagyok. Igyekszem szabadon értelmezni az életet, és azon a mezsgyén haladni, amit a sors jelöl ki nekem. Hiszek benne, hogy van helyem ebben a világban.”
