Horváth Tamás: „Az édesanyám halála volt az első nagy pofon”

Fotó: Horváth Tamás Instagram

Május végén néztük végig, ahogy koncertje előtt Horváth Tamás kerekesszékes rajongókat fogad a Budapest Parkban. Horváth Tamásról köztudott, hogy nehéz körülmények közt nőtt fel, és szívén viseli az elesettek sorsát. Peller Mariannak most gyermekkoráról mesélt. 

„Az édesanyám halála volt az első nagy pofon, ami után átértékeltem a dolgokat, s furcsa módon nagyon sokat tanultam belőle. Elsősorban azt, hogy mennyire fontos, hogy boldogan éljünk. Mert róla mindent el lehetett mondani, csak ezt nem. Hogy Csernus doktor szavaival éljek, vannak emberek, akik szépen halnak meg, és vannak, akik megdöglenek. Na most édesanyám az utóbbi kategóriába tartozott. Negyvennégy évesen ment el, ez pedig csakis az ő választása volt. Folyton panaszkodott, mindig azt mondta, hogy a holnapot sem éri meg. Ez volt a szavajárása. Tény, hogy nagyon nehéz élet jutott nekünk, és iszonyatosan szegények voltunk, padló helyett döngölt föld volt a házunkban, de ott voltunk neki mi, mégsem volt boldog. Megvárta, míg 18 éves lettem, és azt mondta, neki ennyi elég volt, és el is vitte a daganat” – mondta az Utazás a lelked körül adásában Horváth Tamás. A beszélgetésből a Bors készített rövid kivonatot. Horváth arról is beszélt, hogy hisz a lélekvándorlásban, és úgy véli, édesanyjának újra meg kell születnie. „Ő most azt tanulta meg, hogyan ne éljen a következő életében. Én pedig ezáltal megtanultam, hogy mennyire fontos a boldogság, ami számomra egyet jelent a feleségemmel, Andival.”