Ha két sztárnak szerelmespárt kell játszania, de látszólag nem illenek össze, ennek csak és kizárólag olyankor van értelme, ha a filmben is épp az a téma, hogy a kapcsolatuk válságban van. Amikor Katherine Heigl és Seth Rogen együtt szerepelt a Felkoppintva című filmben, elsőre persze néztünk egy nagyot, mert ki hinné el pont kettejükről, hogy összejönnek, de mivel a film épp arról szólt, hogy ez a két ember egy részeg estén kavart egymással, és ennek egy gyerek lett a következménye, ezt még le tudtuk nyelni: részegen az ember csinál hülyeségeket, ugye?
Jó filmes szerelmespárokat találni azonban mégsem egyenlő a párkereséssel. Attól, hogy a két színész a kamerákon kívül egymásra talált, még lehetnek borzalmasak és hiteltelenek a kamerák előtt. Nincs erre jobb példa Jennifer Lopez és Ben Affleck párosánál, akik a Gengszterrománc forgatásán jöttek össze, a filmet nézve mégis egyetlen érzelmi megnyilvánulásukat sem hisszük el a másik iránt. Bonyolítja a képletet, hogy olykor pedig olyanok is jól mutatnak együtt a vásznon, akik a valóságban rühellik egymást. A romkomspecialista Hugh Grant pár éve az nlc-nek adott interjújában elárulta, hogy bizarr módon a kölcsönös utálat akár szerelemnek is látszódhat a vásznon, amire ő a legjobb bizonyíték, akit a legtöbb partnernője rühellt, mégis sokszor elhittük a vásznon született nagy szerelmüket.
Jennifer Lopez és Ben Affleck a Gengszterrománcban (Fotó: Profimedia, Mary Evans P.L.)
Miért nézik be?
Hollywood castingdirektorai kétségtelenül a legjobbak a szakmájukban. De akkor miért fordulhat elő, hogy a rengeteg válogatás után időnként mégis iszonyatosan benézik a dolgot, és olyan embereket tesznek egymás mellé, akikről képtelenek vagyunk elhinni olykor még azt is, hogy egyáltalán ismerik egymást? Erre több lehetséges magyarázatot adhatunk:
A film sztárja és rendezője egy és ugyanaz
Ha a film sztárja egyben a film rendezője, és saját magának választhat partnert, akkor nincs külső kontroll, aki megmondhatná neki, hogy téved. Ezzel magyarázhatók például Woody Allen vad választásai, akire sosem volt jellemző, hogy figyelembe vette volna, illik-e hozzá a vásznon a kiszemelt színésznő.
Diane Keaton és Woody Allen az Annie Hallban (Fotó: Profimedia, Mary Evans P.L.)
Ha a sztárnak túl nagy hatalma van
Ha a film sztárja ugyan nem a film rendezője, ugyanakkor ő felel a teljes produkcióért, és még a rendezőt is ő hozza, szintén eltűnik a külső kontroll. A filmjeit producerként a saját produkciós cégével gyártó Adam Sandler például szinte minden filmjében világszép színésznők férjeként/pasijaként domborít, ami valljuk be, azért túlzás.
Amikor a sztár hiú
Amikor a sztár fiatalabbnak akar látszani a koránál, előszeretettel kér magánál akár húsz-harminc évvel fiatalabb színésznőt partnerül, ami így nem más, mint a hiúságának része. Az 57 éves Tom Cruise például gyakorlatilag már sportot űz abból, hogy nála legalább 20-25 évvel fiatalabb színésznőkkel kezd csak a vásznon, ami azért valljuk be, kissé nevetséges. Annabelle Wallis A múmiában például 23 évvel, Sarah Wright a Barry Seal: A beszállítóban 22 évvel, Cobie Smulders a Jack Reacher 2-ben 20 évvel, míg Emily Blunt A holnap határában 21 évvel volt fiatalabb nála.
Sarah Wright és Tom Cruise a Barry Seal című filmben (Fotó: Profimedia, Hollywood Archive)
Amikor kellenek a sztárok
Vannak helyzetek, amikor senki sem mérlegeli, hogy összeillenek-e a sztárok. Ha van két nagy sztár, aki érdeklődik a forgatókönyv iránt, és örömmel szerződnének rá, nagyon kevés olyan rendező akad, aki azt meri mondani nekik, hogy nincs meg köztük a kémia, így inkább ne írjanak alá. Két nagy sztár neve szinte garancia arra, hogy a film megkapja a szükséges költségvetést, vagyis elkészülhet, és ez általában a legfontosabb szempont egy produkciónál. Más magyarázatot nem nagyon találunk például egy olyan szörnyszülöttre, mint amilyen az Angelina Jolie és Johnny Depp főszereplésével készült Az utazó volt. Hasonló okokból lett bukta az Ausztrália is: kellett két nagy nevű, ausztrál sztár a filmhez, és a két legnagyobb, Hugh Jackman és Nicole Kidman igent mondott a felkérésre. Ki merte volna őket ezután castingra hívni?
Amikor simán csak tévednek
A castingdirektorok és a rendezők is emberek, vagyis simán tévedhetnek. Legyen bármilyen gondos a válogatás, egy hiba bármikor becsúszhat, és ilyenkor a legtöbb esetben már csak a forgatáson derül ki a baj, amikor már késő. Egy ilyen tipikus hiba esete a Bruce Wayne-t játszó Christian Bale és a nagy szerelmét, Rachel Dawes-t alakító Katie Holmes esete, akik között egy szikrányi vonzalom sem volt látható a vásznon a Batman: Kezdődikben. Holmest A sötét lovagban aztán lecserélték Maggie Gyllenhaalra, ám látszik, hogy a castingosok nem álltak a helyzet magaslatán, mert a csere is ugyanolyan rosszul működött, mint az eredeti. De akkor miért nem Christian Bale-t rúgták ki? Nagyon egyszerű: ő volt a főszereplő. A hibás casting iskolapéldáját adja a Star Wars előzménytrilógiája is, ahol a filmek messze legrosszabb jelenetei közé tartoznak azok, amikben Hayden Christensen és Natalie Portman próbálnak egymásra szerelmesen nézni.
Hayden Christensen és Natalie Portman (Fotó: Profimedia, Allpix Press)
Amikor a forgatáson vesznek össze
Nagyon sokat nyom a latban az emberi tényező. A casting során az érintett színészek jellemzően nem sokat találkoznak, nincs feltétlenül idejük arra, hogy jobban megismerjék egymást. Ha elsőre nem is taszítják egymást, a közös munka során gyorsan kiderült a kölcsönös antipátia, ami csúnyán megmérgezheti a forgatást. Máig legendaszámba megy Harrison Ford és Sean Young esete, akik a Szárnyas fejvadászban forgattak együtt, és gyorsan kiderült, hogy ki nem állhatják egymást. A helyzet olyan feszült volt, hogy a szexjelenet forgatását a stábtagok egymás között csak gyűlöletjelenetnek hívták. Hasonlóan szörnyű volt a helyzet A zűr bajjal jár forgatásán is, ahol Nick Nolte és Julia Roberts annyira rühellték egymást, hogy amint végeztek egy felvétellel, igyekeztek a lehető leghamarabb a lakókocsijukba rohanni, hogy még csak látniuk se kelljen a másikat. Amikor csak megoldható volt, és egyszerre csak egyiküket vette a kamera, akkor külön vették fel a közös jeleneteiket.
A zűr bajjal jár (Fotó: Profimedia)
A franchise-faktor
Mostanában egy új hibatényező is megjelent a képletben: a franchise-faktor. A színészeket a nagy franchise-okban ma már nem két-három, hanem akár hat-nyolc filmre is szerződtetik, és a kiválasztásukkor nem számolnak azzal, hogy esetleg egy későbbi részben majd szerelmespárokat kell alakítaniuk, mert a történet szerint összejönnek. Így történhetett meg például a Küklopszot játszó Tye Sheridan és a Jean Grey-t alakító Sophie Turner kiválasztása, akik külön-külön nem voltak rosszak az X-Men: Sötét Főnixben, együtt azonban teljesen hihetetlen volt a szerelmük.
Amikor vicces, hogy nem illenek össze
Vígjátékokban kifejezetten poénforrás, hogy két színész nem igazán illik össze, mégis szerelmespárt alakítanak. Ilyenkor a castingosok és a rendező direkt össze nem illő embereket keresnek, de azért az fontos, hogy annyi legalább érződjön, hogy a két kiválasztott valamennyire kedveli egymást. Ez most a helyzet az épp a magyar mozikba befutó Csekély eséllyel is, amiben Seth Rogen és Charlize Theron alakítanak első ránézésre hihetetlen szerelmespárt. Ha párként nehezen is fogadjuk el őket, sokat segít a helyzeten, hogy legalább látjuk: tényleg kedvelik egymást.
Seth Rogen és Charlize Theron
Nepotizmus
Ahogy a politikában, úgy a filmművészetben is simán előfordulhat, hogy egy rendező minden észérv ellenére a rokonát részesíti előnyben. Csak itt a szereposztáskor. A máskor mindig gondosan válogató Francis Ford Coppola például annyira ragaszkodott ahhoz, hogy A keresztapa III-ban szerepet adjon a színésznőként szárnyait bontogató lányának, Sofiának, hogy az sem érdekelte, mennyire nem illik össze az új főszereplőjét alakító Andy Garciával.
